Vissza-------------------------------- Tartalomhoz

A termesztett diófajták M

Madghan Indiai diófajta a Himalájából, közel 2000 m-es magasságból.

Magdon 1976-ban elismert amerikai diófajta. Csehországban is említik, telepítésre ajánlják. Részben önbeporzó. Szeptember második felében érik. Nagy, kissé szögletes, gömbölyded diója van. Dióbele sárga-barna, édes.

Magureni ld. Máramarosi

Makouie Iráni árutermelő diófajta.

Malizia Vagy Milizia. Olasz diófajta, a Sorrento magoncai közül szelektálva. A dió mérete meghaladja az anyafajtáét, közepes méretű. Alakja hosszúkás, elliptikus. Héja világos, enyhén ráncos, vékony. A dióbél színe világosszőke. Jóízű. Nápoly tágabban értelmezett körzetében, Campaniában propagálják ültetését, mogyoróval vegyesen. A másik, hasonló, Sorrento-utód helyi dió a noce di San Martino.

Kép helye Kép helye

Mammoth Valamikor az Egyesült Államokban kipróbált fajta. (Talán nagy diójú lenne?)

Manglisuri Grúz fajta.

Manregian Mandzsúriai őstől származó kiváló alanyfajta. Kaliforniában használják.

Kép helye

Man sen Az Egyesült Államokban, Pennsylvániában vizsgáltak ilyen név alatt egy diófajtát. Apró, rosszul törhető diói vannak.

Máramarosi (Magureni) Romániai fajták. Leírás szerint a dió átmérője 34 mm, a bél aránya 46 %.

Kép helye Kép helye

Maraş Török kísérleti fajták sorozata szerepel ezen a néven. Dr. Mehmet Sütyemez szelektálta őket.

Maraş-11 23 g átlagsúly 50 % bélarány Hímelőző
Maraş-12 8 g átlagsúly 67 % bélarány Együttvirágzó
Maraş-14 18 g átlagsúly 58 % bélarány Hímelőző
Maraş-18 15 g átlagsúly 54 % bélarány Hímelőző
Maraş-19 17 g átlagsúly 55 % bélarány Hímelőző
Maraş-21/1 23 g átlagsúly 50 % bélarány Hímelőző

Kép helye Kép helye
Kép helye Kép helye
Kép helye Kép helye

(Az utolsó kép feliratától eltérően a képen a Maraş-19 fajta látható.)

Kép helye Marbot Francia fajta, a francia délnyugati termőtájról, eredetileg Meyssac vidékéről. Lot és Correze megyékben termesztik. Szülőhelyén értékelik a legtöbbre, más vidékeken kevésbé. Szerepel az olasz kísérletekben is. Elég gyorsan termőre fordul, de alternáló terméshozásra hajlamos. A téli nagy hideget nem viseli el. Tavasszal korán hajt, ezért fagyveszélyes. Korán, szeptemberben-október elején érik, ezért a friss dió piacán értékes fajta. Gyümölcse közepes-nagy méretű, lapítottnak mondják. Héja elég vékony, törékeny, a mechanikai munkák során károsodik. Héja szétnyílásra hajlamos, ("ásít"), héjas tárolása ezért kockázatos. Dióbele igen finom, de minősége változó, elmarad a Franquette-étől. Porzófajtának a Franquette-et ajánlják.

Kép helye Kép helye

Marchetti Kaliforniai fajta, ma már génbankban őrzik. Európában korai kihajtású, fagyveszélyes. Terméshozama kicsinek mondható. Diói kisméretűek, vékonyhéjúak. Dióbele jól telt, tetszetős mintázatú, jóízű. Betegségekre közepesen fogékony.

Kép helyeKép helye Mars 1976-ban bejegyzett csehszlovák (csehországi, holovousy-i) fajta. Németországban is nagyon ajánlják. Kezdetben gyenge, később középerős növekedésű. Koronája enyhén felfelé növekvő, széles, szétterülő, közepesen sűrű. Nemesítője szerint korán, bírálói szerint későn fordul termőre. Rendszeresen, jól terem. Kései fakadású. Kései virágzású, a fagyokat jól elkerüli. A hím- és nővirágzás nagyrészt egybeesik, kissé hímelőző. Öntermékeny, de pollenadó diófa jelenléte megnöveli a termést. Szeptember harmadik hetében érik. Diója középnagy-nagy, klasszikus dióalakú. Tojásdad, csúcsa megnyúlt, homoksárga vagy halványbarna, majdnem sima. A csúcsától az alapja felé haladva a barázdáltság fokozódik. Nagy termés esetén a dió mérete heterogén. Héja nagyon vékony, jól törhető. A dióbél a héjat jól kitölti, aránya 52 %. A bél halványbarna színű, matt, jóízű, kellemesen ízletes. Betegségekkel szemben ellenállónak tekinthető. Ültetvénybe és házikertbe egyaránt ajánlják, legalább egyet, hogy fagykáros évben is legyen diótermés.

Kép helye Kép helye

Kép helye

Maszlicsnüj Oroszországi fajta, a Kaukázustól északra. Diója 35-36 mm-es, bélaránya 52-53 %.

Kép helyeKép helye Mayette Kép helye Eredetileg szicíliai fajta. (Más forrás szerint nápolyi.) Francia nevét egy bizonyos Mayet úrról kapta, aki Franciaországba vitte. Jelenleg a Grenoble-i termőtáj fajtája, ahol a fajta aránya még mindig kb. 6 %, de már nem telepítik, átlagosnál gyengébb termőképessége miatt. Szlovéniában és Olaszországban is kísérleteznek vele, Argentinában honosítás alatt áll, Ausztráliában már kiszorul a termesztésből. Kép helye Valamikor az Egyesült Államokban is kipróbálták. Baltet Károly 1885-ös jellemzése a fajtáról: "Gyümölcse elég nagy, fenekén lapos, csúcsa felé hegyezett, magja telt, de csak kevéssé gyengéd; fája erőteljes, későn virágzó, igen termékeny, jó talajat kíván, egyike a legszebb asztali csemegéknek."

Fája termőhelytől függően eltérő növekedésű, nagy- vagy kisnövésű, meglehetősen késői termőre fordulású. Ami a tavaszi kihajtását illeti, leírták korai és meglehetősen kései kihajtásúként is. Virágzása nőelőző jellegű. Barkáit április 27-május 12-e között bontja, nővirágai május 8-25. között nyílnak. Későn érik, október 15-e után. Gyümölcse a többi francia fajtához képest nagy, 33-34 mm-es, ovoid, hegyes, alapján lapított, a dió az alapján megáll.

Kép helye Alakját háromszöghöz szokták hasonlítani. Héja félkemény, vékony. Átlagos diósúlya 10,5 g. A bél aránya 50 % körüli, a bél átlagsúlya 4,6 g. Dióbele világossárga, finom ízű, íze a mogyoróéra hasonlít. Csemegedió. Betegségek iránt fogékony. Porzójának a Franquette-t ajánlják.

Franciaországban ma már elhanyagolják, a grenoble-i dióból csak 6 %-kal részesedik, valaha a termőtáj vezető fajtája volt. A Sillans-Noyarey-La Buisse háromszögben termesztik. Kaliforniában két változatát termesztik és őrzik génbankban, a Mayette convay-t és a Mayette XXX-t. Valamikor létezett a Wiltz Mayette változata is.

Kép helye Kép helye Kép helye

Mayette rouge Pirosbelű dió lehet, jelenleg nem szaporítják.

MB-24 Szlovéniai kísérletekben szereplő diófa, a rövidítés valószínűleg maribori fát jelent. Legutóbb úgy olvastam, már termesztésben is előfordul.

McKinster A kárpáti fajtakörből származik. Ohio állam Colombus városában szelektálták ki, 1952-ben kapott fajtaelismerést. Ohio és Michigan területén kedvelt fajta. Kanada Ontario és Új Skócia tartományaiban is termesztik. Indiában kísérleteznek a honosításával a Himalája hegyeiben. Jól termő, öntermékeny, de betegségre fogékony. Diója nagy méretű, jól törhető, jó minőségű, a dióbél aránya 48-50 %.

Medveđa Jugoszláv diófajta. Az utódállamokban több helyen is termesztik. Mérsékelt növekedésű.

Meng Phali Pakisztáni diófajta.

Merkel 1972-ben elismert amerikai diófajta Michiganből, Chelsea-ből. A kárpáti fajtakörből származik. Érése középidejű.

Mesa A kárpáti fajtakörből származó, az Új-Mexikói Egyetemen szelektált amerikai fajta. Télálló, téli hidegigénye 700 óra. Koronaalakja szétterülő. Későn virágzik, porzófajta nem kell mellé. Közepes méretű diója van, ami az alapi részen jól zárt. A dió héja vékony. Dióbele telt, világos, jóízű.

Kép helye Mesange Ilyen név alatt is kipróbáltak egyszer Amerikában egy diófajtát.

Kép helye Metcalfe Az USA Michigan államában, Perringtonban a kárpáti fajtakörből kiszelektált fajta, de van, aki azt állítja, hogy New York államból, Rochesterből, megint más szerint Websterből származik. Első tulajdonosáról nevezték el. Kanadában (Ontario) is termesztik, Lengyelországban is ajánlják. Tulajdonságaiban a Hansenre hasonlít, kivéve, hogy oldalrügyön nem terem. Közepesen nagy fa. A téli hidegeket jól tűri. Megbízhatóan, de csak közepesen terem. Virágzása hímelőző. Késői pollenszórású porzófát igényel. Korai érésű. Diója apró méretű. Kerek, szép kinézetű. Vékony héjú, kiválóan törhető, a bél aránya 50-55 %. A dióbél íze finom, sima, édes. Hátránya, hogy gyakran hoz aszott belű szemeket. A gnomóniafertőzésnek mérsékelten ellenáll. Ha hinni lehet egy faiskolásnak, - nem mindig, - a jobboldali fürtös dió is Metcalfe.

Meylan Nem tudom, azonos-e a Meylannaise-zel. Kaliforniában ma már génbankban őrzött fajta. New York vidékén is próbálkoztak honosításával.

Kép helye Meylannaise Tévesen Maylannaise-nek is írják. Grenoble-i eredetű, Franciaországban termesztett fajta. (Neve Grenoble egyik külvárosára utal, ahol a kertekben gyakori volt.) Már Szlovéniában is előfordul, Argentinában is próbálkoznak vele. Tavasszal késői kihajtású. Hibájának róják fel ágainak gyengeségét. Termékeny. Diója kerekded. Hibája, hogy a dió alapi nyílása jellemzően nyitott, így hajlamos a kukacosodásra. A Franquette fajtához ajánlják porzónak. Ezt a fajtát hozzák fel jellemző példaként a hím- és nővirágzást egyszerre produkáló fajtákra. Hagyományosan héjas értékesítésű, asztali dió. Ma már szinte eltűnt, célzottan őrzik.

Meyric (Mayrick-nek is írják, korábban W/H/1199/4 sz. alatt szerepelt). Új-Zélandi fajta, 1997-ben nyert elismerést. Nemesítője Meyric Williams. Rövid tenyészidőszakú, kései kihajtású és virágzású, ugyanakkor vesszőit korán beérlelő fajta, ezért kései és korai fagyoktól egyaránt veszélyeztetett területekre való. Valószínű, rövid tenyészideje is okozza, hogy növekedése az átlagnál kisebb. Nagy, hosszúkás-ovális diótermése van, (29x40 mm), ugyanúgy alkalmas dióbél-végtermék előállítására, mint héjas dióként való értékesítésre, mert vékony héjú, könnyen törhető, feles dióbél kihozatala jó. A dióbél aránya magas, 47 %, de már olvastam 53 %-os leírást is. Dióbele igen jó minőségű, telt, világos színű. Kellemes ízű. A belet helyesen tárolva szép színét és jó ízét sokáig megőrzi. Viszonylag gyenge héja hátrányos lehet, ha diószüretkor hosszabb ideig marad a földön, mert hajlamos a nedvesség felszívására. A fajta eddig baktérium-ellenállónak bizonyult.

Kép helye Midland Tévesen: Mindland. Kaliforniai fajta, a Davis Egyetem nemesítése. A Franquette és a Payne keresztezése. Meleg éghajlatot igényel. Törökországban is foglalkoznak ezzel a fajtával. Európában korai kihajtású, fagyveszélyes. Termőképessége közepes. Diója középnagy. A dióhéj vékony, de elég kemény, felülete dudoros. Dióbele viágos, könnyen kinyerhető, de csak közepes minőségű, lágy, olajos, jellegtelen ízű. Sokszor aszott, barna vagy sárga. Napégésre érzékeny. A termesztésben nem kap akkora szerepet, amekkorát érdemelne. Betegségekre gyengén érzékeny.

Mignonaude (vagy Saint-Martial). Kisebb jelentőségű francia fajta Charente-ból. Fája erős növekedésű. Kései kihajtású, betegség-ellenálló, bőven termő. Igen késői érésű. Diója apró, gömbölyű, alapján lapított. Dióbele jó minőségű, könnyen kinyerhető. Főleg dióolaj-készítésre használják.

Mihaela Román fajta, a Pitesti-Maracineni kutatóállomásról. Fája erős növekedésű, fagyálló. Bőtermő. Virágzásának ideje középkésői, jellege hímelőző. Későn, október közepén érik. Diója gömbölyded, átlagosan 12 g súlyú. Jól törhető. A dióbél aránya 50 %. Színe tetszetős, sárgás, íze nagyon kellemes. A betegségeknek is viszonylag ellenáll.

Kép helye Milotai 10 (M 10) Az érdi kutatóintézet kutatója, Szentiványi Péter diónemesítő által a tiszaháti termőtájon, Milotán kiválasztott, és a későbbi szelekció során az egyik legjobbnak bizonyult magyar fajta. Anyafája a milotai postaépület udvarán élt, mára már kipusztult. A fajta állami elismerést 1963-ban kapott, azóta Németországban is engedélyezték termesztését. Fája közönséges dió alanyon közepes növekedési erélyű. Fekete dió alanyon gyengébb, de a fekete dió alanyhoz jó az affinitása. Koronája fiatalon feltörekvő, később gömbkoronává alakul. A korona termőfelületének kinevelése lassúbb, koronája felnőttkorban félgömb alakú. Korán termőre fordul, rendszeresen és bőven terem, viszont kis mértékben alternáló terméshozásra hajlamos. Az egyik legtermékenyebb magyar dió. A hajtások átlag 53 %-ban rakódnak be terméssel. Termővesszői 20-25 %-ban oldalrügyön is hoznak nővirágot. Viszonylag korán fakad, ennek ellenére a fiatal hajtások fagytűrése viszonylag jó, mert rügyei hosszabb idő alatt fokozatosan fakadnak, ezért a fajta viszonylag fagytűrő, mert részben a fagyok után fakad. Ritkán éri teljes tavaszi fagykár. Kép helye Virágzása hím-előző, a hím- és a nővirágok virágzási ideje részben egybeesik. Kölcsönösen együttvirágzik a Tiszacsécsi 2, Alsószentiváni 118 és Pedro fajtákkal, amelyek porzófajtái lehetnek. Porzófajtát egyébként nem igényel, apomiktikus terméshozása kielégítő, és saját virágporával is termékenyül. Termesztői megfigyelés, de több évjáratban, több termőhelyen tapasztaltuk, így már tényként állapítható meg, hogy fagykáros évet követően nagyon kevés hímvirágot fejleszt, van úgy, hogy szinte semmit. Közepes-kései érésű, szeptember utolsó dekádjában érik. A dió sárgásbarna színű, sima felületű, tetszetősen rajzolatos, átmérője közepes-nagy, 34-35 mm. A bél aránya 47-52 %. Könnyen törhető és tisztítható. A bél színe világossárga, a bél hártyás héja tetszetős rajzolatú. Olajtartalma magas, 68,4 %, fehérjetartalma közepes, 17,7 %. Jóízű. Mindezek alapján az egyik legjobb gyümölcsminőségű magyar dió. Mélyrétegű, jó termőerejű talajt igényel, gyengébb termőhelyen termése kisebb, de a gyümölcs minősége jó marad. Mélyebb fekvésű, fagyveszélyes helyre nem javasolt.

Tisztelt diófajta-választó Kollégám, legyünk kicsit elfogultak, nevezzük a Milotai 10-est a világ legszebb diójának. Én legalábbis nem láttam még képen se szebbet. A hátrányait pedig nézzük el neki.

Kép helye
Kép helye
Kép helye
Kép helye
Kép helye
Kép helye Kép helye Kép helye Kép helye Kép helye Kép helye Kép helye

A Milotai 10-es fajtát Németországban is kipróbálták és kultiválják. Az ottani tapasztalatok szerint gyenge-középerős növekedésű, középkorai kihajtású. A nővirágok elnyújtottan nyílnak, ezért elég jó fagyelkerülő. Nagy termésbiztonságú, csak gyenge években marad el a nagy termés. Diója nemes kinézetű. Tiszta, sima, világos. Középnagy, szinte kerek. Jól szárítható. Könnyű törésű. Dióbelének íze nagyon kellemes. Német tapasztalat szerint betegségellenálló.

Kép helyeKép helye Milotai bőtermő (M 10-9) Az érdi kutatóintézet, Szentiványi Péter nemesítése. 2002-ben nyert állami elismerést. A Milotai 10 és a Pedro keresztezése. Közepes növekedésű. Feltörekvő, ritka, hengeres alakú koronát nevel. Nagyon korán fordul termőre, bőtermő, mert átlag 57 %-ban oldalrügyön is terem. Rügyfakadása kései, a dióvirágzás 18-21. napján hajt ki. Virágzása hím-előző, kölcsönösen porozzák egymást a Milotai kései és a Milotai intenzív nő-előző virágzású fajtákkal. A virágzás üteme a magyar alapfajtákéhoz hasonló. Termésbiztonsága jobb, mint az M-10 anyafajtáé. Korai-közepes érésű, érési ideje szeptember harmadik dekádja. Diója nagy, 38-39 mm-es, vállas, világos színű, tetszetős sima felületű. A bél aránya kiemelkedően magas, 56 %. Könnyen törhető, tisztítható. A héjas dió minősége felülmúlja, a bél minősége megközelíti a kiemelkedő minőségű M 10 fajtáét. A dióhéj vékonysága miatt nem biztos, hogy az intenzíven gépesített szüretet és az azt követő gépi manipulálást a héj károsodás nélkül elviseli. Közepesen betegségellenállónak mondják, de szerintem a xanthomonaszra nagyon fogékony. Emiatt a belét is a legsötétebbnek láttam a hazai fajták közül.


Kép helye
Kép helye
Kép helye
Kép helye
Kép helye

Kép helye Milotai intenzív (M 10-37) Származása megegyezik a Milotai bőtermő fajtáéval. Potenciálisan az egyik legbővebben termő fajta. Fája közepesnél gyengébb növekedési erélyű, sűrű, gömbalakú koronát nevel. Jó termőhelyet, jó talajt igényel. Közel 60 %-ban oldalrügyön is terem, igen korán termőre fordul. Fakadási ideje középkései, ezért az átlagnál nem fagyérzékenyebb. Virágzása erősen nőelőző, a Milotai Bőtermő fajtával kölcsönösen jól porozzák egymást. Lombja intenzív, erős zöld színű. Érési ideje október első dekádja. Termékeny, bőtermő, potenciálisan a legintenzívebben termő hazai fajta. Gyümölcse nagy, tetszetős, világos színű, áruértéke héjasan és bélként is eléri az anyafajta minőségét. Dióbele kimondottan szép fehér. Nagyon hátrányos tulajdonsága, hogy különösen érzékeny a bakteriózisra és a gombára, az előbbi a teljes termést is elviheti, sőt, a vessző is fertőződik. Nagy előnye, hogy hazai viszonyaink között - a Milotai kései kivételével - az egyetlen fajta, ami sövénydiónak alkalmas, mert a legbővebben terem oldalrügyön.


Kép helye
Kép helye
Kép helye

Kép helye Milotai kései (M 10-14) Nemesítése megegyezik az M 10-9-es fajtáéval, szintén 2002 óta rendelekzik állami elismeréssel. Középerős növekedésű, kezdetben feltörekvő, később szétterülő, kedvező, ritka koronát nevel. Vesszői korán beérnek. Korán termőre fordul. Nagyon bőtermő, átlag 60 %-ban oldalrügyön is terem. Sövényművelésre alkalmas. Rügyfakadási ideje nagyon kései, a kései fagyok nem veszélyeztetik, és virágzása nem zavarja a többi magyar fajta virágzását. És viszont. Nőelőző virágzású, a Milotai bőtermő (M 10-9) fajtával kölcsönösen porozzák egymást. Kései, október közepi érésű. Gyümölcse igen nagy, 38 mm-es, tetszetős, sima felületű. Tetszetősségre kissé elmarad az M-10 anyafajtától. Bár héja szilárd, könnyen törhető, tisztítható. A bél aránya alacsony, 46 %. A bél minősége kissé felülmúlja a kiemelkedő minőségű M 10 fajtáét. Termesztői megfigyelés (Dankó József), hogy kisebb jégkár esetén sok üres diót terem.


Kép helye
Kép helye
Kép helye
Kép helye

M 10-21 Is létezik, fajatjelölt.

M 10-25 Fajtajelölt. Nemesítése megegyezik a Milotai bőtermő fajtáéval. Fája középerős növekedésű. Erősen feltörekvő, orsó alakú, ritka, hengeres koronát nevel, fejlett központi tengellyel, gyengébb oldalelágazásokkal. Kettős (gyümölcs és rönk) hasznosításra alkalmas, sűrűbben telepíthető. Fakadási ideje közepes. Nagy előnye, hogy a fán belül a virágfakadás időben elnyúlik, így részben fagyok utánra esik. Nagy arányban hoz oldalrügyön is nővirágot. Gyümölcse közepes méretű, csúcsán lapított gömbalakú. Aszályos évjáratban vagy nagyobb termésberakódottság esetén hajlamos az aprósodásra.

Kép helye Milotai 14 Hazai fajtajelölt volt, a Milotai 10-es vetélytársaként. Nemesítése megegyezik az M-10-ével. Fája vadalanyon erős, feketedió-alanyon közepes növekedési erélyű, korai fakadási idejű. Korán termőre fordul, bőven terem. Érése leírás szerint középkésői, szeptember végén-október elején érik. Tapasztalatom szerint korai érésű, érése megelőzi az A-117-es érését. Diója tetszetős, hosszúkás ovális, 32 mm-es, a bél aránya 48 %. Mélyrétegű, jó talajt kíván. Legnagyobb hibája, hogy virágai korán, egyszerre nyílnak, ezért igen fagyveszélyes. Bár bőven tud teremni, hátrányos tulajdonsága még az igen kemény héja, ami miatt töréséhez nagy erő kell. Ma már nem szaporítják. Hazai ültetvényben jelentős területen is megtalálható.

Kép helye
Kép helye
Kép helye

Milotai-165 Hazai fajtajelölt Érdről.

Kép helye Minov emléke Fehérorosz diófajta, magonc diókból szelektálva. Az oroszok is magukénak vallják, Tulában kísérleteztek vele, Moszkvától délre. 2002-ben nyert állami elismerést. Fája gyors növekedésű, nagy méretű. A korona közepesen sűrű vagy sűrű, ágai villás kinézetűek. Kiültetés után 5-6 év múlva kezd teremni. Virágai egyidőben nyílnak. Középérésű, szeptember végén érik. Bőtermő, az évenkénti terméshozam kiegyenlített. Nagy gyümölcsű, de heterogén kinézetű diója van. A diók nagysága csak mérsékelten kiegyenlített, alapjuk lapos, csúcsuk lekerekített, felületük enyhén rücskös. A diók átlagsúlya 15,2 g. A dióhéj vékony, 1 mm-es. A dióbél színe sárga, aránya igen alacsony, 37,4 %. Asztali dióként jöhet számításba. Betegségekre mérsékelten fogékony.

Kép helye

Mire vagy Mira Jugoszláv eredetű fajta, Szlovéniában propagálják. Közepesen-jól terem, ha késői fagyok nem károsítják. Diója közepes, 12 g-os, a bélarány 55 %.

Miroslava Román diófajta, a jászvárosi kutatóállomás fajtája. Közepes növekedési erélyű, gömbölyű koronájú. Korán termőre fordul. Középkései virágzású, ezért kevésbé fagyveszélyes. Virágzási típusa nőelőző. Igen korán, szeptember első dekádjában érik. Diója nagy, kerek-ellipszoid, a végein lekerekítve. A diók átlagsúlya 14,1 g. A dióbél aránya 52-53 %. Nagyrészt felesen nyerhető ki. Dióbele sárgás színű, ízletes. Betegségellenállónak mondják.

Kép helye Mission Nem önálló fajta, hanem a régi kaliforniai, spanyol eredetű diók válogatott állományát hívták ezen a néven.

Montella Újabb, még elterjesztés előtt álló olasz diófajta.

Monti Lessini Jelentéktelen olasz tájfajta.

Moselaner Azonos a Geisenheimi 120 fajtával, Nr. 120 néven ismertetem.

Moseli piros dió Rote Moselnuß

Motta Camastra Három, helyi jelentőségű szicíliai diófajta fut ezen a néven, Pacenzia, Panuzzara és Curro. A Pacenzia kis-közepes méretű asztali dió, a Panuzzara hosszú, ovális, ugyanakkor lapított, ("kenyéralakú"), a héjfelület bordázott, a Curro középnagy, szabályos ovális, a legfontosabb a három közül. Az Etna vidékének diói. Állítólag a következő öt képen ezek a fajták láthatók.

Kép helye Kép helye Kép helye Kép helye Kép helye

Moussine Quenouille néven szólok róla.

Moyer Oregoni magoncdió.

Multiflora1 Jelenleg még nem elismert diófajta, Dániában Lars Westergaard, a nagy faiskolás kísérletezik vele lelkesen. A fajtajelölt a Hansen és egy hidegtűrő orosz diófajta keresztezéséből származik. Jellemzője a kis növekedés, a hajtásnövekedés éven belüli ciklusa eltér más diófákétól, vesszőit korán érleli, így csökkent téli fagyveszélyességű. Rendkívül korán teremni kezd, az első évtől bőséges a virágzása. Igen sok virágú (20-on felüli) fürtöket produkál, amelyek többségében termékenyülnek és teremnek is. Diói kicsik, de könnyen, kézzel törhetők. A bélarány 55 %. A bél világos, jóízű. A fajta betegségekre nem fogékony.

Kép helye Kép helye

Multiflora14 A Westergaard-féle Multiflora-sorozat másik tagja.

Kép helye

Kép helye Muscelean Román fajta, a Pitesti-Maracineni kutatóállomásról. Erős növekedésű, nagy koronájú fája van. A téli fagyot jól bírja. Oldalrügyön is terem. A virágzás ideje középkései, jellege hímelőző. Érési ideje közepes, szeptember második felére esik. Nagy, gömbölyded, csak kissé megnyúlt diója van. A dió átlagsúlya 14,5 g. A dióbél aránya 51,2 %. A dióbél jelentős részben felesen nyerhető ki. Színe tetszetős, sárgásfehér. Bizonyos mértékig betegség-ellenálló is.

Myoka Kanadában előforduló jelentéktelen fajta.

Myrtelford Jewel Ausztráliában fordult elő mint jelentéktelen, helyi magoncokból szelektált fajta, de már több mint öt éve nem telepítik.

---------------------------------------------- Fel----------------------- Tovább