Régebbi (nem is olyan nagyon régi) neve Carya sinensis volt, aztán külön nemzetséget alkottak a számára. Elsőként Dode írta le 1912-ben, de már ő is jelezte, hogy több olyan jegye van, aminek alapján elkülönül a Caryáktól.

A képen is látható, hogy nem tartozik a Caryák közé, mert terméskopáncsa nem négy részre hasad, hanem például ezen a képen nyolcfelé.

Kínai dió. Kínai neve huei he tao, ami csőrös diót jelent (angolra fordítva beaked walnut). És a kínaiak a név után azt is hozzá szokták tenni, hogy shu.

A kínai állam beemelte a nemrég megindított nagyarányú fásítási programba, a „Trópusi hegyvidéki erdő megőrzési és közösség-fejlesztési project”-be.

Kínában és Vietnam északi részén él, ritka faj. Megőrzése Kínában a Huang-lian-i természetvédelmi igazgatóság feladata. És őrzik a Cuc Phuong nemzeti parkban is, Vietnam legnagyobb, leghíresebb nemzeti parkjában. Vietnami neve cay cho dai. Egyébként úgy tudom, Tajvanon elterjedt fa.

Kínai dió két képe Kína trópusi erdeiből:

Élőhelyét a trópusi erdőségek képezik, savanyú kémhatású talajon. Veszélyeztetettségét azzal indokolják, hogy a sűrű erdőkben kevés életképes termést hoz. A trópusi erdő sötétjében lombozata nem él meg, csak a koronaszintben. Még a botanikusok számára is nehezen tanulmányozható, mert szürkésfehér törzse az idősebb fákon is sima. Lombozata, virágzata, fejlődő termése megközelíthetetlen magasságban van.

Az idősebb fák a törzs alsó részén támpilléreket fejlesztenek, amik legyökereznek.

Párás éghajlatot, nedves talajt igényel, évi 1200-2000 mm csapadékot, legalább évi 18-23 C° átlaghőmérsékletet. A hegyek közti völgyek erdeiben lakik, 500-1800 m magasság között. Ezért is veszélyeztetett, mert élőhelyén a völgyek területét mezőgazdasági célra hasznosítják.

Állítólag a jobboldali, kanadai postabélyeg is a kínai diót ábrázolja. Amíg a szemem annyira meg nem javul, hogy a bélyeg apróbetűs feliratát elolvashassam, vagyis ellenkező bizonyításig, én elfogadom, hogy valóban azt.

Az Annamocarya örökzöld diófa, amit úgy kell érteni, hogy lombját fokozatosan váltja. Lombozata akkor válik láthatóvá, ha a fát kivágják. Újonnan fejlődő hajtásai pirosas lombszineződést eredményeznek.

Rügyező hajtása:

(Bár ebben a képben nem vagyok biztos. Lehet, hogy nem Annamocarya-diót, hanem kínai hikorit ábrázol. Kínai, az biztos. Jó lenne kínaiul tudni.)

Lombja:

Ágainak fabele tömör. Ha mégsem az, hanem - ritkábban - üreges, akkor hangyakártételre kell gyanakodnunk.

Levelei páratlanul szárnyaltak, 30-40 cm hosszúak, 7-9-11 levélkéből állnak. A legfelső levélke 12-15 cm hosszú, hosszúkás, 4-5 cm széles. Az alsóbbak kisebbek.

A levélkék széle ép, ellentétben a Carya-fákkal, amelyek levélkéi fogazottak. A levélnyél alja kiszélesedik.

Porzós barkáit 5-8-as csomókban hozza, (a Caryák 3-as csomókban), az új hajtások oldalán. A barkák 13-15 cm hosszúak. Nővirágai az új hajtás végén helyezkednek el, felállók, csészelevél nélküliek, 3-5-ös csoportban virágoznak. Szélbeporzású.

A terméskocsány felálló. Termése sötéten, tompán bordás, tojás alakú diótermés, 4-9 lebenyre hasadó vastag burokkal. Minden lebenyt borda választ el. A diótermés alapi részén nyomott. A dióhéj sima, kétrekeszes. A termés alakját jól jellemzi kínai neve: csőrös dió.

Diói szokatlanul nagyok a diófélék között, átlagosan 6-8x5-6 cm-esek. Héjuk vastag, 3-4 mm-es. Dióterméséből dióolajat készítenek.

Van még egy fényképem, de itt is fennáll a gyanú, hogy kínai hikorit látunk. A kép mindenesetre Tajvanon készült.

És két rajz.

A világos, csak mérsékelten árnyékos termőhelyet szereti.

Faanyaga kiváló minőségű ipari fa, fegyverkészítésre is jó.

Vietnamban a Cuc Phuong nemzeti parkban fajmegőrzési céllal létezik egy ültetvénye, ami ma már több mint 15 éves. A fák ilyen korukban 15-30 cm-es vastagságot érnek el, mellmagasságban. Az ültetvény sok fáján egy Chloranthus nevű élősködő növény telepedett meg.

Magról téli rétegezés után szaporítható, de kísérleteznek vegetatív szaporításával is. Kínában részletes termesztéstechnológiáját is kidolgozták, de termesztéséről nincsenek hírek.

Régebbi neve: Pterocarya micropaliurus. De hívták Cycloptera-nak is. Ma is érvényes meghatározása 1953-ból származik.

Kínában él. Kínai neve qing qian liu. (Még hozzátehetjük azt is, hogy shu.)

Kína délebbi, melegebb éghajlatú vidékein nagy területen elszórtan található, csapadékkal jól ellátott hegyvidékeken, 400-2500 m magasságban.

A Miocén korban Európában is élt, osztrák (oberdorfi) és német ásatások tanúsága szerint. Akkor globálisan melegebb volt az éghajlat.

Közeli rokona, amely ma már nem él, a Cyclocarya brownii pedig északamerikai leletekből került elő. A képen fosszilis repítőszárnyas magja látható. Egyébként a brownii és más hasonló melléknevekkel vigyáznunk kell. Azt mondják, nem ez az egy faj népesített be három kontinenst, a Cyclocarya nemzetségnek régebben több tagja is volt. De ezek az ősi diófajok nincsenek egzaktan azonosítva.

Ugyancsak északamerikai Cyclocarya lelet a következő kettő is, a kanadai határ közeléből.

A következő, pliocénkori leletet meghatározó őslénytankutató szárnyasdióként írta le ezt az alabamai lenyomatot, de szerintem ez is inkább a Cyclocarya fajok amerikai jelenlétét bizonyítja nem is oly régről, 2-5 millió évvel ez előttről.

Itt pedig a valahai Cyclocarya és mai diótermésének összehasonlítása látható. Szemre nincs különbség a valóság és a lenyomat között.

A fa 30 m magasra nő. Egy fiatal példánya:

Vesszői, ágai a fabélnél rekeszesek. A csúcsrügy kerekded-hosszúkás, csupasz. Tavaszi rügybomlása:

Levelei jellegzetes diólevelek, 20-25 cm-esek, páratlanul szárnyaltak, 7-9 (ritkán 5-11) elliptikus-tojásdad levélkéből állnak, amelyek széle 2 mm-nyire fogazott lehet.

Levele:

Lombja:

Termő hajtása:

Virágai barkavirágzatok. Úgy porzós, mint termő barkái fürtben lógnak, a porzós barkák a vessző rügyeiből fejlődnek, a nővirág pedig a hajtás végén. Május-júniusban virágzik. Nővirága virágzáskor és utána:

Porzós barkái:

Termésfüzére 25-30 cm-re megnyúlt. Termésének egyedülálló, 2,5-6 cm-es köralakú repítőszárnya miatt indokolt ezt az egy fát külön nemzetségbe sorolni. A röpítőszárny közepén mintegy 7 mm nagyságú, 2-4 kamrás diótermés található. Termése július-szeptember között érik.

Fejlődő, zöldburkos termése:

Cyclocarya fa nyáron:

Érett diótermése:

Faanyaga lágy, jól megmunkálható, jól ragasztható, festhető. Elsősorban bútorkészítésre használják. Kérgéből rostanyagot készítenek, kérge csersavtartalmú.

Kínában elismert gyógynövény, kínai teakeverékekben szerepel. Vércukorszint-csökkentő készítményt készítenek leveléből és fiatal, tavaszi hajtásából. Koleszterinszint-csökkentő, vérnyomáscsökkentő, immunerősítő, és sok más gyógyhatása is van teájának.

Jelenleg is folynak ezirányú kutatások. Ásványi anyag- és mikroelem-tartalma kiemelkedő. Szerves hatóanyagai flavonoidok, glükozidok, szaponinok.

Hozzánk legközelebb Németországban, a bochumi botanikus kertben látható két példánya. Kínában dísznövényként kertekbe is ültetik. Levelei, kerekszárnyú termése egyedülálló hatásúak, de a nagyobb fák csüngő ágai is díszítenek. Termésfüzére hangulatosan himbálózik a szélben.

A kínai legendárium is foglalkozik ezzel a szép dióféle fával. Egy legenda tanulsága röviden abban foglalható össze, hogy ami lentről pénznek látszik, (a termése), azért nem érdemes kivágni a fát, hanem dolgozni kell, és akkor lesz pénze az embernek.

Tisztelt, botanikát szerető Kollégám, kérem, ne hagyja magát megtéveszteni. Létezik egy másik fa is, amelynek termései megkülönböztethetetlenül azonosak, mint a mi Cyclocaryánké. De az nem a mi rokonunk. Egészen másik családba tartozik, a neve csak hasonló: Paliurus hemsleyanus. A levelei viszont más felépítésűek.

Fel

Tovább