Idén március 4-én volt 10 éve, hogy a New England Of Medicine orvosi folyóirat arról számolt be, hogy egy vizsgálat szerint ha a táplálkozásban más zsírokat és olajokat fokozatosan felváltunk dióval és dióból készült termékekkel, akkor a váltás a koleszterin-szintet 12,4 %-kal, ezen belül az LDL, a "rossz koleszterin" szintjét 16,3 %-kal lehet csökkenteni. Ezt az eredményt Magyarországon azóta is agyonhallgatják, ideje beszélnünk róla.

A Barcelona-Loma Linda kísérlet eredményeinek ismeretében a dióbélre felfigyeltek a táplálkozás-szakértők, a dietetikusok. Már a kísérlet 1999-es részeredményeinek közlése óta több újabb vizsgálat indult, a mediterrán diétán kívül az úgynevezett ázsiai diétával is, bizonyos amerikai diétával is, és a szervezet számára szükséges zsír- és olajanyagok kutatására is. De az alap a dióbél maradt.

Az egyik ilyen vizsgálat eredményének közzétételekor dr. Suzanne Teuber kutató úgy fogalmazott, hogy „virtuálisan valamennyi héjas gyümölcs valóságos tárháza az antioxidánsoknak, de ezeknek az anyagoknak az előállításában a dió a király”.

Dr. Kasim Karakas, egy másik vizsgálat vezetője szerint akkor érték el a legnagyobb arányú LDL-koleszterin-csökkenést, ha alacsony zsírtartalmú étrendet (négyféle különböző étrendet) kevés dióbéllel egészítettek ki.

A Grenoble-i UFR nevű gyógyszerészeti kutatóközpont is vizsgálta a dióbelet. Egyik vizsgálati eredményük az volt, hogy az olivaolajnál és a kukoricaolajnál is hatékonyabb a dióolaj. A másik eredmény szerint a dióolajos étrend módosítja a vértestek viselkedését, csökkenti a trombózisveszélyt.

A kísérleteket később nagyobb számú résztvevővel folytatták. Az Egyesült Államokban Iowaban 40.000 nőt megvizsgálva jutottak arra a következtetésre, hogy a diófogyasztás csökkenti a szív- és érrendszeri váratlan megbetegedéseket.

Lynn A. Kuntz szerint a telítetlen olajok napi szükséges mennyiségét ma is kutatják. Jelenleg úgy látják, 1,5-3 g/nap már kimutathatóan jó hatású a szív- és érrendszeri egészségre.

A megszaporodott diós kísérleteket látva joggal mondhatjuk Jodi Newman nyomán: „A dió megnyerte a dietetikusok szívét.”

Emlékezzünk a régi mondásra: „Naponta egy alma az orvost távol tartja.” És a kutatások ismeretében ezt is tegyük hozzá: „Napi kevés dióbél, és az ember tovább él.”

A Német Táplálkozási Tanácsadó és Információs Hálózat (DEBInet) azt az étkezési stratégiát ajánlja, hogy zsírsav-igényünk kielégítése során részesítsük előnyben a többszörösen, illetve egyszeresen telítetlen zsírsavakat tartalmazó, növényi eredetű tápanyagokat, és korlátozzuk a telített zsírsavakat nagyobb arányban tartalmazó állati zsiradékokat. Vagyis terápikus jelleggel változtassuk meg a felvett zsíranyagot. Javaslataikat a Német Margarin Szövetség adataival illusztrálták.

Véleményem szerint a javaslat nem egészen pontos. Például a margarin, aminek alapanyaga növényi olaj, a gyártás folyamán veszít értékéből, mivel telítetlen olajsavai hidrogén hozzáadására részben telítődnek, így olajsav-összetétele hátrányosan változik.

Az viszont kétségtelen, hogy egy negyedcsészényi dióbél annyi esszenciális olajat tartalmaz, amennyivel a napi teljes szükséglet szinte teljes mérétékben kielégíthető.

Látjuk, mi hiányzik a szívünkből? A dió.

Lehetséges lenne, hogy tisztelt Kollégám nem ismeri a mottó szerzőjét, dr. John Harvey Kellogg orvost?

Akkor engedje meg, hogy bemutassam. Ő Walter Kellogg testvére!

Még így sem ismerős? Walter volt az az ember, aki az olajban nagyüzemileg sütött burgonyaszirmot feltalálta, és ezzel oly sok gondot okozott az orvostársadalomnak. John, a testvére pedig megpróbálja helyrehozni, amit a bátyja elrontott. Ő az egészséges étrendet hirdeti. Amire a cukorbetegeknek főleg szükségük van.

A Cukorbeteg Élet folyóirat egy ausztrál kutatócsoport érdekes kísérletéről számolt be.

Hatvan cukorbeteget, 59 éven felüli nőket és férfiakat három csoportba osztottak, s étrendjükben vagy csökkentették a zsírtartalmat, vagy megváltoztatták az elfogyasztott zsír összetételét, azaz némileg visszafogták a telített és növelték a telítetlen zsírsavak arányát, a 3. csoportban pedig a módosított zsírtartalmú diétát napi 10 db dió elfogyasztásával egészítették ki. Egyébként minden betegcsoport étrendje "egészséges" volt, az élelmiszerek széles választékán (gabonaneműek, kenyerek, gyümölcsök, saláták, főzelékfélék, sovány húsok, hal, zsírszegény tejtermékek) alapult, és a teljes kalóriabevitel maximum 30 százalékát tették ki a zsiradékok.

Hat hónap múltán úgy találták, hogy az első két csoportba tartozók HDL ("védő") koleszterin szintje alig változott, a diót fogyasztóké viszont jelentősen emelkedett, miközben az LDL ("káros") koleszterin szintjük 10 százalékkal csökkent. A kísérlet fél éve alatt egyik csoportban sem változott a résztvevők testsúlya.

A koleszterin-arány javulás magyarázata valószínűleg az, hogy a dió egyébként igen sok alfa-linolénsavat tartalmaz, amely az omega-3 zsírsavak egyike. Más omega-3 zsírsav a főként a hidegvizi halakban, elsősorban a lazacban található, EPA-nak rövidített, hosszabb szénláncú zsírsav, de annak a nevét nem tudom kimondani, valami oiko-penta-féle zsírsav. Már korábban számos tanulmány bizonyította, hogy e zsírsav fogyasztása jó hatással van a szív ereinek állapotára, többek között a különböző koleszterinek szintjeire gyakorolt kedvező hatás révén.

Mi nem vagyunk "halfogyasztó" nemzet, közülünk igen kevesen szeretik - és főként nem képesek megfizetni - a lazacot, viszont minden cukorbeteg elfogyaszthat naponta egy maréknyi diót, ami könnyen kiaknázható új lehetőség az egészség védelmére. Mert nagy előnye a diónak, hogy annyi linolénsavat tartalmaz, hogy egy fél maréknyi elég belőle. Ennyit szívesen, jó étvággyal meg is ennénk minden nap.

És még egy tényező, amivel megnyugtathatjuk magunkat, ha nem eszünk minden nap lazacot, abban viszont egészen biztosak lehetünk, hogy a lazacban található EPA zsírsavat a mi szervezetünk a dió alfa-linolénsavából elő tudja állítani.

A zsírsav-összetételen túl a dió más anyagai is hozzájárulnak a dió gyógyhatásához. Legalább tizenhatféle antioxidáns fenol, az E-vitamin, ellagénsav és tannin is. Így komplett a gyógyhatás. Gyógyszertár, dióhéjban.

További, kiegészítő kutatás is megerősítette, hogy a dióval kiegészített módosított zsírtartalmú diéta a cukorbetegek körében nagyobb védelmet adott, mint a dió nélküli azonos étrend. Az Amerikai Dietetikus Egyesület 55 résztvevős vizsgálata is ezt az eredményt hozta.

És ezután jött a kutatás 2004-es folytatása, Linda Tapsell professzornő vezetésével, a diófogyasztás kedvező hatásának megerősítésével, a 2-es típusú diabétesztől szenvedők számára új reményekkel.

Tapsell doktornő szerint a 2-es típusú diabéteszre az a jellemző, hogy megemelkedik a betegek vércukorszintje. És miért emelkedik meg? Mert a testi sejtek a vérben lévő cukor felvételében gátolva vannak. Ezt mondják inzulinrezisztenciának, és a vizsgálat összefüggést talált az olajsavak mennyisége, összetétele és az inzulinrezisztencia között.

A dió olajsavainak kedvező összetételét a vizsgálat előtt is ismerték, de a vizsgálat során bizonyosodott be, hogy a kedvező összetételű olajok, a dióolaj fogyasztása javítja a cukrok felszívódását, csökken az inzulinrezisztencia. Mint Tapsell doktornő mondja, a vizsgálat eredménye a bizonyosság arra, amit korábban is sejtettek. A vizsgálat nagyszámú résztvevővel, félévig tartott. Mindkét csoport, amelyet vizsgáltak, ugyanazt a rendkívül egészséges étrendet kapta, amiben külön ügyeltek az aminosavakra, az összes létfontosságú tápanyagra, a vitaminokra, de az egyik csoport kiegészítésként napi 3 dkg dióbelet is kapott, és ennek a csoportnak az eredményei szignifikánsan jobbak voltak.

Mint Tapsell doktornő mondja: "A dió által mehettünk biztosra."

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább