Vissza
Tartalomhoz

Juglans major - Arizonai dió

J. elaeopyrea-nak is mondták, J. torreyinek is, valamint J. rupestris-nek is, mint a kicsi diót, de attól megkülönböztetendő még a major melléknévvel is ellátták. És hívták már J. microcarpa majornak is.

Angol nevébe néha betoldják a „fekete” jelzőt (Arizona black walnut), mert a Juglans-diókon belül a feketediók csoportjába tartozik.

Spanyolul csak diófa (nogal) a neve. Változatai a var. stewartii és a var. major.

Kép helye Kép helye

Kép helyeKép helye Kép helye Az egyetlen diófaj, amelyik sivatagi körülmények között él.

Az Egyesült Államokon belül Arizonában, Texasban, Új-Mexikóban él. Mexikó Sonora és Coahuila tartományaiban azonban élőhelye kiterjedtebb.

Száraz, sivatagos vidékeken él, folyók, patakok mentén, völgyekben, kanyonokban, folyómenti síkságokon, teraszokon. Időszakos vagy száraz vízfolyásokban is megtalálható, ahol a felszín alatt szivárgó vizet hasznosítja. Előfordul némely hegyvidéki területen is, 800, sőt 2000 m magasságban is. Hosszú életű fa, 400 évig is élhet.

Az arizonai dió lassan növekszik jó körülmények közé telepítve is. Nem várhatunk el tőle többet, minthogy évente 30 cm-nyit nő.

Íme egy fiatal arizonai dió eredeti élőhelyén, termőhelyére mostoha talajviszonyok jellemzőek.

Kép helye Kép helye

Durva, köves, sóderes területeken nő. Viszont mély talajt igényel, (főgyökere 8-9 m mélyre hatol), akkor is, ha különböző minőségű rétegekből tevődik össze. Tápanyag-ellátottság szempontjából is megelégszik a változó minőségű talajokkal. Termőhelyén a talaj szervesanyag-tartalma általában alacsony. El kell viselnie a rendszeres áradásokat is. Az enyhén lúgos talajt jobban elviseli, mint a savasat.

Arizonai dió jellemző élőhelyén:

Kép helye Kép helye Kép helye

Viszonylag árnyéktűrő.

Közepes nagyságú diófa, mintegy 20 m-re nő meg, az ekkora fának 1,2 m a törzsátmérője. Alkata jellemzően vaskos, tömzsi. Erős ágai szélesen terpeszkednek, széles gömb-jellegű koronát formáznak.

Kérge szürkésbarna, idősebb korában barázdált. Törzséről két kép:

Törzse Kép helye Törzse Kép helye

Jellemző törzsére a villás elágazás, koronaformájára pedig a széles elterülés.

Kép helye

Hajtásai kezdetben zöldek, szőrösek, majd vaskosra, tömzsire, barnára érnek be. Vesszőinek belseje ugyanúgy kamrás, mint a többi Juglans-dióé. A vesszőkön a levélnyél csatlakozási helye jól látható, nagy méretű. Rügyei piszkos szürkés barnák.

Páratlanul összetett levelei 9-15 levélkéből állnak, 15-35 cm hosszúak. A levélkék lándzsás-oválisak, némileg görbültek, fűrészesen fogazottak. Egyenként 5-10 cm-esek. Színükön sárgászöldek, fonákjukon valamivel világosabbak. Levele néhány felvételen:

Kép helye
Levele Kép helye Levele Kép helye Levele Kép helye Levele Kép helye Levele Kép helye

Barkavirágzata sárgászöld színű, 5-8 cm hosszú.

Kép helye Kép helye Kép helye

Nővirága igen apró, egyesével, vagy kettes-hármas csoportokban jelenik meg a tárgyévi hajtás végén. Virágzás előtt:

Kép helye

Virágai későn nyílnak, májusban, júniusban, a későtavaszi fagyokat így kerüli el, amire virágai is, levelei is rendkívül érzékenyek. A virágzás mértéke erősen lecsökken, ha a megelőző év aszályos volt. Virágzó hajtása:

Kép helye

Tavaszi lombja:

Kép helye
Kép helye

Három hónap alatt neveli ki termését. Termőképessége gyenge, 2-3 évenként várható rendes termés.

Termékenyülés után:

Kép helye

Kopáncsos diója 2,5-4 cm méretű, kerek. A zöld burok vékony, színe kezdetben élénkzöld, majd idővel megbarnul. Dióérési idejéről az információk ellentmondók, júliustól decemberig mindent hallani. De leginkább ősszel érik. A dió héja vastag, kemény. Felülete hornyolt.

Kép helye

Zöld és érett termése néhány képen:

Kép helye Kép helye Kép helye Kép helye

Kép helye Kép helye Kép helye Kép helye Mintegy 100 db dió tesz ki 1 kg súlyt. A dióbél arányát 40-50 %-ra becsülik.

Diótermése bőséges, de csak minden második-harmadik évben. A termésmennyiség nagyban függ az időjárástól, főleg a tavaszi csapadék mennyiségétől.

Aszályos évben nem neveli ki dióját, hanem elhullatja. Ehető dióját nehéz kibontani vastag, kemény héjából. Vadon termő fái alól szokták étkezési célra összegyűjteni. A nagyobb, idősebb fák apróbb méretű termést hoznak. Az indiánok ették.

Kép helye Diótermése a helyi madár- és szürkemókus-populáció szempontjából értékes, amelyek számára táplálékot ad. Gyenge természetes szaporodási képesége annak is betudható, hogy dióit túl sok állat fogyasztja.

Levelei összehúzó hatásúak, ezért gyógynövényként is számon tartják.

Faanyagként azért nem számottevő, mert törzse rövid, növekedése lassú. Szép és tartós fája van, furnérlemezt lehet belőle készíteni, ha a rönk elég hosszú. Sokféle célra használják, pl. bútorgyártásra, ezen kívül, hogy a szélső értékeket említsem, kerítésnek és puskatusnak. Kandallópolc az arizonai dió fájából:

Kép helye

Értéke a fának, hogy olyan területen ad árnyékot, ahol egyébként nem lenne. Például lakott területeken vagy legelőkön. Metszeni a vegetációs időn kívül, vagy augusztusban lehet, egyébként olyan nagy nedvvesztést szenved, ami a fa legyengülését okozhatja.

Kép helye Kép helye

Egy 52 éves, 18 m magas, mezei példány:

Kép helye

Magányosan is nő, de megtalálható tiszta vagy vegyes erdőkben. Helyi nyár, kőris és platán fajokkal erdőcsoportok uralkodó fájaként nő.

Kép helye

Egy texasi példány:

Kép helye

Nagy valószínűséggel arizonai diófa látható a mexikói, chihuahuai Namurachi-kanyonban is - jó lenne közelebbről látni, hogy felismerjük. (Az idegenvezető csak annyit tud róla, hogy vad dió.)

Kép helye Kép helye

Kép helye Gyümölcstermő céllal nem szaporítják. Alanyként számításba jön a közönséges dió számára.

Generatív úton, magról szaporodik. Szaporításához a diókat egyedi edényekbe helyezik, mihelyt azok megértek. A csírázás előtt kifejezett hidegigénye van. A tél folyamán a rágcsálóktól védeni kell a magvakat. A talaj felszínén maradt diók rosszabbul csíráznak, mint a földdel takartak.

Csírázási aránya rossz, 50 % alatt van. Próbálták nedves körülmények között tartani a csíráztatandó diókat, de az eredmény úgy se volt jobb. Tél végén, tavasszal kezd csírázni. A csemete az első évben gyorsan, nagyot nő, erős főgyökeret fejleszt. Már nyár elején végleges helyére kell ültetni, hogy gyökere ne károsodjon. Az első és a második télen nem árt némi hideg elleni védelem a fiatal csemetéknek.

Növekedése a későbbiekben lelassul, nem lehet többre, mint 30 cm-re számítani évente. Később is sok a kiesés, nagy az elhalt egyedek száma. Olyan esetről is beszámoltak, hogy a második évet 374 csemetéből csak 1 élte túl.

Kép helye

Vegetatív szaporítása még szövetkultúrás tenyészetben se volt eddig sikeres.

Kép helye Rovarkártevői közül a különböző dióburoklégy-fajokat emelik ki, amelyek természetes ellenségeként a Diachasmimorpha juglandis parazita darázs is megfigyelhető a zöldburkú diótermésen.

Igen fogékony a gnomonia gombabetegségre, ami miatt képes a lombját elveszíteni. Sőt, a gnomoniát képes a közönséges dióra is átfertőzni. Gyökere a gyökérrothadásra, koronája farontó gombák miatti ágletörésre érzékeny.

Egy károsodott, repedt törzsű arizonai diófa törzsének metszete:

Kép helye

A kicsi dióval és a közönséges dióval is létezik hibridje. Az előbbit J. x torreyinek nevezik, az utóbbit francia kutatók fatermelési célra tartják ígéretesnek, MJ 209-es kóddal jelölik. Ezt Garavel-hibridnek is mondják, az arizonai dió az anya, a közönséges dió az apa.

A végére is maradt egy képem. Az biztos, hogy Arizonában készült, és az is biztos, hogy a fotós diófát fényképezett. De a fotós fotós volt, nem szakember, így nem tudta megmondani, milyen diófajt fényképezett.

Kép helye

Tisztelt fotós Kollégám, mivelünk ez nem fordulhat elő, mi ismerjük a diófajokat.

Legvégül Juglans majorként közlik botanikusok az alábbi, piros színű levelet is. Lehet, hogy ásatásból származó lenyomat.

Kép helye

Fel
Tovább