Vissza-------------------------------- Tartalomhoz

A termesztett diófajták A

Abbotabad 1 Pakisztáni diófajta az ország északi részéről, a hasonnevű városról elnevezve. Angliában dísznövénynek ajánlják.

Ackuri Grúz diófajta.

Aconcagua Chilei tájfajta, valószínűleg nem a közönséges dió változata, hanem az Andok diójának (Juglans neotropica) chilei tájfajtája.

Adams (vagy Adam). Állítólag francia eredetű kaliforniai fajta, gyenge termőképességű volt, annak ellenére, hogy részben oldalrügyön is terem. Ma már génbankban őrzik. Az Egyesült Államok Oregon államában még próbálkoznak helyi termesztésbe vonásával. Fája erősen feltörekvő, későn fordul termőre. Tavasszal korai kihajtású, érési ideje is korai. Diója nagy, erős héjú, dióbele sötét. A betegségeknek részben ellenáll.

Aksu Kínai diófajták sorozata szerepel ezen a néven, 44, 67, 71, 81, 85, 210, 417, 611 számokon. Hszincsiang tartomány-beliek, Aksu város vidékéről. Korai termőre fordulásukat és magas olajtartalmukat emelik ki. Jellemzően október közepi érésűek.

Kép helye

Akura Amerikában említik mint diófajtát.

Alamoty Tájfajta Iránban, a Kaukázushoz közeli területeken. Rendkívüli egészségével, gnomónia-ellenállóságával tűnik ki.

Kép helye Albi Azonos az Albigowa 93 lengyel fajtával. Gyenge növekedésű fája van, koronája idősebb korban szétterül. Téli fagytűrése nem kielégítő. Nővirágai néhánynappal nyílnak a hímvirágok után, vagyis nőelőző virágzású. Kiegészítő megporzást igényel. Szeptember második felében érik. Diója közepes méretű, kissé hosszúkás (2,8–3,4 cm x 2,5–3,0 cm x 2,4–2,8 cm). A dió héja vékony. A dióbél bár a héjat viszonylag jól kitölti, kicsi, a bélkihozatal 30-45 %. A bél színe világosbarna, íze édes-fanyar. Korán termőre fordul, jól ellenáll a bakteriózisnak. Élelmiszeripari és cukrászati célra ajánlják, darált dióként.

Kép helye Kép helye

Albigowa 88, Albigowa 93 (ld. Albi néven), Albigowa 101 (ld. Resowia néven) Lengyel fajták.

ALB-22 (Kézdialbisi 22) Erdélyi fajtajelölt, az algyógyi kutatóállomásról. Alacsony termetű, 7 m-es fa. A koronaátmérő 8 m, törzskörmérete 0,95 m. Közepes fakadási idejű, hímelőző virágzású. A bél aránya 54,1 %.

Alcalde 1 és 2 Spanyol diófajták.

Algyógyi Romániai, erdélyi dió. Szeptember végén érik. Diója nagy, héja vékony. Dióbele roppanó, édes. Házikerti termesztésre ajánlják. Tájfajta lehet, mert az algyógyi kutatóállomás eddig elismert 18 fajtája más neveken fut.

Ali Kaghazi Nem fajta, hanem diótípus. (l. Kaghazi)

Allegheny Újabb amerikai fajta a kontinens keleti feléről, Pennsylvaniából. George Dickum nemesítése. A téli hideget jól bírja, -28 C°-ot is kibírt. Kései kihajtású, a tavaszi fagyokat elkerüli, ezért évente rendszeresen terem. Öntermékeny. Közepes méretű dióinak héja vékony, a héjat a bél jól kitölti. Feles dióbélként törhető.

Allen Amerikai diófajta a kontinens keleti feléről, Michigan-ből. Glen W. Allen nemesítette, 1923-ban.

Alley Amerikai diófajta, New-York vidékéről.

Kép helye Alsószentiváni 117 (A-117) 1950 körül Alsószentiván-Zedregpusztán egy diófasorban fellelt magonc anyafáról történő vegetatív szaporítással és hosszú időn át végzett értékeléssel Szentiványi Péter érdi diónemesítő által szelektált fajta. Mivel a zedregpusztai diófasorban az 1900-as évek elején Franciaországból behozott francia diófajták terméséből származó magoncok kerültek eltelepítésre, valószínű, hogy az A-117-es fajta ősei között a Mayette is szerepel. A fajta állami minősítést 1976-ban kapott. Kiemelkedő növekedési erélyű, edzett, fagytűrő, gyengébb talajokon is jól díszlő fajta. Bár részben francia származású, fagytűrő képességét Magyarország eltérő éghajlatú vidékein is bizonyította. Magyarország területén eltérő termőhelyi viszonyok között is jól bevált. Vadalanyra oltva növekedési erélye erős, fekete dió alannyal is jó az affinitása. Fája fiatalon feltörekvő, később terülő koronát nevel. Hibája, hogy koronája túl sűrű, termőkorban ritkító beavatkozást igényel.

Kép helye

Kései fakadású, ezért a kései fagyokat elkerüli, ennek következtében termésbiztonsága jó. Termőre fordulása korai, bőtermő, a hajtások átlag 45 %-a rakódik be terméssel, de oldalrügyön nem terem. Virágzása hímelőző. Porzónak az Alsószentiváni 118, Pedro és Tiszacsécsi 2 fajták ajánlhatók, de porzófajtát nem igényel, apomitikus jellege kielégítő. Betakarítási ideje elnyúlik, szeptember közepétől október elejéig tart. Diója kissé barázdált, világosbarna színű, 35-36 mm-es átmérőjű. Könnyen törhető, tisztítható. A bél színe sárgásfehér, aránya 48-52 %, a bél jóízű. Olajtartalma magas, 65 %, fehérjetartalma 18 %. Betegségeknek ellenálló. Jó ellenállóképességét a fajta viszonylag magas juglontartalmával is összefüggésbe hozhatjuk. Egy angliai (vagy velszi, nem vagyok biztos benne) nagyterjedelmű összehasonlító vizsgálat mutatta ki, hogy a magasabb juglonkoncentrációjú fajták közé tartozik. Napégésre a hazai fajták közül a legfogékonyabb. Az egyik vezető magyar alapfajta.

Kép helye Kép helye
Kép helye
Kép helye
Kép helye Kép helye Kép helye Kép helye

Az A-117-est Németországban is kultiválják. Ott erős növekedésűként, magas, széles koronájúként jellemzik. Száraz években is nagyot nő. Biztosan terem, száraz évben is. Korai érésű, elsőként érik a Németországban termesztett diók közül. Termése jellemzően jó minőségű. A tavaszi fagyok kevéssé károsítják. A baktériumos és gombás megbetegedésekkel szemben kiemelkedően ellenálló. Középnagy diója jellemzően aromás, parfümös belet tartalmaz.

Kép helye
Alsószentiváni 117-15 Lásd Bonifác

Kép helye Alsószentiváni kései (A 117-31) Származása azonos az A 117-15 fajtával. Erős növekedésű, feltörekvő, ritka koronát nevel, határozott központi tengellyel. Korán termőre fordul. Bár oldalrügyön is terem, kisebb arányban, mint a vele egy időben keresztezett és vizsgált többi fajta. Nagyon kései fakadási idejű, így a késő tavaszi fagyok kevésbé veszélyeztetik. Hímelőző virágzású, tehát a virágzás fordított ütemű a többi magyar fajtához képest. Mivel a nővirágok nyílnak előbb, a többi magyar fajta akkori pollenszórása túlporzását eredményezheti. Ajánlatos a többi magyar fajtától távolabb telepíteni. Nővirágai 7 év átlagában május 11-én nyílnak. (A szóródás: április 19-május 16). A Bonifáccal kölcsönösen jól porozzák egymást. A kései kihajtás ellenére a termésérés ideje közepes, szeptember 2. és 3. dekádja. 25-35 %-ban oldalrügyön is terem. Igen bőtermő, termésbiztonsága jó. Gyümölcse sima-tetszetős, 38 mm-es, héja és világos színe következtében felülmúlja az anyafajtát. Könnyen törhető, tisztítható. A diótermés hibája, - talán a túl nagy termés miatt is, - hogy héja a varratnál gyakran nem záródik, kézi nyomásra is szétnyílik. A fajta héjas értékesítésre kevésbé, de béldiónak jó.

Kép helye Kép helye Kép helye

Alsószentiváni 118 (A-118) Eredete az A 117 fajtáéval azonos. Fája igen erős növekedésű, feltörekvő korona alakú. Közepes, vagy kissé korai fakadású, kissé fagyérzékeny, rendszeresen bőtermő. Középkorai, nőelőző virágzású, más hazai fajták porzófajtájaként számításba vehető. Szeptember 10-től a hónap végéig érik. Diója a német Nr. 120-as fajta diójára hasonlít, de színe sötétebb. 35 mm-es, a bél aránya 45 %. A bél íze kissé fanyar. Betegségeknek ellenálló. Homoktalajon is jól fejlődik.

Kép helye

A-550 és A-625 Hazai fajtajelöltek Érdről, az A-117-es leszármazottai. Oldalrügyesek, még kipróbálás alatt állnak.

Amande Jelentéktelen francia fajta a délnyugati termőtájról, Dordogne-ból, neve a helyi nyelvjárásban dióbelet jelent. Késői kihajtású. Diója hosszúkás, közepes méretű. Felülete érdes, egyenetlen. A dióhéj vékony. A dióbelet könnyű kinyerni, de okker-színe miatt csak olajkészítésre jó.

Ambassador (No.4132) A kárpáti fajtakörhöz tartozó ősökkel rendelkező amerikai fajta. Idaho-ban szelektálták ki, Kaliforniában is szaporítják, kaliforniai feketedió alanyon. Hidegtűrő. Fiatalon gyorsan növekszik. Öntermékeny. Bőtermő. Szeptember 20-október 5. között érik. Diója 32-34 mm-es, vékonyhéjú, de jól zárt. Dióbele telt, világos, jóízű. Téli hidegigénye 600 óra.

Kép helye

Kép helye Amigo (UC56-226) Kaliforniai fajta, a Davis Egyetem bocsátotta ki. Franciaországban is termesztik, Olaszországban és Törökországban is kísérleteznek vele. Virágzása hímelőző jellegű. Fürtös, gömbölyű gyümölcsű. Argentinában a legnagyobb méretű diót produkálja (36-38 mm). Átlagos diósúlya 11,6 g, bélaránya 51 %, az átlagos bélsúly 5,9 g. Meleg éghajlatra való. Diótermő képességén kívül egy sor kaliforniai fajta jó porzója (Tehama, Pedro, Pioneer, Midland).

Amphyon Holland diófajta, Hollandia északi részéből, Tjuchem helységből. A groningeni kutatóállomás fajtája. Első említése 2005-ös. Belgiumban és Dániában is ajánlják ültetését. A szelekció az északi, hűvösebb viszonyok elviselésére irányult, valamint a betegség-ellenállóságra. Állítólag mindkét célnak jól megfelel. Kiskerti ültetését ajánlják, árutermelő bio-ültetvényben közel 1 hektáros állománya van. Erős növekedésű. Szélesen, tíz méterre terülő koronája van. Jó télálló, közepes-kései kihajtási idejű. Virágzására jellemző, hogy az évek többségében a hím- és nővirágzás ideje nagyrészt átfedi egymást. Ha mégis porzót ültetnek mellé, más, északholland fajtákkal oldják meg. Apomixisre, vagyis termékenyülés nélküli terméshozásra is hajlamos. Sokszor csoportosan, 2-4-es fürtökben terem. Diója október második felében, október végén érik. Diója hosszúkás, mélyen barázdált. Héja könnyen, kézzel is törhető. A dióbél aránya 54 %. A dióbél hártyája szép megjelenést kölcsönöz a bélnek, a dióbél íze kiváló. Betegségekre mérsékelten fogékony.

Kép helye Kép helye Kép helye Kép helye

Kép helye

Anica Román diófajta, a jászvárosi kutatóállomás fajtája. Mérsékelt növekedési erélyű, gömbkoronájú. Bőtermő. Szeptember közepén érik. Diója nagy, átlag 14 g-os, kerek-tojásdad, szimmetrikus. A dió héja krémszínű, viszonylag vékony. A dióbél aránya 53 %, a bél a héjat jól kitölti. Nagyon jó betegségellenálló, és jól tűri a hideget és a szárazságot.

Anoszovszkij Orosz diófajta Tulából, Moszkvától délre. Rendkívül nagyméretű diója van.

Kép helye Apolló Csehszlovák diófajta 1971-ből, Csehországból, Valticéből. Erős növekedésű. Nagy, széles, gömb alakú koronája van, az átlagosnál nagyobb térállást igényel. A vastagabb, de még sima ágak felülete jellemzően fehéresszürke. Ágszerkezetére a meredek szögű elágazások a jellemzők, amely tulajdonsága miatt a szélkár fokozottan veszélyezteti. A fa mérete miatt nagyobb kertekbe való. Lombja sötétzöld, jellemzően egészséges. Nemesítője szerint korán termőre fordul, jól és rendszeresen terem. Nagy termésre képes, ha a fagy nem viszi el virágait. Korai, hímelőző, részben együttnyíló virágzású. Porzófajtát ajánlanak mellé, például a Jupitert. Nővirágai jellemzően csoportosak. Virágzáskor a kései fagyok veszélyeztethetik. Érése szeptember harmadik hetében történik, koncentráltan, rövid idő alatt. Diója középnagytól igen nagyig változik, 43-44 mm hosszú, 37-39 mm széles, 35-36 mm vastag. Súlya 14-15 g. Nagy termés, vagy szárazság esetén a diók kisebbek, de a varrat zártsága mindig jó. Tojás alakú, kissé csúcsos. A dió héja világosbarna, kissé barázdált, majdnem sima, jól zárt, vastag. Más leírás szerint félpapírhéjú. Diója tetszetős kinézetű. Dióbele világossárga, szalmasárga, a bél aránya 51 %. Dióbele kimondottan jóízű. Szüretkori magas víztartalma miatt mindenképpen szárítani kell. A termőhelyre érzékeny. Meleg, laza, mélyrétegű talajt igényel. Nedves években a xanthomonasz komolyan károsíthatja, betegségekkel szemben nem mondható ellenállónak.

Kép helye Kép helye Kép helye

Apomikt-2-6 Orosz diófajta Tulából, Moszkvától délre.

Aragvi Grúz diófajta.

Kép helye Araz ordubad Kaukázusi, azerbajdzsáni, azon belül ordubadi tájfajta.

Arco Ismeretlen portugál fajta.

Ardeche Jelentéktelen, régi francia fajta. Termése a Chico-ra hasonlít.

Argesean Román fajta, a Pitesti-Maracineni kutatóállomásról. A fa erőteljes növekedésű, termékeny, fagyálló. Virágzási időszaka középkésői, hímelőző típusú. Érése szeptember második dekádjára esik. A gyümölcs kerek alakú, héja sárgásbarna, könnyen törhető. Átlagos súlya 14 g, 51,8% átlagos bélaránnyal. A dióbél szalmasárga színű, kellemes ízű.

Argor Soleze néven említve.

Arnold Amerikai diófajta, 1923-ból.

Arosemme Francia, ismeretlen diófajta.

AS-1 Chilei fajta, helyi szelektálásból. (Lehet, hogy az Astorga-sorozatba tartozik?) Korán termőre fordul. Tavasszal korán hajt ki. Ősszel közepes érésű. Termőképessége kiemelkedő, oldalrügyből is terem. Porzói a Chico és az Amigo.

Asbury Amerikai diófajta, 1972-es.

Kép helye Ashley (UC66-4) Korábbi kaliforniai fajta, megtalálójáról elnevezve, mivel természetes szaporodás terméke, eredete ismeretlen. 1945-ös születésű, 1962-ben kapott elismerést, a Stuckee diófaiskola kezelésében. Főleg 1970 előtt telepítették. Ma már génbankban őrzik. Fája mérsékelt növekedésű. Koronája kereken szétterülő, a lelógó ágak miatt gyakran kell metszeni. Gyors termőre fordulású, jól termő fajta. Korai virágzású és korai érésidejű. Oldalrügyes. A dió átlagsúlya 19 g, átlagos mérete 30,7-32,2 mm. A dióhéj jól zárt. A dióbél színe tetszetős. Jól törhető. A fajta nagy hátránya, hogy napégésre is és bakteriózisra is hajlamos, a tavaszi fagyveszélyességen túl.

Astorga 1990-ben elismert chilei diófajták futnak ezen a néven, szám szerint a 62-es, 147-es, 538-as. Valószínűleg Gamalier Lemus fajtái.

Asworth és Athens Két amerikai diófajta, 1966-ból.

Attowey Amerikai diófajta, G.M. Atkins nemesítése.

Kép helye Aufhauser Baden Más néven Pferdeblutnuss. Német diófajta. Növekedése középerős, széles koronával, sűrű hajtásokkal. Térigénye 70-100 m2. Öntermékeny, porzót nem igényel. Szeptemberben érik. Diója szép, nagy, 5,5x4 cm-es. Enyhén szögletes, keményhéjú, barázdált. A bél nem tölti ki a héjat. Halványpiros, de inkább barnás dióbele van. Házikertbe, kedvtelésből való ültetésre ajánlott, annál is inkább, mert nagyméretű diói a karácsonyfán jól mutatnak. Feles dióhéja hobbi-barkácsolásra teszi kedveltté.

Kép helye

Ausiger Oroszországi fajta, a Kaukázusból. Diója apró, 28-29 mm-es, a bél aránya 48 %.

Axel Holland fajta. Vagy belga, nem tudom pontosan. Angliában is termesztik. Nagyméretű, erősen feltörekvő fája van. Május elején hajt ki. Virágzása hímelőző. Termőképessége közepes. Igen-igen nagy, 5 cm-es diója van, talán a legnagyobb az ismert diófajták közül. "Ököldió"-nak mondják. A dió gyakran nem eléggé telt, és a dióbél íze csak középszerű. A bél jellemzően felesen nyerhető ki, a dióbél aránya 40 %. Baktérium-ellenálló, gnomóniára nem fogékony.

Kép helye
Kép helye Kép helye Kép helye

Kép helye

Aygarn Amerikai diófajta, Heber Aygarn nemesítése.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább