Tisztelt diótermesztő Kollégám, tudunk diót termeszteni!

Megtanultuk a mi saját, közönséges diónkon, és már ültettünk feketediót és pekándiót is. Szép eredményeket értünk el mindegyikben.

Szakemberek vagyunk! Legyünk büszkék, ezt nem mindenki mondhatja el magáról.

Most már, gyakorlati tudásunk birtokában, hályogkovács módjára nyugodtan belevághatunk a többi dióféle fa termesztésébe is.

Ebben a fejezetben a mi diónk testvéreit, a Juglans-diókat szaporítjuk, a következőben pedig a hikoridiókat.

Miért? Diójukért. És a dióféle fák szépségéért. Díszfának is nevelhetjük, ha nincs ültetvénynek való földünk.

Az erdőművelés, a faanyag megtermelése más műfaj. Később talán azzal is megpróbálkozunk.

Összevonhatjuk a dióféle fák termesztésének ismereteit? Ó, hogyne. Láttuk, a közönséges és a feketedió termesztése se tér el lényegesen, pedig kontinensnyi távolságban szocializálódtak az emberhez. Azonos a szaporításuk, a nevelésük, a szüretük, sőt, az utólagos munkák is. A világon máshol se tesznek lényegi különbséget az egyes diófajok termesztéstechnológiájában.

Juglans-diók egy svájci amatőrnél:

Magvetés céljára minden diófélét rétegezni, vermelni kell a tél folyamán. Tavasszal vetjük faiskolába vagy végleges helyükre. A kelési arány nem mindig magas. A csemetéket az első évben gondosan ápolni, kapálni, öntözni, kötözni, permetezni kell. És a második évben is, rendszerint átültetve.

Közös eleme a diófélék termesztésének, hogy eredményes diótermesztés csak kipróbált, bevizsgált fajtáktól várható. Olyanoktól, amelyek alkalmazkodtak a helyi klímához, mert a dióféléknek nincsenek világfajtái, a dióféle fák kötődnek termőhelyükhöz. Ezért oltással, szemzéssel vagy korszerűbb vegetatív szaporítással kell nevelni a diócsemetéket.

A dióféle csemeték oltására tucatnyi módszert dolgoztak ki hozzáértő kertészek. A módszerek többségében a gyenge, alacsony százalékú eredés szokott probléma lenni. Elterjedt kertészeti gyakorlat, szinte az egész világon, hogy a Juglans nemzetségen belül gyakorlatilag bármelyik fajra mint alanyra más fajú Juglans diót oltanak. A képek is ezt mutatják. Csak annyit tudni, hogy északamerikai - valószínűleg mexikói - képek, és az alanyra a "vad dió" kifejezést alkalmazták. De a nemes dió faja sincs azonosítva.

A dióféle fák többségükben nagy alapterületet foglalnak el. Individuális egyedek, többségük nem szereti a sűrű, erdei körülményeket. Ezért vagy eleve nagy távolságban kell ültetnünk őket egymástól, vagy időközben kell ritkítanunk, ha túl sűrűnek találjuk.

A dióféle fák térállására nincs elfogadott irányszám. Próbálkozni kell. A szakirodalomban előforduló legnagyobb ajánlott térállás 15x15 m. És a legkisebb? Nevetségesen kis távolságokat is írnak szakértők.

A csemeték kiültetése végleges helyükre teljesen azonos minden diófaj esetében. Mélyrétegű, jó vízgazdálkodású talajokat szeretnek, egyébként nem túl válogatósak. Az ültetés előtti talajelőkészítés változatos lehet, a gödörfúrástól a teljes talajforgatásig.

A csemeték első éveiben a gyorsan növő, de szélkárra, letörésre hajlamos csemetéket kötözni ajánlatos. Az első néhány évben, amíg kérgük puha, a nyulak, őzek, stb. ellen törzsvédővel kell védekezni.

Jól alkalmazhatók más diófajok termesztése során is a feketedió esetében Kentuckyban ajánlott egyszerű tápanyagpótlási mértékek. Nem ismétlem.

Végig, a fák felnevelése során a talajfelszínt rendszeresen gyomtalanítani kell, ajánlatos az öntözés és a tápanyagpótlás, főleg a nitrogénpótlás.

A diófák metszhetők, bár tavasszal igen erősen nedvedzenek. A kívánt faalakot metszéssel kell elérni.

Az idegenbeporzás követelménye sok esetben fennáll, de ez annyira a helyi körülményektől függ, hogy arra hiába is várnánk tanácsot bárkitől is. Ha valakinek van ilyen irányú tapasztalata, az mindenképpen csak helyiérdekű tapasztalat.

Amikor a fák megnőttek, már maguk is besegítenek a gyomtalanításba, többségük gyomirtó hatású vegyszert bocsát ki. Amikor megnőttek, már csak azt kell kivárni, hogy mikor teremnek. Ha teremnek, külön gond a szüret.

A diófajokon belül az egyes szelektált, keresztezett diófajták sokszor annyira eltérnek egymástól - nem küllemükben, hanem tulajdonságaikban, - mintha nem is ugyanarról a diófajról lenne szó.

A diófajok közötti hibridek nagyszámúak, és állandóan jelennek meg újabbak is.

Hát, ezek a diótermesztés közös jellemzői, az egyes diófajok specifikumait külön említem. Természetesen, csak a mérsékelt övi diókat sorolom fel, a japán diót, a szívdiót és a vajdiót. Szubtrópusi, sivatagi és trópusi diófélékkel itthon kár kísérleteznünk.

Japánban diójáért termesztik. Mi is megpróbálkozhatunk vele. A miénknél hidegebb éghajlaton is megél.

A japán dió jól szaporítható magról is, oltványként is. Ha szaporítani akarjuk, érett dióját egyedi edénybe ültessük, és télen - az egerektől, madaraktól, mókusoktól megvédve - tartsuk hideg, nedves helyen. Kora tavasszal csírázik, és a nyár elején kiültethető, olyan korán, amikor csak lehetséges. A csemetét az első-második télen védjük a hidegtől, és karózzuk is.

Az átültetést fiatalon jól bírja - írják. De máshol azt olvasni, hogy mély karógyökerének bolygatását nem bírja.

Talaj iránt nem igényes, a homokos, a középkötött és az agyagos talajok egyaránt megfelelnek számára. A talaj eltérő kémhatását is jól tolerálja, bár a lúgos talajokat kedveli. Fontos viszont számára, hogy a talaj mélyrétegű, nedves legyen, de a víz ne álljon meg rajta.

Árnyékban nem nő, napos helyet igényel, és a széltől is óvni kell. A téli hideget jól bírja, de tavaszi hajtásait a késői fagyok veszélyeztethetik. Akár már -1 vagy -2 C°-on is, de ha friss hajtásai teljesen le is fagynak, alvórügyekről újrahajt. Ekkor már csak termés nélküli hajtásokat hoz.

Metszeni nyár végén és koraősszel szokták, valamint a nyugalmi ideje alatt, mert erősen nedvedzik, és a nedvveszteség miatt a fa legyengülhet.

Diótermését 3-4 éves korától kezdi hozni. Virágzási hajlandósága nagyrészt az előző év időjárásától függ.

Rovarkártevői nem szoktak elhatalmasodni.

Európában is van diótermő állománya, Franciaországban, Périgordban. Ottani tapasztalat szerint terméshozama elsősorban a tavaszi időjárástól függ, mert korán hajt ki, elfagyhat. Dióbele kínai kereskedőktől bármikor beszerezhető.

Igen dekoratív fa, ezért díszfaként Európában (Finnország, Punkaharju) és Amerikában (Kanada, Ontario) jelenleg is ültetik. Európába 1860 körül hozták be, ha információim helyesek, japán diót 1866-ban ültetett először Franciaországban Siebold holland botanikus, akinek tiszteletére később a faj tudományos nevét is sieboldiana-nak nevezték.

Értéke a japán diónak, hogy városi környezetben szűri, tisztítja a benzingőzös levegőt, sőt, acetiléngáz-megkötő tulajdonságát is leírták. Légtisztító tulajdonsága kiemelkedik a fafélék közül.

Ha díszfaként ültetjük, magányosan vagy kisebb csoportban, illetve útmenti fasorként egyaránt ültethetjük. Díszfakénti felhasználása szempontjából is előnyös, hogy kevés rovar károsítja, védekezni nem kell ellenük.

A Juglans-diók közül a japán dió tűri legjobban a téli hideget. Hidegtűrését kihasználva főleg északi vidékeken ültetik díszfaként, például Moszkvában és környékén. Nagybritanniában mindenhol megél.

Egy japán dió mint díszfa, és ugyanaz Finnországban:

A szép fákat Újzélandon is szeretik. Egy újzélandi díszfa-példánya a japán diónak:

Itt pedig egy díszkert lakója, ugyancsak Újzélandon. Figyeljük meg a fa körül a kövek elrendezését: Hagyományos maori stílus.

Levelét, termését számos rovarfaj károsíthatja. Gombabetegségeit ugyanúgy sorolni lehet, mint a többi termesztett diófajét. Egy taplógombás japándió-törzs:

A szívdió termesztési jellemzői túlnyomórészt azonosak az alapfajéval, a japán diónál imént leírtak a szívdióra is érvényesek.

Élőhely-igénye is azonos, északi vidékeken, az USA-ban, valamint Kanada Ontario és Brit Kolumbia tartományában propagálják termesztését. Elsősorban faanyagnak, de potenciális dióterméséért is.

A fák alacsony koronájúak, mintegy 15 m magasak, kevés ággal. Terebélyesek, a korona szélessége 20-30 m is lehet, telepítve 10 vagy 12 m-re ültetik egymástól.

Közönséges dióval keresztezve hibridjei már nem sima, hanem tüskés diót teremnek.

A változat jól keresztezhető vajdióval, feketedióval, de inkább mandzsúriai dióval, így értékesebb típusok alakíthatók ki. Fagytűrése így is jó, továbbá ellenáll legalább 3 gombabetegségnek és az ágelhalásnak.

Hektárankénti diótermése 1 tonnányi lehet, ami kb. 300 kg dióbélnek felel meg. A fák egy része már korán, a harmadik-ötödik évben teremni kezd.

Tisztelt diótermesztő Kollégám, foglalkoznunk kellene a szívdió hazai termeszthetőségével. Ezt idehaza még nem kutatta senki. De Európában már itt van a szívdió, és megint lemaradunk egy üzleti lehetőségről.

Ha a termelését fontolgatjuk, az alábbiakat tartsuk szem előtt!

Széltől és fagyveszélytől lehetőleg védett helyet válasszunk. (A téli fagyot tűri, csak a tavaszit nem.) Tehát olyan helyet, ahol nem áll meg a fagyos levegő.

Ami a szelet illeti, Nagybritanniában, Cornwallban azt tapasztalták, hogy szeles termőhelyen a fiatal szívdió-ültetvény fejlődése igen lelassult, csak a nyolcadik évtől kezdtek a fák virágozni.

A talaj akár homokos, akár vályog-, vagy agyagtalaj, nyirkos legyen, magas talajvízszintű, vízzáró altalajjal vagy kőzettel. Ha ez a feltétel nincs meg természetesen, öntözni kell.

A felső talajszint ugyanakkor kellően humuszos és levegőzött legyen, a talaj műveléséről gondoskodni kell. Jó talajon gyorsan nő.

Ültetés előtt szerves- és műtrágyázzunk! Az évenkénti nitrogén-műtrágyázást a tenyészidőszak elején végezzük el, a mikroelem-trágyákat pedig a lombfelületre permetezzük.

A talaj ne legyen erősen savanyú, kb. 6 pH-nál nem kevesebb. Előnyösebbek a semleges kémhatású, de leginkább az enyhén lúgos talajok. Azt tartják, hogy ahol a feketedió vagy a vajdió megterem, ott a szívdió is.

Napos helyet válasszunk, árnyékban nem nő.

Ültetés előtt a teljes területet meg kell forgatni, gyomtalanná tenni.

Ha magokat ültetünk, termésként a dió-alakok és méretek széles választékával fogunk találkozni, jól és rosszul törhető, ovális és szív alakú diót termő egyedekkel, vagyis termésünk igen heterogén lesz. Ezért a faiskolák se magról szaporítják, hanem kizárólag oltványokként.

Ha mégis magról kívánunk csemetét nevelni, a nyirkos közegben végzett rétegezés ajánlott, hasonlóan más diófélékhez. Előtte nem kell buroktalanítani. Jól csírázik, egy hónapos rétegezés után 90 %-os indulás szokásos. Amikor a gyököcskék megjelennek, 2 cm mélységben ültethetők a csírázó diók. Rágcsálók, nyulak és madarak elleni védekezésre fel kell készülni. Érdekes módon a varjak és a szajkók nem szokták kérosítani. De a mókusok veszélyesebbek.

A szívdió-csemeték szétültetése esetén számítani kell arra, hogy gyökérrendszerük szétágazóbb, mint más dióké. Ezért széles ültetőgödör szükséges. Az átültetés akkor lesz sikeres, ha a felszínközeli, szétágazó gyökerek nem sérülnek.

Alanyaként feketediót is használnak. A kép is ezt mutatja. Szívdió feketedió alanyon. Ennek a kombinációnak állítólag az az előnye, hogy a helyi feketedió fáknak nagyobb a hidegtűrésük.

Közönséges dió nem jó szívdió-alanynak, mert gyakran túlnövi az alany a nemest. Fordítva, amikor a szívdió az alany, és a közönséges dió a nemes, szintén nem gyakori, bár állítólag Franciaországban kipróbálták, és jónak találták.

A kiültetésre kerülő csemete ha vajdióval alkotott hibrid, a jellegzetes szívdió-termést fogja hozni. De ennek az utódai, vagyis az F2 nemzedék már az eredeti ovális japán dió termést fogják adni. Tehát ültetés előtt meg kell győződni a szaporítóanyag eredetéről.

Általában erős gyökere van, a csemetéket mégis a lehető legnagyobb gyökérrel ültessük. Ültetéskor a gyökereket óvatosan teregessük szét. Ültetés után fekete fóliával borítsuk a csemete környékét, hogy a gyökerek kellő meleget kapjanak, ezzel stimuláljuk őket. Ajánlatos az ültetőgödörbe csontlisztet keverni. A jobb megeredés érdekében próbálkoztak közönséges dió alanyra oltott csemetékkel, de azok nem váltak be. A legjobb a saját fajú alanyra oltott csemete, akkor jó az első éves növekedés.

Legsűrűbben 2,5-3,0 m²-re ültetik, illetve ha hibridfajtákat ültetnek, amelyektől faanyagot is remélnek, 5-6 m²-re. Később, a fák növekedésével az állomány négy alkalommal is, mindig a kétszeres tenyészterületre ritkítható. Ha a tenyészterületet 3,5x4,5 m-ben határozzuk meg, 1 ha-ra 635 fa kerül. Ez esetben is az évek során fokozatos ritkítással alakítsuk ki a legvégső 60 db /ha-os állományt. A szívdiónak igen sekélyen helyezkednek el a gyökerei, és konkurenciamentes területet igényel. Mivel a gyökerek túlterjednek a lombkoronán, mindig ügyeljünk arra, hogy a szomszéd fák gyökere ne érjen össze. Mivel sekélyek a gyökerei, igényli a téli hóborítást, egyébként megfagyhat a gyökérzet. A sekély gyökerezés miatt vigyázzunk, a talajművelés során ne károsítsuk a gyökérzetet. Ezért köztes növények termelése nem ajánlott, legfeljebb pillangós takarmánynövények.

A szívdió gyökérrendszerében a felszínközeli gyökerek vannak erős többségben. A gyökerek nagyon érzékenyek. Nemcsak a talajművelésre, hanem a fasorok közti közlekedésre is, könnyen károsodnak.

A gyomokat mégis irtani kell, igaz, ebben segít a levelek gyomirtó juglon-tartalma.

Ami a talaj beárnyékoltságát illeti, elég, ha a talajfelszín 30 %-át éri csak napfény.

Életerős fa, jó körülmények között 50-100 cm-es vagy nagyobb éves növekedéssel lehet számolni, telepítés után az első évben 1,5 m-es növekedés az általános. Buja lombja ellenáll a gombabetegségeknek, és a rovarkártétel se szokott jelentős lenni.

A diótermő szívdió fák 50 év alatt 50 cm törzsvastagságúra fejlődhetnek. A hibridek ennek a kétszeresét is elérhetik. Persze, ehhez igen sűrűn kell ültetni, és erdészeti módon metszeni, ritkítani.

A csemeték alakító metszése olyan, mint más fáké. Ha hibridfajtákkal foglalkozunk, vagyis a fatörzs is fontos, az évek során olyan korrekciós metszéseket kell végezni, hogy a törzs 3-6 m magasságig teljesen elágazásmentes és sima legyen. Így lehet biztosítani az egészséges, sértetlen, csomómentes, faipari szempontból értékes törzset. Ha erre nem törekszünk tudatosan, a korona alacsony marad.

Ha diójáért termesztjük, tudjunk róla, hogy a késői (áprilisi-májusi) fagyok tönkreteszik a diótermést, annak ellenére, hogy a szívdiót tartják a leginkább fagytűrő diónak. A fája tűri is a fagyot, de mivel a nővirágokat a csúcsrügyeiből hozza (a csúcsrügyek vegyes, lomb- és hajtásrügyek), és azok hajtanak ki először, legelőbb a nővirág károsodik, nem termékenyül. 1-3 éves korában már terem egy keveset, de csak 6-8 éves korában tekinthető termőre fordultnak, amikor már eladásra is jut a termésből. Hosszú élete során évi 2,5-7 tonnás hektárankénti héjas termésre számíthatunk.

Diótermése az alapfaj japán dió termésével összehasonlítva:

Tápanyagpótlásról rendszeres laboratóriumi vizsgálatok alapján döntsünk. Műtrágyát csak tavasszal adjunk, mert a késői műtrágyázás a vesszők beérését gátolja, és nő a fagyveszély.

Ha magunk akarjuk szaporítani, megpróbálhatjuk. Könnyen csírázik, mintegy 90 %-os eredménnyel. A magvak nyirkos, hűvös rétegezése a tél folyamán nem kötelező, mint más dióféléknél, de ajánlott. Kopánccsal együtt rétegezzük. A vetést 2 cm mélyen végezzük, tavasszal. Szaporítható sarjról és a vesszők gyökereztetésével is.

De az oltás a biztos, ha értékes fajtáit kívánjuk szaporítani. Szívdió csemete május elsején Münchenben:

A diótermelési célú szívdió válogatása, nemesítése során a következő értékmérő tulajdonságok alapján értékelik a változatokat:
1. Törhetőség. Megbízhatóan a varraton törjön a dió, egy, vagy két darabban bocsássa ki a belet. Géppel is törhető legyen.
2. Termőképesség. Évről évre megbízhatóan teremjen, az évközi terméshullás minimális legyen.
3. A dióbél minősége. Teltnek, egyenletesen halványsárgának kell lennie. Egyenletesen szürke, vagy bézs-színű bél is elfogadható. Lágy íz kívánatos, a keserűség hiba.

Fajtái:

• Bates. Ontariói. Jó növekedésű, hidegtűrő, korán termőre forduló, jól termő fajta, igen nagy termésekre képes. Diója apró-közepes méretű. Az egyik legjobban törhető fajta. A dióbél aránya magas, a bél íze jó.
  
• Brock. Csak mérsékelten hidegtűrő, de jól termő fajta. Késői érésű. Diója nagy, jól törhető, a dióbél aránya és íze kedvező. Dióbele sötét színű. Vajdióval vagy annak hibridjeivel való beporzással utódai ígéretes hibridek lehetnek.
• Buckley. Újabb kanadai fajtának mondják.
• Calander vagy Calendar. Kanadában elterjedt fajta. Hidegtűrő, jól termő, korán termőre forduló. Virágzása hímelőző jellegű. Diójának mérete közepes, a dióbél aránya 31 %. Jól törhető, íze gazdag.
• Caloka. Diója kicsinek számít, 170 db tesz ki 1 kg-ot. Bélkihozatala 36 %-os.
• Campbell CW 1. A CW fajták az Etter magoncai, R.D. Campbell foglalkozott velük. A W west-et jelent. Ezek a fajták már fiatalon virágozni kezdenek. Szép, szívalakú diójuk van.

  A CW 1 termésmennyiség, törhetőség és az íz szempontjából értékes fajta. Közepes méretű diót terem. Halvány aranysárga színű bele van, a bél felesen nyerhető ki. Szeptember végén érik.
  

• Campbell CW 3, Campbell CWW. Ez a két fajta egyforma jellegű. A téli fagyot csúcsrügyük jól elviseli. A legkésőbbi virágzásúak. Dióik kicsit vaskosabbak, mint a CW 1 fajtáé. Október első hetében érnek, dióbelük felesen nyerhető ki. A CW 3 fajtának dísznövény-jellege is van, alkati megjelenésén túl levélzete is szép, élénk zöld színét késő őszig megtartja.
• Campbell CW 4. Közepes méretű. Új fajta, kipróbálás alatt áll.
• Campbell C2C
• Canoka. A legkésőbben kihajtó, kanadai eredetű szívdió-fajta, a legtöbb fajtát közel két héttel kési le. A kihajtáskori fagyokat így nagy valószínűséggel elkerüli, ezért évente rendszeresen terem. Hátránya ugyanakkor, hogy tenyészideje nagyon kinyúlik, a kora őszi fagyok a termés beérését veszélyeztetik. Diói - a szívdó fajták között - nagynak számítanak. 110-170 db tesz ki 1 kg-ot.
• Char. Koreai nemesítésű, Amerikában új fajta. Erős növekedésű, feltörekvő habitusú fája van. Házikerti telepítésre ajánlott. Szívalakú diója vékony héjú, könnyen törhető, magas bélarányú. Char fajtájó szívdió oltása Németországból:
  
• Crax-Easy. Újabb kanadai szívdió-fajta, talán a Brock leszármazottja, a neve könnyen törhetőt jelent.
• Etter. Igen hidegtűrő, termékeny kanadai fajta. Rövid nyarat igényel. Középnagy vagy nagy diója jól törhető. Bélaránya és a dióbél íze egyaránt jó. Az egyik legkevésbé sikeresen oltható fajta, de diói igen jól csíráznak, magoncai jó minőségűek. Tehát a fajta nem egységes, bár az utódok tulajdonságai közelítik az anyafáét.
• Faust is létezik Kanadában.
• Fodermaier. A legrégebben kiválogatott és leggyakrabban ültetett szívdió-fajta, New York-i. Értéke a jó termőképesség, törhetőség. Életerős, fagytűrő, a -30 C°-ot jól elviseli. Túl nagy termés esetén a zölddiók egy részét elhullatja. Hideg éghajlaton későn érik. Nagy méretű diót terem, 1 kg-ba csak 120 db fér. Gyors szárítás esetén a dió héja szétnyílik. Diója jól törhető, a dióbél aránya 37 %. Bele jó minőségű, jóízű, felesen nyerhető ki. A legkésőbbi érésű, október közepén érik, ezért olyan termőhelyre való, ahol olyankor még nincs fagy.
• Frank. 1980-ban elismert fajta. Az egyik legkésőbbi kihajtású fajta, a fajták többségénél 1-2 héttel később, ezért a kihajtáskori fagyokat nagy valószínűséggel elkerüli, ezért rendszeres termésére lehet számítani. Közepes nagyságú, jól törhető diója van. A dióbél minősége kiváló. Attraktív kinézetűnek mondják.
• Gellatly. Második világháború előtti kanadai fajta.
  
• Grimo Manchurian. Valószínűleg a mandzsúriai dióval alkotott hibrid, mindenesetre termése jellegzetes szívdió-termés. Közepes nagyságú, jól törhető.
• Imshu. John Gordon fajtája. A fajta neve az Improved Schubert névből származik, vagyis javított Schubert (l. lejjebb). Magoncok közül válogatott fajta. Nem a termés mennyiségével, hanem méretével és törhetőségével tűnik ki, dióbele egészben nyerhető ki. Korai érésű, szeptember végén érik.
  
• Irvine. Talán újabb kanadai szívdió.
• Jewel Box. Kentucky-i nemesítés. Korai kihajtású. Ha a tavaszi fagy nem károsítja, évente rendszeresen jól terem. Diói igen nagyok, jól törhetők.
• Kalmar. Svédországban véletlen szerencse következtében keletkezett szívdió-fajta, valószínűleg mindkét szülőjét közel ültették. Koronája nagy, széles. Könnyen törhető diója van, a bél jól kifejthető. Jól terem. Annyira sűrű fürtökben terem, hogy a kifejlődő diók sokszor nem elég szimmetrikusak.
• Locket. John Gordon fajtája. Nagy, könnyen törhető diójú fajta. Az Etter-re és utódaira, a CW fajtákra hasonlít. Új, kipróbálás alatt van.
• Love. Kanadai szívdió.
• Marvel. New York-i, 1948-as születésű, a Fodermaier és a Wright keresztezése. Hidegtűrő, -30 C°-ot elviselő fajta. Gyorsan növő, termékeny. Sajnos, korai kihajtású. Diója kicsi-közepes, jól törhető, jó minőségű. A Wright-tal kölcsönösen jól porozzák egymást.
• Pyke. Igen korai érésű. Lapos diója van, jól törhető.
• Rhodes. 1998-as. Kanadai, ontariói (más forrás szerint Tennessee-i). Csak mérsékelten hidegtűrő. Korán termőre forduló, termékeny. Későn virágzik, megbízhatóan terem. Diója közepesen nagy vagy nagy, vékony héjú, könnyen törhető. Az egyik legmagasabb dióbél-aránnyal rendelkezik. A dióbél íze, minősége kiváló. Öntermékenyülőnek tartják.
• Ritchie.
• Rival. Hidegtűrő, jól termő fajta. Még -30 C°-on se károsodik. Diója közepes méretű, szárítva jól törhető. Minősége, íze jó. Jó pollenadó a Wright fajta számára, és jól termékenyül attól.
• Rover. Gyengén termő.
• Schubert. Bőven termő. Viszonylag nagy, jól törhető diója van. Dióbele kiváló ízű. Utóda az Imshu.
• Shoka. 1989-es.
• Simco. New York államban termesztik.
• Stealth. John Gordon fajtája. Nagy, könnyen törhető diója van. Még kipróbálás alatt áll. Újabb hibridfajták szülője lehet.
• Stewart. Kanadai, Brit kolumbiai. Nagy, jól törhető diója van.
• Stranger, Walter. Kevéssé ismertek.
• Weschcke. Régi wisconsini fajta, nemesítőjéről elnevezve.
• Westfield. Jelenleg is szaporítják.
• Wright. 1930-as nemesítés, Pennsylvaniából. Igen jó téli hidegtűrő, bőven termő fajta. Korai kihajtású, a tavaszi fagyok veszélyeztetik. Diója közepesen nagy, vajdió-jellegű. Dióbele is nagy méretű, a héjat szorosan kitölti, ezért nehezen szedhető ki egészben. A bél jóízű, a vajdióéra hasonlít. Más leírás szerint íze a legrosszabb a vajdiók közül. Betegségellenálló. Jól porozza a Fodermaier, Marvel és Rival fajtákat.

A szívdió-fajták csak kis részben önbeporzók. Ezért legalább két fajta legyen a kertben. Árutermelő méretű ültetvényekben a pollenadást meg kell tervezni ültetés előtt, az a cél, hogy a virágzás ideje alatt végig legyen pollenszórás is.

Kanadában ötletes, eredményes módszert találtak az újabb, jobb szívdió-fajtajelöltek felkutatására. Akció keretében minden érdeklődő magánszemély kaphat 10 szem szívdiót, elismert fajták dióját, vetési célra. A diók egy faiskolás kimaradt készletéből származnak, de a diónként fizetendő 1 dollár díjat nem a faiskola kapja, hanem a diótermesztők szövetsége, ami az akciót végzi. Természetesen, a részvétel feltétele a szövetségi tagság, és a csemeték fejlődéséről rendszeresen be kell számolni. A legértékesebbek fajtajelöltek lehetnek, és talán még tulajdonosuk nevét is viselhetik.

A szívdió gyorsan termőre fordul, 2-3 évvel kiültetés után már terem.

Termése:

11 éves szívdió ültetvény:

Betakarítását - gépi rázás és felszedés - a korai fagyok előtt kell megkezdeni.

Zöld dióburka pelyhes, húsos. A kopáncstalanított, tisztított, mosott szívdiót egy hétig kell szárítani. Ha nem rázzuk a fát, hanem csak a hullott diót szedjük össze, a vékony kopáncs gyakran a szárítás alatt hull le. Ha nem, a száraz dióról kézzel könnyen leszedhető.

Betakarítás után tartsuk néhány hétig hűvös, száraz helyen. A száradás mértékét néhány dió feltörése útján ellenőrizzük, mielőtt tárolásra összeöntenénk.

A szívdió héjasan jól eltartható, a közönséges dióhoz hasonlóan. Törés után fennáll a dióbél olajainak avasodási veszélye.

A szívdió növényvédelmi problémái azonosak, igen hasonlók a többi dióféléhez. A gnomóniás gombabetegséggel szemben, amely a legtöbb diófélét károsítja, a szívdiót ellenállónak mondják. Az azonos termőhelyen élő vajdió rákosodása se támadja meg.

A törzskárosító Melanconium oblongum gomba a szívdió fákra is átterjed a közeli feketedió vagy vajdió fákról. A Geosmithia morbida által okozott rákosodás is megtámadja.

A xanthomonaszos bakteriózis ellen más dióféléknél megszokott módon, pl. réztartalmú szeres permetezéssel védekezhetünk.

A levéltetvek közül a nagy szürke levéltetűt, a Longistigma caryae-t emelik ki, amely jellegzetes szívdió-károsító. Azt mondták, a következő kép a nagy szürke levéltetűt ábrázolja. Nekem inkább ragadozó fátyolka-lárváknak tűnnek, a levéltetvek a szájuk alatt keresendők. A két szárnyas példány mindenesetre kifejlett fátyolka.

A többgazdanövényes károsítók, mint például a levélsodrók a szívdión ugyanúgy előfordulnak, mint más gyümölcsfáinkon. Itt levélsodró-lárva látható szívdión.

Leveleit a Corythucha juglandis (walnut lace bug - magyarul talán csipkepoloska) szívogatja, ami a szürke dión is előfordul. A nimfák feketék, 0,5-2 mm-esek, a kifejlett egyedek mintegy 3,5 mm hosszúak, 2 mm szélesek, egyedülálló megjelenésűek. Átlátszó szárnyaik csipke-hatásúak. Kifejlett alakban telelnek át a fán, és későn, csak júniusban petéznek. A nimfák a levélfonákon szívogatnak, aminek hatására a levelekből eltűnik a klorofill, megfehérednek. Színük később, nyár közepén barnás-bronzosra változik, és az eredmény korai, augusztusi lombhullás. Feltűnő még a levélfonák fekete ürülékessége. A kifejlett egyedek nem repülnek messze.

A hajtást és a zöld diót a Conotrachelus juglandis ormányos bogár és lárvája károsítja.

Mint láttuk, a változatnak a mandzsúriai dióval van hibridje.

• Blunt. New York államban termesztik. Diója vajdió-jellegű, pedig mandzsúriai hibrid, a Covel nevű mandzsúriai fajta keresztezett magonca. Csőrös orráról kapta nevét. A dió alakja kerekded, mégis töréskor az oldaláról célszerűbb megütni. A bél szorosan ktölti, mégis jól törhető, egészben kinyerhető. Dióbele édesebb, mint a szívdióké.

A szívdió és a feketedió közötti hibrid, mint diótermő fajta:

• Filsinger.

Létezik hibridje a szürke dióval (vajdió) is. Ha a kereztezés során a szívdió bibéjére visszük fel a vajdió virágporát, sima héjú diót termő utódot kapunk. George Hebden Corsan kanadai diószakértő végzett ilyen keresztezést a két világháború között. És még legalább 15-félét. Nincs tudomásom róla, hogy munkáját valaki folytatta volna. A vajdióval létrehozott hibridfajtákat a vajdiónál említem.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább