A pekándió termesztésével másutt is kísérleteznek. Egy törökországi kísérleti ültetvény:
Hogy a következõ képen látható pekánligetnek mi az érdekessége? Az, hogy Ausztráliában van. Még az ausztrálok is elõttünk járnak a pekándió-termesztés terén.
Mi meg ebben is le vagyunk maradva. De nemcsak mi, egész Európa. Az öreg kontinens teljesen leszakadt a pekándiótermesztés élvonalától. Szinte nem is próbálkozik vele senki.
Ezért kell kiemelni Peter Rüth müncheni magánszemély tevékenységét, aki magánszorgalomból, hobbiból, az európai lakosság hasznára, keresi a pekándiótermesztés európai lehetõségeit. Amerikai szaporítóanyagot hoz be, csemetéket olt, nevel, és segíti az érdeklõdõket.
Az érdeklõdõk nagyon kevesen vannak, egymástól távol, és nem is ismerik egymást. Peter Rüth-öt se. Nemes pekándió-fái München belterületén, egy társasház kertjében:
Európában nagyon ritka a pekándió-fa. Roussillonban láthatunk egy nagyobb házikertet pekándió-fákkal betelepítve, talán Jacques Tonnel ültetvénye.
Franciaországban egy kisvárosban 2017-ben ültettek egy Carya illinoinensis pekándió fajtából egy 2 éves csemetét a francia-amerikai barátság megünnepléseként. A diófát a Pacanier Jefferson alapítvány ültette a Carya illinoinensis fajta európai elterjedésének elősegítsége céljából. Ennek a fajtának az eredettörténete egészen La Fayette és Thomas Jefferson koráig nyúlik vissza, ami különösen emblematikus jelentést ad a fajtának. Az elültetett pekándió a Carbonnieux kastély kertjében tekinthető meg Léognan településen.
Provanszban, Mazanban letelepedett egy amerikai nyugdíjas, Robert Kiehn. Neki már Texasban is volt egy nagyobb pekándió-ültetvénye, de azt a fiára hagyta. Itt csak hobbiból próbálkozik. "Miért ne?" - ez a jelszava. Mazant a pekándió európai fõvárosává szeretné fejleszteni. De már 77 éves.
Elsõ fái - Chocktaw fajtájúak - most kezdenek teremni.
Olaszországban egyedül a csizmasarokban, Lecce mellett, Cutrofianóban folyik pekántermesztés, a Sirgola mezõgazdasági vállalkozás területén. Az ötletet az adta, hogy a hagyományos, délolasz mezõgazdasági termelést diverzifikálni kell, meg kell keresni azokat a ritka, érdekes, értékes haszonnövényeket, amelyeket a fogyasztók várhatóan jól megfizetnek. Így az elsõk között kezdtek a kiwitermesztésbe, és lefordítani se tudom azokat az egzotikus gyümölcsneveket, amikkel még foglalkoznak. A pekándió is az értékes egzotikumok közé tartozik. Három déli fajtájuk van, a Kiowa, Wichita és a Shoshoni.
A fák már jól teremnek, a termést héjasan, internetes csomagküldés útján értékesítik. A vállalkozás áruja:
A következõ kép egy 75 éves görög kollégát ábrázol, Grigoriosz Makriszt, aki próbaképp 47 pekándió fát ültetett. A kedvet egy ismeretterjesztõ filmtõl kapta, és nem is tudott róla, hogy az Egyesült Államok a pekándió hazája, hanem Brazíliából szerzett szaporítóanyagot. Végeredményben nem baj, mert görög éghajlatra úgyis a déli típusok valók. Idén (2011-ben) már 250 kg termést vár a fáiról.
Ha görögbe megyünk nyaralni, meg is kereshetjük. Larissza felõl Athén felé indulva az úttól és a vasúttól keletre, Sztefanovikio Magneszia faluban találjuk.
Hasonló éghajlaton a törökök az északi pekán-típusokra fordítják figyelmüket. Egyéni szinten is, vállalkozási szinten is. Egy hozzáértõ török Kolléga, - a neve talán Mete Pamuk, - és egy isztambuli pekándió-szaporító vállalkozás segíti az érdeklõdõ, lehetséges termesztõket. Az égei parton kívül török Trákiában és a Fekete-tenger mentén tevékenykednek. A Törökországban kipróbált északi pekántípusok:
A szaporított, elterjesztésre ajánlott fajták mind Amerikából származnak. Canton, Fisher, James, Kanza, Lakota, Mahan - és annak keresztezése, - Major, Mohawk, Mullahy, Norton, Pawnee, Peruque, Shepherd, Warren 346, Yates 68 és 128.
A pekándió-fák termõkorában 30-40 kg héjas termést könnyen elképzelnek fánként. Törökországi pekándió-ültetvény és termése:
Hát, igen, megint lemaradtunk, de ebben én is hibás vagyok. Miután a fenti, Isztambul-környéki pekándiós próbálkozásokat leírtam, tudomásomra jutott, hogy ezek nem elszigetelt esetek Törökországban. Szinte minden tájegységen létesültek már ültetvények, egyedül a Gallipoli-félszigeten vagy 10 db. A pekándió itt kopogtat határainkon, és nem akarjuk beengedni. Mentségem legyen, hogy más se szólt elõbb.
Magyarországon szerintem az északi típusokkal érdemes próbálkoznunk. Azt írja egy tapasztalt amerikai kolléga, hogy New Yorktól Ontarióig a pekándió lehetne a legáltalánosabb diótermõ fa, annyira jó fajtái vannak már északi viszonyokra. Vannak annyira télállók és korai érésûek, mint a helyi feketediók. A közönséges dióról nem is beszélve. Nálunk nincs olyan hideg, és tenyészidõszakunk is hosszabb, mint Ontarióban.
Egy osztrák pekándió-fa és termése. De ez is csak egy házikerti fa.
Mert tudomásom szerint itthon csak ez a négy - az alsó képen a baloldali négy - pekándiófa található, egy hazai dióskert sarkában, és ezek se teremnek, szinte semmit se.
Magyar érdeklõdõk, persze, vannak, de nincs tapasztalat, amin elindulhatnának. A cél pedig itt van elõttünk.
