Amerikában - bizonyos fokig értelemzavaróan - egyszerűen csak diónak (walnut) is nevezik, ami félreértésre adhat okot. Többségében korrekten kiteszik elé a fekete (black) jelzőt. A legkorrektebbek pedig az észak-kaliforniai fekete diótól való megkülönböztetés céljából a keleti (eastern) jelzővel is ellátják. Ezzel egyben az arizonai (fekete) diótól is megkülönböztetik.
Ásatásokból kiderült, hogy a feketediót már ez előtt 4000 évvel is fogyasztották az indiánok az amerikai Nagy Tavak vidékén.
Az eredeti termőhelyén őshonos csiroki indiánok nevén a feketedió se-di vagy sa-di. A dakoták dióját sat-nak vagy sát-nak mondják, fáját sáhtaaku-nak. A delavárik túkwim-nek, fáját túkwimenski-nek. Végül az alabamai indiánok nyelvén ochapataski a feketedió fa neve.
A feketedió a közönséges dió legközelebbi rokona. Feketedió alanyra gyakran oltják a közönséges diót.
Az északamerikai kontinens bennszülött diófája, elterjedtsége széleskörű. Igen sok tulajdonságában megegyezik vagy hasonló a mi közönséges diónkhoz, általában ugyanazt a szerepet tölti be, mint nálunk a diófa, azzal a különbséggel, hogy a miénkkel ellentétben erdőalkotó fa, faanyagát elterjedtebben használják, viszont diójának étkezési célú használata nehézkesebb.
A feketedió Magyarországon sem ismeretlen. Telepített példányai az országban szétszórtan megtalálhatók. Legnagyobb, valószínűleg erdészeti célú, de ma már védett területen lévő telepítése a Duna-Dráva Nemzeti Park mohácsi részén található, ahol a 7700 ha erdőterület bő 10 %-án, 824 ha-on tenyészik. Az említett Béda-Karapancsai Körzetben a sárga szín jelzi a feketedió előfordulási helyeit:
A feketedió természetes elterjedtsége Északamerikában a térképen látható. A piros és a sárga foltok a nagyobb állománysűrűséget jelzik.
Természetes körülmények között a vegyes állományú lombhullató erdőtársulások kisebbségben levő tagja. Olyan erdőkben lakik, ahol a juharok, a nyárfák, a tölgyek vagy a szilfák adják az erdő zömét.
Jellemzően kisebb csoportokban él, vagy elszórtan, egy-egy fa található belőle az erdőkben. Főleg az erdőszéleken található. Tiszta állománya ritka.
Főleg hordaléktalajokon találjuk, a hegyek, dombok lábánál, gyakran vizenyős területen, ahol azért maradt meg, mert kivágása akadályokba ütközött.
Ami a talajigényét illeti, a homokos vályogtalajok, a középkötött talajok és az agyagtalajok egyaránt megfelelnek számára, ha jó vízmegkötő, víztartó képességűek, és termékenyek. A talaj kémhatására nem túl igényes. Bár a semlegeshez közeli pH-érték a legkedvezőbb számára, a lényegesen savanyúbb talajt is jól elviseli, és meszes kőzetek hordalékán is jól megél. Fontos számára a mély talajréteg.
A feketedió megjelenése, alkata télen, nyáron és ősszel (ugyanaz a fa):
Szimpatikus növény. A fa minden része jellemző fanyar illatú.
Terebélyes alakú, méltóságteljes, impozáns megjelenésű, 30-35 m-re is megnövő fa. Terebélyes alakú, ha szabadon áll, van helye nőni. Jellemző koronaformája:
De nemcsak jól bírja, szereti is az erdei környezetet, sűrűn vagy más fákkal elegyesen is szépen nő. Ilyenkor törzse egyenes, kevés elágazást hoz, koronája szűk.
A termő korú feketedió fák törzse mellmagasságban 75-100 cm törzskörméretű is lehet, jó termőhelyen.
Hosszú életű fa, ha hagyják sokáig élni. Kétszáz éves fák gyakoriak. Ohio állam jelenlegi legnagyobb feketedió fája Holmes County-ban él, 32 m magas. Wisconsinban egy 40 m magas, 244 cm-es törzskörméretű feketedió fát regisztráltak. Indiana állam rekordere 46 m-es, 183 cm törzskörmérettel. Kanada Quebec tartományának rekorderét Compton helységben 1815-ben ültették, vagyis jelenleg 194 éves, és teljesen egészséges. Az ő képei következnek.
Kiemelendő a feketedió téli hidegtűrése, ami -35 C°-ig biztosan terjedhet.
Gyökérrendszere kiterjedt. Egy indianai kutatóállomáson kiásták, megmérték egy 9 éves feketedió fa teljes gyökérzetét. Főgyökere 230 cm mélységig hatolt, oldalgyökerei pedig a fa tövétől 240 cm-re.
A feketedió fa gyökérrendszere lényegesen jobban bírja a talaj tartós vízborítottságát, mint a közönséges dióé. A tenyészidőszakban 90 napra teszik azt az időt, amíg a vízzel elárasztott gyökérzet nem fullad meg. Egyes példányok 150 napos elárasztást is kibírtak. Ilyen körülmények között a vegyes erdő többi fái előbb pusztulnak ki.
A feketedió fa gyökere gyakran él szimbiózisban talajlakó gombákkal.
A törzs pusztulása után erősen fejleszt sarjakat.
Kérge a körülményektől függően meglehetősen változatos, legtöbbször sötétszürke, szürkésbarna, a közönséges dióhoz képest durva. Fiatalon, amíg sima, barnás, lehet világos gesztenyeszínű is, de feketés is. Később keskeny, érdes bordákkal, jellegzetes négyszögletes, gyémánt-formájúnak mondott egységekre oszlik, a korral mélyen repedezik. "Fekete" melléknevét állítólag sötét színű kérgéről kapta.
A feketedió-fa kérge ránézésre is sejteti, milyen faanyagot rejt.
A mélyen barázdált kéreg, megvágva narancsos árnyalattal szintén egészséges, életerős fát takar. De a túl vastag szíjácsréteget is jelentheti.
Foltos kéreg a fa lassú növekedésére, rossz termőhelyre utal, ez esetben a faanyag pirosas árnyalatú, lazább szerkezetű lesz.
A következő képen jól összehasonlítható a közönséges dió és a feketedió kérge.
Ugyanannak a kipusztult, feketedióra oltott diófának a sarjából fejlődött mindkét törzsecske, az egyik a nemes dió, a másik a feketedió alany hajtásából. A törzs kipusztulásakor egyidőben indultak, és láthatóan jó testvérekként növekszenek.
Időskori kérge:
Ha az amerikai kontinensen járva és egy szép diófát látva nem vagyunk biztosak abban, hogy az
előttünk álló diófa hikoridió vagy feketedió, vegyük elő a repülőtéren elkobzott helyett vásárolt új bicskánkat, - magyar gyerek bicskával jár, - és a mellékelt ábra mintájára vágjuk meg hosszában a vesszejét. A Carya-diók fabele sima csatornát tartalmaz, a feketedióé pedig ilyen rekeszes, hasonlóan a mi közönséges diónkhoz. Az északamerikai kontinens keleti részén csak két fának van ilyen rekeszes fabele, a feketediónak és a vajdiónak. Megkülönböztető jel, hogy a feketedió fabele barna, a vajdióé pedig színes, pirosasbarna.
Rügyei, vesszője:
Az előbb már szóltunk a feketedió gyökeréről. De most, mielőtt a feketedió fás részeinek tárgyalását lezárnánk, vissza kell rá térnünk, legalább egy részletkérdés erejéig.
Nézzünk a feketedió fa alá. Mit látunk?
Első megközelítésben semmi különöset, csak első-, másod- és harmadrendű gyökereket. Elsőrendű gyökér a feketedió lefelé hatoló főgyökere és az oldalirányba futó erős gyökerei, a másodrendűek ezekből ágaznak, és így tovább.
Vágjuk meg őket, készítsünk metszetet róluk. Ez már érdekesebb. Az első képen a gyökér fás részének hosszmetszete látszik, kristály-zárványokkal. No, ez már ritkaság. Kalcium-oxalát kristályokból.
Ha primitíven akarnám kifejezni magam, - és miért ne tenném a mai világban, - azt mondanám, hogy a fene se hitte volna. Hogy ezek a kristályok mire jók, azt nem tudom. Valószínűleg ezekben tartalékolja a feketedió-fa az élettevékenységéhez szükséges kalciumot. A kristályoknak a kalcium-része szervetlen anyag, amit a gyökerek a talajból vettek fel, az oxálsavat pedig a gyökerek állítják elő más szerves vegyületekből. A második képen ugyanezek látszanak, keresztmetszeti felvételen, 215-szörös nagyításban.
A harmadik kép ezekhez képest már szokványos.
Főgyökeret ábrázol, a farész és a külső szövet határán. Ahol a megvastagodott sejtfalak látszanak, ott indulnak a másodrendű gyökerek (X a farészben, P a külső szövetben).
Ezek után tényleg itt az ideje, hogy a feketedió-fa zöld részeivel foglalkozzunk.
A feketedió a mi diónkhoz hasonlóan a csúcsrügyéből fejlődő hajtásán hoz nővirágot. Ugyancsak a mi diónkhoz hasonlóan a feketedió-populációban is előfordulnak egyedek, - fajták, - amelyek részben a vessző oldalrügyein is virágzanak és teremnek. Ilyen például a Football 2 fajta.
Tavaszi kihajtásakor a feketedió igen impozáns, dekoratív tud lenni, világoszöld hajtásával.
Levelei 11-17, esetleg több, keskeny, 6-12 cm hosszú levélkéből álló összetett levelek, 30-60 cm-esek.
A levélnyél alapja sokszor kiszélesedett. A levélnyélen 1-6 cm után kezdődnek a levélkék. Amíg a mi diónknál a csúcsi levélke a legfejlettebb, addig a feketedió esetében a csúcsi levélke gyakran csökevényes, vagy hiányzik.
Összehasonlító fénykép a feketedió és a közönséges dió leveléről:
A levélkék lándzsa vagy keskeny tojás alakúak, kihegyesednek, szabálytalanul fűrészesek, szúrósan fogazottak, a levélkék válla felé pedig ép a szélük.
Gyakori, hogy a levélkék két válla nem egyenlő magasságban indul a levél tengelyéről.
A levélkeváll szabályosan vagy szabálytalanul keskenyedik el, esetleg lekerekített. A levélkék illatosak. Felszínük fényes zöld, fonákjuk felkopaszodó. A levélkék főere gyakran szőrös.
Látjuk, a feketedió levele igencsak szép. Megnézhetjük a fonákját közelebbről is, mikroszkóppal:
Ha elektronmikroszkóppal vizsgáljuk a feketedió levelének fonákát, ilyen képeket látunk. A fehér gömbös kiemelkedés egy növekedésben lévő növényi szőr (trichoma), jobbra tőle pedig két légzőnyílás (sztomata) látható, éppen zárt állapotban. A második képen a trichómák jobban látszanak.
Örömmel jelentem tisztelt Kollégámnak, hogy sikerült szereznem két elektronmikroszkópos felvételt a feketedió levelének keresztmetszetéről is.
Nemcsak belülről, kívülről nézve is szép:
Fiatalkori levele:
A levél kifejlődése májusban:
Feketedió csúcshajtása júniusban:
Lombja ősszel is dekoratív, szépen szineződik.
Sok más fánál előbb hullatja lombját, bár a lombhullás időpontja a termőhelytől, a fajtától és az évjárattól is függ. A jobboldali kép október 18-án készült:
Lombját vesztett feketedió fa dióéréskor:
Lehullott feketedió-levél:
Hajtása lombhullásra érik vesszővé.
Az ősszel lehullott levelek helye a vesszőn jellegzetes majompofa alakot mutat, ugyanolyant, mint a közönséges dió.
A feketedió termőhelytől függően április közepétől június elejéig virágzik. Nővirágai rövid barkán ülnek, 2-5 együtt, aprók, szirom nélküliek. Színük sárgászöldtől pirosig változik. A porzós barkák sárgászöldek, az idős hajtásokon nyílnak hármas-ötös csoportokban, 10 cm hosszúak, lecsüngők.
A barkavirágzatú porzók:
Pollenje hasonlít a közönséges dióéra, nemcsak küllemében, hanem biológiájában, biokémiájában is. A közönséges diót is jól porozza.
A feketedió esetében a nő- és a hímvirágok nyílása időben némileg elkülönül. Többségében a nővirágok nyílnak előbb, ritkább a hímvirágzást előbb produkáló változatok száma. A feketedió így biztosítja a nagy valószínűségű idegenbeporzást, a faj életképességét.
Tapasztalni, hogy messzi környékükön magukban álló feketedió fák is kielégítően teremnek, holott nincs idegenbeporzási lehetőségük. A diófajok közül leginkább a feketedióra jellemző a saját virágporral végrehajtott jó termékenyülés.
A virágok nyílását követő 2-5 napon belül történik a termékenyülés, a beporzás széllel történik.
Nővirága:
A feketedió virágzása akár áprilisra, akár júniusra essen is, a termőhelyén jellemző legkésőbbi fagyok mindenképpen veszélyeztetik. És nemcsak virágát, hanem a vele egyidőben bomló fiatal hajtását is.
Termékenyült terméskezdeménye:
Termő hajtása kedvelt fotótéma.
