Vissza-------------------------------- Tartalomhoz

Oltás

Az oltás részletes leírása előtt el kell mondjam, magam dióoltással nem foglalkoztam. Minden, amit leírok, nálam hozzáértőbb emberek tapasztalata, az én próbálkozásom nem vezetett eredményre.

Az oltásnak, szemzésnek több mint 2000 éves irodalma van. Theophrasztosz már i.e. 400 előtt írt róla, Cato az i.e. 2. században De Historia Plantarum c. művében részletesen leírta a vegetatív szaporítás módszereit. Plinius az i.u. 1. században már a szemzéssel is kiegészítette a tudnivalókat.

Mit mondhatnék utánuk én, aki nem is értek hozzá? Talán csak annyit, hogy a diófát egyikük sem említette. A diófa oltására az 1700-as években már voltak eredményes próbálkozások, de igazából csak a 20. század a dióoltás tömeges elterjedésének ideje. Itt egy régi francia leírás a dió oltásáról:

Kép helye

Magyarországon a dió oltásos szaporítását Porpáczy Aladár indította el, a dió üvegházi oltásának kidolgozásával. Szabadföldi oltással is kísérletezett, de az eredmények elmaradtak az üvegházi oltás mögött.

A diócsemetét többféle módszerrel lehet oltani, szemezni. Ezeket a módszereket itthon és a világ különböző részein kipróbálták és alkalmazzák. Az eredményesség sokszor nem kielégítő.

Az oltási, szemzési módszerek leírása sokféle. Csoportosíthatók aszerint, hogy mikor végzik, hogy a csemete vagy a fa milyen állapotában végzik, végül, hogy mi a konkrét technika.

A következő leírásban mindezek keverednek, attól függően, hogy a szakemberek milyen módszert találtak jónak. Hazai viszonyokra - a moldáv kutatók tapasztalataival megegyezően - a mélynyugalom idején végzett kézben oltás bizonyult a legjobbnak, amit Szentiványi Péter vezetésével Érden vezettek be, és azóta is alkalmazzák. (A jobboldali kép a Szentiványi faiskola oltványát ábrázolja.)

Téli kézbenoltás

És most az érdi módszerről, a téli kézben oltásról. Ugyanezt a módszert alkalmazzák nagyüzemi keretek között Moldáviában. A leírásba mindkét tapasztalatot belevettem. Kell hozzá egy hűtőház, egy 26-28 C°-os izzasztókamra, egy munkahelyiség 10-20-30 munkaasztallal. És hozzáértő dolgozók.

Az oltóvesszőknek egészségeseknek, 10-16 mm vastagságúaknak kell lenniük, téli mélynyugalmi állapotban. Tehát január-februárban kell az oltóvesszőket megszedni, és oltásig hűvös helyen kell tárolni. Kis mennyiségben kissé szellőző műanyagfóliában szárazon, hűtőben tartsuk, ne fagyjon meg, és nedvesség ne csapódjon le rá, mert meggombásodhat. Nagy mennyiséghez hűtőkamra, hűtőház kell. Három hónapig nyugodtan, károsodás nélkül tárolható.

A hűtőházban ládában, fűrészpor-rétegben tárolt kötegelt vesszőket az oltás kezdete előtt 3 nappal áthelyezik az izzasztókamrába. Három nap alatt a rügyek nem ébrednek fel téli álmukból, nem károsodnak.

Oltás előtt az alanyokat letisztítják a földtől, lemossák, levágják gyökereiket. A főgyökereket a retekszerű kiszélesedés alatt vágják el. Az oldalgyökereket 1-2 cm-re. A leendő oltásnál elmetszik. Ládákban, nedves fűrészporban az izzasztókamrában tárolják 10-14 napig. Ez idő alatt a vágásfelületre kallusz-szövet nő, ami összeforrasztja majd a két részt.

A kallusz-szövet sejtjei, a parenchimasejtek vékonyfalúak, lágyak, könnyen kiszáradnak, száraz levegőn elpusztulnak. Ezért a kamrában nemcsak 26-28 C°-os melegnek kell lenni, hanem magas, 90 %-ot meghaladó relatív páratartalomnak is. Ezért a kamrát és a tároló ládákat időnként meg kell locsolni.

A kalluszosodás harmadik feltétele, a bőséges oxigén jelenléte általában biztosított, nem kell vele külön foglalkozni. De tudnunk kell róla, - még az általános iskolából, - hogy a növények csak napfényben, asszimilációkor bocsátanak ki oxigént, minden egyéb élettevékenységükhöz ugyanúgy oxigént vesznek föl, és széndioxidot adnak le, mint mi. Mivel a kalluszsejtek élettevékenysége a szaporítószövet kifejlesztésének idején aktív, érthető az oxigénigény.

Kép helye Kép helye

Az oltási módszer az angolnyelves párosítás. Annyiban jobb a bevezetőben említett hasítékoltásnál, hogy nagyobb felületen, szilárdabban illeszkedik a nemes az alanyhoz.

Az illesztő oltásból ismert oltási vágásfelületet az alanyon is és az oltóvesszőn is egy hasítékkal növeljük meg. Ha a metszlap felső harmadánál lefelé irányulóan bevágunk, és a metszlap alsó harmadának mélységéig tart a vágat, egy nyelv képződik. Ugyanezt a csatlakozó felületen is elvégezve a két nyelv és a két hasíték összeilleszthető.

Azért, hogy azonos legyen az alany és a nemes oltócsap vastagsága, az anyagot előbb kalibrálják, 10 mm-től 16 mm-ig, 1 mm-es lépcsőnként.

Az oltáshely körbekötéséről természetesen más oltási módokhoz hasonlóan kell gondoskodni.

Kézi oltás Moldáviában, a szorokai diófaiskolában, ahol évente 900.000 oltvány megnevelésére képesek:

Kép helye

Nagy előnye ennek a módszernek, hogy kényelmesebb körülmények között, asztalnál ülve termelékenyen lehet dolgozni.

Az angolnyelves dióoltás gépesítése csak mintegy két évtizedes. Linard archív oltógépe még külön dolgozott az alanyon és külön a nemes vesszőn:

Kép helye

Kis, kézi gépekkel már jobb az eredmény. A termelékenységre elfogadhatjuk Turcanu professzor adatát: Egy gyakorlott dolgozó napi 450 oltást tud elvégezni, ami egy oltási szezonban akár 30.000 oltvány is lehet.

A dióoltás gépesítése Törökországban:

Kép helye

És Németországban:

Kép helye

A kész oltványokat soronként ládába, konténerbe kell rakni, nyirkos fűrészporba. Nagyobb faiskolák tapasztalata szerint egy konténerben 300 oltvány fér el. A sorok alatt, mellett, fölött, fűrészpor-réteg van. Az oltócsapok fölső vége kiállhat a fűrészporból.

Kép helye

Most következik újból a 28 C°-os izzasztókamra, ahol két-három hétig kell az oltványoknak tartózkodniuk, hogy a szaporítószövet összeforrassa a vágásfelületet. A beoltott csemetéket azonnal nyirkos fűrészporba kell helyezni, gombaölőszerrel kell belocsolni. A levegő magas relatív páratartalma ugyanúgy kívánalom, mint az első izzasztás idején.

Úgy látszik, ez a 27-28 C°-os hőmérséklet egy kitüntetett érték, ez a legjobb a diófának. Wang és társai, kínai kutatók sok-sok mérés alapján a diófa fotoszintetikus aktivitására is ezt a hőmérsékletet találták optimálisnak.

Kép helye

Ha nem kell nagyüzemi méretekben dióoltványokat gyártanunk, a 27-28 C°-os izzasztásra létezik egy talán még jobb módszer, amit az angol nyelvű irodalom hot callus trench-nek nevez, talán izzasztócsatornaként fordítható. Spanyolországban, az IRTA kutatóintézetben dolgozták ki. Az elv az, hogy nem kell az egész helyiséget fűteni, elég csak az oltás helyének környékét, és mivel így a hőmérséklet pontosabban szabályozható, az eredményesség is jobb. A csatornát természetesen épületben kell elhelyezni, nem a szabadban.

Kép helye

Ami a képen látszik és ami nem: A csatorna 6 m hosszú, 30 cm széles, 30 cm mély. És akár fémből készült, akár fából, a csatorna belső fala hőszigetelt. A fűtést 2 db, hőszabályozóval ellátott fűtőszál végzi, egyenként 15 mm-es rézcsőbe húzva, a rézcsövek pedig 6 m hosszú, 75 mm-es PVC csőbe. A rézcső és a PVC-cső közti teret víz tölti ki. A csatornát állítólag le is fedik, kb. 120 cm hosszú fémlapokkal. A csatorna fölé helyezik a bekötözött oltványokat, a képen látható módon, váltakozó irányba fektetve. Gyökerükre ugyanolyan fűrészporos anyagot borítanak, mint amilyen az izzasztókamrák konténereiben van. Természetesen, gombaölőszereset és állandóan nyirkosat.

Egy házilagos izzasztás török módra:

Kép helye Kép helye

A kallusz-szövet kifejlődése két hét után valószínűsíthető, ezután kiültetésig hűtőben tárolhatók az oltványok. Ezért két hét után kiszedik a konténerből, megvizsgálják, hogy körben látszik-e a kallusz, a jó oltványokat hűtőtárolásra rakják át másik konténerbe, a többit még izzasztják. Az esetleg megindult sarjakat ilyenkor le kell csípni.

Kép helye Kép helye

Ha nem szedjük ki az oltványokat az izzasztókamrából, hamarosan hajtásnövekedés és gyökérfejlődés indul meg.

Kép helye

A hűtve tárolás is fontos mozzanat, optimális hőmérséklete 0-+3 C°. Ne fagyjon, mert a kallusz-szövet elhal. Magasabb se legyen a hőmérséklet, mert 5 C°-on már nemcsak a diócsemete indul fejlődésnek, hanem a gombák is. A fűrészpor most se száradjon ki, legalább 80 % legyen a relatív páratartalom. De a padozat és a ládák locsolásakor az oltványokat ne érje közvetlen víz.

Kép helye

Az oltványok április közepén ültethetők ki, amikor nappal már 15 C° van. A kiültetéssel a tavaszi fagy veszélye miatt se kell sietni. Jó hatású az oltványok kiültetéshez akklimatizálódására, ha a konténerek kiültetés előtt 10-15 napig a csemetekertben a szabadban állnak. Kiültetés után egyértelműen jobb a mélynyugalomban oltott oltványok indulása, mint abban az esetben, amikor az oltással a rügyek megmozdulásáig várnak.

Kiültetéskor a további fagyveszély ellen fagyvédő kötést is felhelyezhetünk.

Kép helye

A kézi oltás ideje is lényeges kérdés. Mikor oltsunk? Lukas van Zyl szerint a minél korábbi oltás az eredményesebb. Ő délafrikai viszonyok között állapította ezt meg, de felvételei figyelemreméltók. Téli, kézbenoltott diócsemeték vannak mindkét képen, mindhárom sorban. A jobboldali sor oltványainak oltási idejét (30. hét) négy héttel követi a középső sorok oltási ideje, és további három héttel a baloldaliaké.

Kép helye

Hans-Sepp Walker svájci szakértő az oltás eredményességének növelése érdekében a kézi oltás során is a juglontartalmú diófa-nedvek távoltartását, csökkentését, elkerülését tartja a legfontosabbnak. Ezért a kézi oltáshoz ő is azt ajánlja, oltás előtt az alanycsemeték gyökerét vágjuk vissza. A gyökerek is bocsátanak ki nedvet, és csökken a csemetén belül a turgornyomás. A gyökérmetszést az egyéves és a kétéves alany esetében egyaránt fontosnak tartja.

Rákóczifalvi faiskolai tapasztalatok szerint is a kézben oltás biztonságosabb szaporítás, mint a szemzés. A kihozatal 70-80 %-os, és kevésbé szakértő személy is biztonsággal végezheti.

Ezután az egyéb oltási módszereket veszem sorba, a szemzésre csak az oltási eljárások után térek ki.

Helybenoltás

Kép helye Van olyan módszer, hogy az alanynak szánt diót az ültetvényben tervezett végső helyére ültetjük, ott kel ki, ott szemezzük vagy oltjuk, és ezzel elkerüljük a gyökér sérülését. Ezt a módszert amerikai diótermelők is alkalmazzák, hazánkban pedig egy ismert diótermesztő Győr-Sopron megyében. Eszerint 3-6 csírázó diót ültetünk egy helyre, és a kikelt csemetéket gondosan ápoljuk, az egész területen. De nem elég csak a csemeték közvetlen környékét tisztán tartani, hanem egy-egy leendő fa körül több négyzetméteren kell rendszeresen kapálni, ami jóval nagyobb munka, mintha a faiskolában tartanánk gyommentesen a csemetéket. És az öntözéshez a vizet is oda kell szállítani, ami szintén költséges és lassú.

Kép helye

Ennél a módszernél az alany-csemeték közül a szép, életképes csemetéket mind be kell oltani vagy szemezni, mert az oltás, szemzés eredménye bizonytalan, és ha az oltványok jól fejlődnek, közülük kell a legszebbet meghagyni.

Kép helye

Kép helye Kaliforniában is sok diótermelő alkalmazza a helyben oltás módszerét. Feltétele, hogy jól begyökerezett, jól fejlett egy éves alanyunk legyen. Előnye ennek az eljárásnak, hogy megeredés után a csemete kezdeti fejlődése igen jó lesz, mert a csemetének megmarad - a faiskolából való kitermeléssel elkerülhetetlenül elvágandó - főgyökere, mentesül a csemete az átültetési sokktól, amikor egyszerre kellene a lombozatot is nevelni és a gyökérrendszert is kifejleszteni. Hátránya viszont, hogy nem biztos az oltás sikere, nagy lehet a kieső fák száma, emiatt az eljárást esetleg több éven át is ismételni kell, és a szomszédos fák között jelentős fejlettségi különbség is lehet, és az első években üresen, diócsemete nélkül maradt területet is művelni kell.

Így néz ki egy helyben oltott, három éves amerikai diós, agroforestry művelésben.

Kép helye

Helyben oltás Kínában: Mint mondják, akkor végzik el, amikor tavasszal a hajtások 5-8 cm-esek.

Kép helye

Magasan oltott csemeték (Hans-Sepp Walker 2011-es felvételei):

Kép helye

Magasban végzett oltás június 21-én. Maga az oltás május 21-én került elvégzésre.

Kép helye

Koronába oltás:

Kép helye

Hazai viszonyok között az is hátránya a helybenoltásnak, hogy csak faiskolai származási bizonylattal ellátott diócsemetével végzett telepítésre adnak állami támogatást. (2002 elején, amikor ezt írom, még van állami támogatás.)

Kép helye

Én a helyben oltást inkább kisüzemi módszernek tekintem.

Kép helye

Kép helye A helyben, szabadban végzett oltásnak több módszere ismert. Egyik sem könnyű, gyors eredménnyel biztató munka.

Mielőtt az oltáshoz kezdünk, vizsgáljuk meg az alany és az oltóvessző állapotát, és aztán döntsünk az oltás módszeréről.

A diónál a magyar előírás szerint legyen "az oltóvessző hengeres, hosszú ízközű, a nóduszon kifejlődött ülőrügyekkel rendelkező, és a bélszövet ne legyen vastagabb a vesszőátmérő egyharmadánál". Ha erre tekintettel vagyunk, oltóvesszőnk biztosan jó minőségű lesz.

És fontos még, hogy az oltóvessző esetében a héj a fajtára jellemző színű legyen (pl. a Milotai 10-es dió vesszője sötétebb, mint a többi magyar fajtáé), a vessző legyen teljesen érett, megfásodott, rugalmasan hajlítható és szilárdan törő, rügyei kifejlettek legyenek, és kiindulási állapotban legalább 6 db oltásra alkalmas rüggyel rendelkezzen. Ha ezeknek a követelményeknek megfelel, nemcsak jó minőségű, hanem előírásszerű is lesz oltóvesszőnk.

Ügyeljünk arra, hogy oltóvesszőnk ne legyen fagykáros, vagyis akár csak részben is elhalt, és a rügyek belseje zöld legyen, ne legyen száraz. A kéregrész se legyen ráncos, mert az vízhiányt jelent. És természetesen ne legyen nyoma gombás vagy állati kártételnek.

Néha olyant is látni, - az előző, jobboldali képen is, - hogy az oltóvessző csúcsrügyben végződik. A fiatal oltvány meglepetésre még virágozhat is.

Kép helye

Ami az oltás technikáját illeti, megjelentek az oltást megkönnyítő kéziszerszámok, interneten meg is rendelhetők. Ha mindkét fajtát megvesszük, a kettő nem kerül 25.000 Ft-ba.

Kép helye Kép helye

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább