Vissza-------------------------------- Tartalomhoz

A termesztett diófajták I-J

Iargara Számomra ismeretlen moldáv fajta.

Kép helye

Ibar Szerb diófajta, a csacsaki kutatóintézet részéről szelektálták, az Ibar folyó völgyében, Progorelici faluban, 1969-ben. Talán még eddig nem kapott hivatalos fajtaelismerést. Horvátországban is ajánlják telepítését.

Kép helye

Idaho Kaliforniai fajta, ma már génbankban őrzik. Eredetileg a kárpáti fajtakörből származik. Téli hidegigénye 700 óra. Magas fája van. Fiatalon termőre fordul, bőven terem. Szeptemberben érik. Diója nagy, dióbele édes, jó minőségű. Porzófajtát nem igényel.

Kép helye

Ideal Szovjet diófajta, Sz. Sz. Kalmükov kutató szelektálta az 1950-es években Üzbegisztán magashegyi diófaállományából. A fajta korán termőre forduló, gyakorlatilag első-második évétől kezdve egyre többet terem, ugyanakkor erősen fényigényes, betegségekre érzékeny, és rosszul bírja a telet. Üzbég viszonyok között többen is írják, hogy a második évtől már terem, és papírvékonyságú dióhéjával korában nagy feltűnést keltett. Oroszországban elültetve, magoncaiban tulajdonságai jól öröklődtek, és azokkal sokan kísérleteztek.

Kép helye

Az utódok közül került ki a mai Ideál, minden tekintetben jobb, mint hasonnevű szülője. Diója kétszerese a szülőjének, és jóval ízletesebb. A téli hidegnek is jobban ellenáll, bár még nem kielégítően. Még ezen kell javítani, és a betegség-ellenállóságán. Szóval, még nem ideál az Ideal. A mai Ideal diója vékonyhéjú, 10,4 g súlyú, jó kinézetű. A dióbél aránya 50,1 %, a dióbél jóízű. Az utódok egyikének neve Korenovszkij, aki foglalkozott vele. Több más néven is találkozunk vele, legújabban Sztyefanenkó nevű leszármazottja is van.

Kép helye
Oldalrügyön is terem, de kisebb méretű diókat, és az oldalrügyből származók két héttel később érnek. (Sehogy sem ideál.) A fajta hívei ezt úgy hirdetik, hogy évente kétszer terem. Mára már több forrásból is megerősítést nyert, hogy az Ideal bár széles körben elterjedt dió, Ukrajnában is, de nem tekinthető diófajtának, hanem közös ős utódainak, mert mindenhol magról szaporítják. Észtországban is kapható.
Kép helye Kép helye

Az Ideal egyik magonca:

Kép helye

Ukrajnában, ha jól emlékszem, Pripjatyinban, de Harkovban is szelektálják az Ideal magoncait, és már elég sok ígéretes fajtajelölttel álltak elő (köztük egy Julia Timoscsenko nevű dióval is), amelyek mind gyorsan termőre forduló, erősen fürtös termésű, oldalrügyes, fagytűrő, vékonyhéjú, jól kifejthető, világos, jóízű belű, viszont apró diójú fajtajelöltek.

Az Sz-1 és az Sz-2 (Szaratovi Ideal) Evanzseliszt nemesítése, jó téltűrésével tűnik ki. Vegetációs ideje 165 nap, április 15-től október 1-ig. Meleg ősszel hosszabb is lehet. Diói világos homokszínűek, 34x35x30 mm-esek, 13 g súlyúak. A bél a héjat jól kitölti, mégis jól kifejthető. A dióbél aránya 51 %. Íze jó, édes.

Kép helye

Impente Nogarelle néven említve.

India Indiai diófajta.

Irvine Ausztráliai, helyi magoncokból szelektált jelentéktelen fajta. Dr. J. E. Kenez ausztrál diótermesztő fajtája.

Ivan Bagrjanüj Ukrajnában, az üzbég Ideál diófajta utódai közül az 1980-as években szelektált fajta. Fája törpenövésű, 20 éves korában 3,5 m magas. Oldalrügyes, egyben fürtös dió. A csúcsrügyéből fejlődő virágtengelyen 5-9 dió terem, az oldalrügyekből csoportos termés fejlődik, 3-5 db dióval. A fa termőképessége kiemelkedő, volt év, amikor 20 kg száraz, héjas diót megadott, de a téli fagykáros években gyengén terem. A diók átlagmérete 12,3 cm3, átlagsúlya 7,7 g. Dióhéja 1,2 mm vékony. A dióbél aránya 55,0 %, a héjból nagyon könnyen fejthető.

Kép helye Ivanhoe Új kaliforniai fajta, a Kalifornia Egyetem diója. Nevét egy kaliforniai településről kapta. A Chico és az UC67-13 leszármazottja. Fája mérsékelt növekedésű, korán termőre fordul. Hímelőző virágzású, részben oldalrügyön is terem. Bőtermő. Korai érésű, egy hónappal a Chandler előtt érik, egyidőben a Serr fajtával, de annál többet terem, és nagyobb, szebb a diója. Ovális, sima, vékonyhéjú. A dióbél aránya 57 %, átlagos súlya 7,7 g. Dióbele világos. Porzója a Serr, Payne és Ashley lehet. Hibája, hogy rendkívül fogékony a bakteriózisra.

Kép helye

Ivanovszkij-1 Orosz diófajta Tulából, Moszkvától délre.

Izvor 10 Bolgár diófajta.

Jacobs A kárpáti fajtakörből származó, német ősökkel rendelkező korábbi fajta. Az Egyesült Államok északkeleti vidékein található. Dióbél-arányát 47,1 %-nak mérték.

Kép helye

A felvételen 17 éves Jacobs fa látható Ohioból, éves diótermése kiegyenlített, 100 kg körüli.

Jakisznüj-1 Ukrajnában, az üzbég Ideál diófajta utódai közül az 1980-as években szelektált fajta. Fája kisnövésű, 20 éves korában 5,5 m magas. Ennél a fajtánál gyakori a másodvirágzás. A fa bár kistermetű, évente 15-20 kg száraz, héjas diót megad. A diók átlagmérete 12,7 cm3, átlagsúlya 7,4 g. Dióhéja 1,1 mm vékony. A dióbél aránya nagyon magas, 65,7 %. Könnyen fejthető ki.

Jandul 1 és 2 Pakisztáni diók.

Jangbi Kína Jünnan tartományának elismert diófajtája. A Juglans sigillata pikkelyes dió fajtájának tartják. (Szerintem nem más diófaj diója, ez is közönséges dió.) Annyiban nem közönséges, hogy termése nagyméretű, akár 4 cm-es, felülete jellemzően pikkelyes, ugyanakkor tapintásra sima. Két erős, jellemző varrata van.

Kép helye

Dióbele szinte teljesen fehér, igen jó minőségű.

Kép helye Kép helye

Jangbi diófacsemeték:

Kép helye

Egyszer majd részletesebben írok róla.

Jardin de la Saint-jean Francia fajta, jelenleg nem szaporítják.

Jarivszki (Jarovszkij) Ukrán fajta, a pridnyisztrovszki kutatóállomás diója. Erős, magasra növő fája van. Gömbkoronája nem túl terebélyes. Diói nagyok. A dió héja vékony, 1 mm-es, jól törhető, a belső válaszfalak vékonyak. A dióbél aránya 51%.

Kép helye

Ji Dan Bo Ke Kínai diófajta. Valószínűleg vékonyhéjú, mert neve tojáshéjat jelent.

Jifeng 2011-ben elismert kínai fajta, a Hebei-i kutatóállomás fajtája. Késői érésű.

Kép helye

Jin 98 Chaun, Jinlong 1, 2 és Jin Tang Kínai diófajták. A Shanxi kutatóállomás fajtái. Közülük a Jinlong 1 az első, az 1970-es évekből.

Kép helye
Fajta neve Oldal-rügyes? Oldalrügyesség aránya % Dió átlagsúlya g Dióbél átlagsúlya g Bélarány Héj vastagság mm Dióbél színe
Jinlong 1 nem 0 9,1 ? 61,0 1,1 Világos
Jinlong 2 nem 0 15,92 8,9 56,0 1,2 Világos

Jinboxiang 1, 2 és 3 2011-ben elismert kínai diófajták, a Shanxi gyümölcstermesztési intézet fajtái.

Kép helye

Jouberte Jelentéktelen francia fajta a Grenoble-i termőtájról.

Julia Timosenko Ukrajnában, az üzbég Ideál diófajta utódai közül az 1980-as években szelektált fajta. Nevét a volt ukrán kormányfőről kapta. Fája kisnövésű, 20 éves korában 5 m magas. A fa bár kistermetű, évente 20-35 kg száraz, héjas diót megad. A diók átlagmérete 11,8 cm3, átlagsúlya 6,8 g. Dióhéja 1,1 mm vékony. A dióbél aránya magas, 57,4 %. Nagyon könnyen, egészben fejthető ki. A dióbél íze kiemelkedő.

Jupanesti vagy Jupinesti Román fajta, a Pitesti-Maracineni kutatóállomásról. Fája kicsi-közepes növekedésű, jó télálló, jól termő. Virágzási ideje közepes. Érési ideje középkésői, október első felében érik. Diója megnyúlt ovális, simahéjú, zárt varratú. A dió átlagsúlya 11,2 g. A dióbél aránya 51,9 %. Dióbele barnás hártyájú, sárgás húsú, tetszetős. Betegség-ellenállóságot is állítanak róla.

Kép helye Jupiter Csehszlovákiában, Valticében előállított, Németországban is engedélyezett fajta. Lengyel kísérletekben is szerepel. Szlovéniában termesztik is. A Jupiterről Magyarországon szinte semmit se tudunk. Pedig itt terem határaink mentén, Szlovákiában is. Fája középerős növekedési erélyű. Gyengén ágazik el, ritka koronát nevel. (Német leírás szerint koronája sűrű.) Széles, enyhén lecsüngő koronája van. A téli fagyokat bírja. Termőképessége gyenge-közepes, nemesítője szerint korán termőre fordul, rendszeresen terem. Rügyfakadása közepes vagy kései, hideg fekvésben a tavaszi fagyok veszélyeztetik. Virágzására azt írják, hogy nőelőző, de mások szerint pont fordítva van, harmadik leírás szerint pedig együttvirágzó. A virágzás ideje jellemzően elhúzódik, ezért termékenyülése biztosított, rendszeresen jól terem. Öntermékeny, porzót nem igényel. Szeptember harmadik hetében érik. Diója nagyméretű, szabályos, széles tojásdad alakú, felülete enyhén ráncos, barázdált, halvány szürkésbarna színű. A varrat zártsága nagyon jó, de a hullott dió hosszabb időt nem bír ki a földön károsodás nélkül, gyorsan penészedik. Bár vastag héjú, jól törhető. A bél a héjat teljesen betölti, ez a tulajdonsága a szárítását nehezíti meg, rosszabb a dió vízleadása. Kép helye A dióbél aránya 51 %, színe halványbarna, íze enyhén édes, csemege minőségű. Németországi tapasztalat szerint a dióbél csak mérsékelten jó ízű. Enyhén édes. Hátránya, hogy rosszabb termőhelyen és nagy termés esetén a termés heterogén. És állítólag hideg évben, hűvösebb termőhelyen a diócsúcs nem nő be. A baktériumos megbetegedésre nagyon érzékeny. (Német leírás szerint ellenálló.) Nem tudjuk, hazai viszonyok között hogy szerepelne, nincs kipróbálva. Pedig jó híre van, igen jó diónak kiáltották ki, és sok egyedi importkérelem is történt a Minősítő Intézet felé, aminek - a hazai csemetehiányra tekintettel - nem lehetett ellenállni. Így hamarosan a Jupiter is megjelenik a hazai diók között, dehát egyelőre sötét ló. Németországban nem ültetvénybe, hanem szórványba ajánlják.

Kép helye Kép helye Kép helye Kép helye Kép helye

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább