Először az alanyt kell megnevelni, ami nemcsak közönséges dió, hanem feketedió is lehet. Világszerte a közönséges dió alany használata a legáltalánosabb, vagyis a nemes diót legtöbbször azonos fajú alanyra oltják. Nemcsak hogy az idegen fajjal az affinitási probléma nem merül fel, hanem állítólag más diófajokkal összehasonlítva a közönséges dióban a legalacsonyabb a vírusfertőzött egyedek aránya. A feketedióról köztudott, hogy a érzékenyebb a gyűrűsfoltosság vírusára. Ez az érzékenység nemcsak hátránya, hanem előnye is a fekete dióra történő oltásnak. Ez esetben ugyanis a vírus jellemző tünetei feltűnően jelentkeznek már a faiskolában, és a fertőzött egyedeket meg lehet semmisíteni. Tehát ha feketedióra oltott oltvánnyal találkozunk, nyugodtabbak lehetünk abban, hogy vírusmentes.

Azt is mondják, hogy nem minden dió jó alanynak, állítólag az alanyfajták is ugyanúgy államilag elismert fajták, mint a gyümölcstermő fajták. Például Kaliforniában a Manregian a kiválogatott, vírusrezisztens alanyfajta, aminek az ősei között mandzsúriai dió is van. Franciaországban pedig a Lozeronne egy elismert, jó tulajdonságokat mutató alanyfajta.

Franquette fajtájú diócsemete Lozeronne alanyon:

Alanyhiány Magyarországon is van. Nincs államilag elismert alanyfajta. Pedig a Tiszacsécsi 2 fajta nemesítői vélemény szerint alanynak is kiváló, és Szentiványi Péter nemesítő által kiválogatásra került egy Köpcös nevű, hivatalosan el nem ismert alanyfajta is. (A Köpcös diója egyébként igen apró, kerek, valóban köpcös.) A csemetenevelők mégis magoncdiók termésére vannak utalva.

Ez - szerintem - nagy probléma. Amíg más gyümölcsfajok esetében az alany ugyanolyan egységes klónja egy alanyfajtának, mint a nemes egységes klónja a nemes fajtának, addig az ugyanolyan fajtájú diócsemeték - növekedési erélyben, betegségellenállóságban, stb. - a legnagyobb heterogenitást mutatják. Ha az alany vegyes állományú, biztosra vehető, hogy talajadottságainkhoz a vásárolt diócsemeték eltérő módon alkalmazkodnak, csak az a biztos, hogy nem a legjobban.

Nagyon hiányzik egyöntetű, gyors növekedésű, betegségellenálló alanyfajta. Szentiványi professzor abban látná egy egységes alany jelentőségét, hogy csökkenne a különböző alanyokra oltott nemes fajták fajtán belüli változékonysága. Az oltvány diófa tulajdonságait ugyanis nemcsak az örökletesség és a különböző termőhelyek eltérő viszonyai határozzák meg, hanem jelentős részben az alany is. Ha az alany sokféle, az azonos klónú nemes diók tulajdonságai kismértékben eltérnek egymástól. Tehát már nem azonosak az eredeti anyafával.

Balra vegyes diók, jobbra a Köpcös diói:

Ez a hiányosság nemesítői hiányosság. Az állami diónemesítés az elmúlt fél évszázad alatt legalább egy alanyfajtát előállíthatott volna.

Ha lenne, - mint ahogy nincs, - az alanyfajtát vegetatív úton, mikroszaporítással kellene szaporítani, hogy tulajdonságai egységesek maradjanak.

No, most már mindegy, a diónemesítést végző és a legnagyobb dió-faiskolával rendelkező érdi telep alanyhasználatában is a vegyes magonc-állomány felhasználása a legnagyobb, mintegy 95 %-os.

A maradék 5 % nagyobb része Tiszacsécsi 2-es, és talán 1 %-nyi a feketedió.

Alanynak alkalmas diót kell tehát választanunk. Sok, tapasztalatlan, kezdő diótermesztő esik abba a hibába, hogy alanynevelési célra is értékes árudiót vásárol.

A különböző diótípusok közül alanynak a "vad jellegű" fák diói a legjobbak, amely diófák erős növekedési erélyűek, egészséges lombúak, és legfeljebb közepes méretű diókat teremnek.

A magvetésre szánt dióval szemben a méreten kívül kívánalom, hogy vastag, kemény héjú legyen, így a téli rétegezéskor vagy a talajban a gombafertőzést elkerülje. Bélrekesze is vastag, kemény legyen. Előny, ha a bél olajtartalma magas, ez a meginduló csemete tápanyaggal való ellátása szempontjából fontos.

Ha ezeknek a követelményeknek megfelelő diókat vetünk, biztosak lehetünk abban, hogy nagyobb számban, arányban lesznek egészséges csemetéink, mint a nemes diókból.

Első éves vegyes magoncok, alanynevelés céljára:

Sajnálattal jelentem be annak a tisztelt diófacsemete-vásárló Kollégámnak, aki a közönséges dió alannyal szemben a feketediót preferálja, hogy a kép készítése óta eltelt időben az érdi telep is beszüntette a feketedió-alanyra történő oltást. Elkeseredésre azért mégsincs ok, az érdi telep is és az alsószentiváni Szentiványi faiskola is vállal feketedióra történő oltást. A baj csak az, hogy előbb meg kell szedniük a feketediót, kicsíráztatni, két évig nevelni, és beoltás után még két évig. A megrendelés után jó 4 évvel meglesz a kívánt oltvány.

Alanynak nevelt feketedió magoncok:

A termőkorú diófán is meglátni, ha feketedió az alanya. Nemcsak azért, mert a feketedió gyakran kitör, sarjadzik, hanem azért is, mert a két diófaj kérge eltérő küllemű, amint a jobboldali, amerikai felvételen is látszik.

Nem tudom, más hogy van vele, de én a feketediótól idegenkedem. Egyrészt a rajta nőtt fa növekedési erélye és abszolút nagysága is kisebb valamivel - szerintem egy diófa legyen minél nagyobb. Másrészt nem kívánom a dióültetvényemet 50 évre - vagy feketediónál esetleg rövidebb időre? - egy idegen éghajlaton szocializálódott növényre alapozni. Ki tudja, a következő évtizedekben milyen rendkívüli időjárások fognak előfordulni, amiket egy, a kárpáti rasszhoz tartozó dió mégis jobban fog bírni. És végül az is előadódhat, hogy ha a csemete nemes része elhal, és az alany fog kitörni, a közönséges diónak mégiscsak lesz valamilyen diója, - nem rosszabb, mintha eleve magoncot ültetnék, - de a feketedió diójával mást nem tudok kezdeni, mint érdekességként mutogatni az ismerősöknek. De ezek a szempontok ne tántorítsanak el senkit a feketedió-alany használatától, állítólag használható, és világviszonylatban használják is.

Bár az utóbbi 1-2 évtizedben itthon is, világszerte is erősen lecsökkent a feketedió alanykénti használata, éppen a vírusérzékenység miatt. Franciaországban is már csak 10-20 %-ban használják. Egy francia faiskolás bemutatóanyaga:

Termőkorú diófa feketedió alanyon, az első kép Franciaországban, a második itthon készült:

A következő képen éppen csak a talajszinten látszik a feketedió alany. Ez a kép is és az előző is két különböző, valahai állami gazdasági diósban készült. Az 1970-es években még a feketedió-alany volt a hazai divat.

A két diófaj faanyaga is eltér, nemcsak a kérge. Lee Gass amerikai szobrászművész jobboldalt látható Lélek című kisplasztikáján jól látszik a kétféle faanyag találkozása.

Ugyanolyan művészi hatású, mint az alábbi fatálon, ami tulajdonképpen feketedió-tál, egy kis közönséges dió beoltással.

A feketedióra oltott közönséges dió eredési aránya, növekedése, a fa végső nagysága és várható életkora kisebb, mint a közönséges dió alanyon nőtt fáké. Legújabban már csak 30 évet saccolnak kutatók a hazai, feketedióra oltott diófák jellemző életkorának. De ez nem szabad, hogy meglepetésként érje a feketedió alanyú ültetvények gazdáit. Garavel már 1954-ben leírta Franciaországban, hogy a feketedió alanyú fák 25-30 éves korukban már pusztulnak. Így néz ki egy kipusztult dióültetvény után maradt, sarjról hajtott feketediós: (A kép Horvátország baranyai részén, a Dunához közel, Kneževi Vinogradi falunál készült.)

Mutatok három képet, 35 éves korukban pusztuló diófákról. Közös jellemzőjük, hogy feketedió alanyon vannak. Bár lehet, hogy az idei év időjárása is hatott a fákra.

Viszont a feketedió alany gyökere jobban ellenáll a nematódák támadásának, a gyökérpusztító gombáknak (Armillaria, fitoftóra), az agrobaktériumnak, és feketedió alanyon a fa hamarabb fordul termőre.

A gyorsabb termőre fordulás annak az eredménye, hogy a feketedió gyökérrendszere kiterjedtebb, szerteágazóbb, mint a közönséges dióé. Jobb a tápanyagfelvétel, gyorsabb a fiatalkori évek fejlődése.

Van ellenpélda is, amikor a nemes dió erősebben fejlődik, mint a feketedió alany. Kurmarker fajtájú német dió faanyaga feketedió alanyon, 50 cm-es törzsátmérőnél:

Eszterházy 2 fajtájú diófák, az első 20 éves, a második 50 éves, 38 cm törzsátmérőjű, feketedió alanyon:

Egy biztos: A két fafaj nem egyformán viselkedik.

A feketedió alany jobban elviseli az optimálisnál savanyúbb talajokat, valamint a talaj időszakos vízborítottságát. A feketedió esetében 90 napra teszik azt az időt, amennyit gyökere vízzel borítva kibír, anélkül, hogy megfulladna.

Ezzel szemben érzékenyebb a talaj lúgos kémhatására, 7-7,5 pH felett már mutathat klorózist a csemete levele.

Magvetés céljára a feketediót 3-4 hónapig kell nyirkos homokba rétegezni. Alany céljára végzett csemetenevelésében nincs semmi különlegesség. A közönséges dió csemetéjéhez képest eltérés, hogy gyökérzete törékenyebb, ezért átültetése nagyobb gondot igényel. Sőt, ha a csemete kiemelésekor száraz a talaj, kiemelés előtt be kell öntözni, hogy a gyökerek ne károsodjanak. Az átültetett csemete ugyancsak igényli, hogy a talaj nedves legyen, különben nem indul fejlődésnek.

A magvetés évében a feketedió-csemete földfeletti része lassabban fejlődik, mint a közönséges dió csemetéje. Az első év végén általában nem éri el az oltáshoz szükséges 10-16 mm-es vastagságot, ezért általános a kétéves nevelés oltás előtt. Drágább a csemetenevelés.

A feketedió életképes fafaj. Ha a közönséges dió alanyaként a nemes rész alól kitör, megerősödik, képes azt elnyomni, és önálló nagy fává nőni.

A feketedió és a közönséges dió hibridjét, az általam csak hibriddióként tárgyalt fajközi hibridet Olaszországban kipróbálták a közönséges dió alanyaként. Vicenzai területről származó, spontán keresztezés eredményeként létrejött hibrideket vizsgáltak meg, és potenciálisan értékesnek tartottak. Érdekesség, hogy ezek a hibridek háromszoros kromoszómaszámúak (21), amiből 14 a feketedióé, 7 a közönséges dióé.

Kipróbálták Franciaországban is, ahol rendelkezésre állnak az erdészeti célra előállított hibridek. A közönséges dió apától és feketedió anyától származó hibrid-magvak kiemelkedő eredményt produkáltak. Első éves növekedésük mindkét szülőjük növekedésénél nagyobb volt, és ugyancsak nagyobb arányban voltak oltásra alkalmasak, mint a szülők. Az oltványok növekedése is kimagasló volt.

Betegségekkel, kártevőkkel szembeni természetes ellenállóképességét még nem vizsgálták kellően a hibriddió-alanynak.

Egy példa a hibriddió alanyra: 25 éves Franqette fa NG23-as hibrid alanyon. Teljesen egészséges, sőt, ha megvágjuk az oltás helyét, csak a kétféle faanyag eltérő színe látszik, fekete vonal egyáltalán nincs.

Ennek a hibridtípus használatának nagy előnye, hogy az alany egyenletes, mert - Franciaországban - mikroszaporítják, így genetikailag azonosak az alanyok. Ez az, amit a közönséges dió alanyok esetében eddig hiába vártunk.

Az NG23 hibridet Svájcban Hans-Sepp Walker is használja alanyként. 2012. tavaszi felvétele: Lara, NG23-ra szemezve.

KALIFORNIAI FEKETEDIÓ

Kaliforniában a legközönségesebben használt alany a kaliforniai feketedió (J. hindsii), aminek előnye, hogy növekedési erélye jóval nagyobb a közönséges dió alanynál, és ellenáll az Armilláriának. 1915 óta alkalmazzák. (Tetszik tudni, tisztelt történelemtanár Kollégám, ez volt az az év, amikor miután megtámadtuk Szerbiát, már benne voltunk a világháborban. Kaliforniában pedig nem háborúztak, hanem megteremtették a mai, világszínvonalú diótermesztés alapjait.)

Az Egyesült Államok Kalifornián kívül eső területein azért nem alkalmazzák, mert ahol már nem a száraz, szinte sivatagi nyári időjárás uralkodik, erősen vírusérzékeny, és az agrobaktériumra és a fitoftórára is érzékeny. Vírusfertőzöttsége az alany és a nemes rész határán jelentkező fekete vonalként válik láthatóvá. A nematódák iránt se kielégítő az ellenállóképessége. Az armilláriának jól ellenáll.

Talajigénye, főleg ami a foszfort, cinket és kalciumot illeti, erősebb a közönséges dió talajigényénél.

A kaliforniai feketedió melegigényes, alanyként is. Ezért Európában még Dél-Európában sem ajánlják alanykénti használatát.

Magvetés előtt három hónapos rétegezést igényel. Magvai nagy százalékban élet- és csíraképesek. Előnye továbbá a kaliforniai feketediónak, hogy jó a növekedése, és jó az affinitása a közönséges dióhoz, nagy százalékban ered meg sikeresen az oltvány.

Nem emlékszem, említettem-e már máshol, hogy a csírázó dió, a kelő diónövény is érzékeny a juglonra, károsodik tőle, mint sok más növény. Erre a tünetre élő példa az alanynak nevelt kaliforniai feketediók esete. Keléskor, ha juglonhatás éri őket, nagy arányban pusztulnak el. P. B. Catlin és W. R. Schreader végeztek erre irányuló kísérletet Kaliforniában. Felnőttkorú kaliforniai feketedió fák gyökerének vizes kivonatával locsolták a kelő magvakat, és a jelzett eredményre jutottak.

A gyökérfulladásra is kevésbé hajlamos a hindsii-alany, mint a közönséges dió. Mindazonáltal jó, egészséges, mélyrétegű, gazdag talajt igényel. És jó vízgazdálkodásút. A meszes agyagtalajt nem bírja, klorózisos tüneteket mutathat, és tapasztalat szerint nem alkalmas a kivágott dióültetvény újratelepítésére (valószínűleg még nem vizsgált gyökérkártevőkre, gombákra való érzékenység miatt).

Idős diófák kaliforniai feketedió alanyon:

Ránézésre úgy lehet a kaliforniai feketedió alanyt felismerni, hogy töve a feketedióra jellemző durva sötét kérgű, ugyanakkor minél idősebb, annál inkább megvastagodott, és idős korban olyan, mint egy hatalmas agrobaktériumos tumor. De szövete nem lágy, hanem értékes kemény diófaanyag. Észak-kaliforniai feketedióra oltott közönséges dió oltványok Kaliforniában, 4, 7, 12 és 30 éves korban:

Terrassonban (Dordogne, Franciaország) a kaliforniai feketedió alanyra oltott diófák növekedése a feketedióra oltottakéhoz volt hasonló. Még melegebb éghajlaton viszont növekedésük már elérte a közönséges dió alanyon állók növekedését. A termőre fordulás idejénél is ezt tapasztalták.

Ezt az alanyt Oroszországban is kipróbálták. Téli hidegtűrését mérsékeltnek találták, nem érte el a közönséges dió alanyok fagytűrését. A ráoltott fák növekedése közepes vagy erős volt, korán, 4-5 évvel a kiültetés után termőre fordultak.

A kaliforniai feketedió alanyokra oltott diófák esetében, életük 15.-30. éve között ugyanúgy jelentkezik a feketevonalas pusztulás, mint a feketedió alanyon nőtt fáknál. Főleg gyengébb és sekélyebb talajokon.

PARADOX

A közönséges dió alany és a kaliforniai fekete dió alany jó tulajdonságait ötvözi a Paradox dió, ha a közönséges dió alanyaként használják. Kb. 1950 óta. Ültetvény paradox alanyon:

Ez a dió a J. hindsii és a J. regia hibridje. Az USA Kalifornián kívüli területein és Kanadában a legkedveltebb alany, mert a közönséges dióval igen jó az affinitása, gyakorlatilag nincs olyan kompatibilitási probléma, mint a fekete dió és a közönséges dió között. És jól ellenáll a fitoftórának, gyökérzete pedig a nematódáknak. A legjobban a Juglans-diók közül. Tehát jól alkalmazható dióültetvény utáni újratelepítésre.

Az oltványok növekedése kiemelkedő, paradox alanyon. Gyengébb talajjal is beéri, mint a hindsii-alany. A kötött talajt is jobban bírja. De meszes talajon klorózis léphet fel, és nagy a foszfor- és cink-igénye.

Jó tulajdonságai, életereje miatt ma a legkeresettebb, ezért kevéssé kapható. Viszont érzékenyebb a téli hidegre. További hibája, hogy az agrobaktériumra még érzékenyebb, mint a hindsii.

És ami a legnagyobb hibája, az említett feketevonalas vírusfertőzöttségi tünetet a leggyakrabban mutatja a diófélék közül. De ez erénye is lehet, a vírus korai felismerhetősége miatt.

A feketevonalas vírusfertőzöttségi tünetet ("black line disease") az okozza, hogy a két diófaj határán élő sejtek elhalnak, az elhalt sejtek látszanak fekete vonalként.

Balra kaliforniai feketedióra, jobbra paradox dióra oltott diófa feketevonalas sejtelhalása.

Európai elterjedését nehezíti, hogy Amerikából kell beszerezni, mert egyik szülője, a J. hindsii nem található meg Európában.

ROYAL

A kaliforniai feketedió és a (rendes) feketedió fajközi hibridje, a Royal walnut, szintén kipróbált és igen jó dióalanynak bizonyult a közönséges dió számára. Értéke a gyors növekedés, a megnövekedett életerő, a gombákkal szembeni ellenállás.

SZÜRKE DIÓ (VAJDIÓ)

Alkalmas alanya a közönséges diónak. Magvai bár heterogének, életképesek. Csírázás után az első évben kiterjedt, hatalmas gyökértömeget fejleszt. Az első év végén kiemelt csemeték életerősek, oltásra alkalmasak.

Potenciális előnye a szürke dió alanynak, hogy téli hidegtűrése igen jó, és a szürke dióra oltott diófa gyakorlatilag igénytelen a talaj minősége iránt, rosszabb talajokon is termeszthető.

Moldáviában Turcanu diónemesítő hosszan, sok szempontból vizsgálta a szürke dió alanyt. Értékelése abban foglalható össze, hogy az ilyen alanyon nőtt diótermő fák alig mutatnak különbséget a közönséges dió alanyú fákhoz képest. A szürke dió tehát minden tekintetben jó alany, majdnem olyan jó, mint a közönséges dió, de a feketediónál jobb.

A nemes (közönséges) diófajtákkal való affinitása hagy kívánnivalót. Másik hibájának azt tartják, hogy az oltás helyén gyakran fejleszt dudort. Harmadszor, érzékeny a gyökérkártevőkre, végül, meszes talajon vashiány miatt gyakran klorózisos. Szürke dióra oltott diófákkal nem találkozunk, inkább csak érdekesség a szürke dióra oltott nemes dió, mint üzemi gyakorlat.

Díszfaként jöhet számításba az ilyen oltvány.

JAPÁN DIÓ ÉS SZÍVDIÓ

Dió-alanynak számításba jön még a japán dió (J. sieboldiana) is. Magvai életképesek, homogének. Első éves gyökérrendszere bőségesen fejleszt hajszálgyökereket. Az első év végén jó, életképes, oltásra alkalmas alanyokat produkál. A közönséges dióhoz nem megfelelő az affinitása, az oltványokból végleges helyre ültetés után sok gyengül, sorvad, pusztul. A megmaradó oltványok átlagos növekedésűek, és gyorsan termőre fordulnak.

De számos hibája van. Érzékeny a baktériumfertőzésre, a gyökerei is fogékonyak a gombákra, és nem megfelelő talajkémhatás esetén klorózisos. A talaj nagyobb nedvességtartalmát is igényli, száraz talaj nem felel meg számára.

Alanyként használva a ráoltott közönséges diófa jobban tűri a téli hideget.

Végeredményben használható alanyként, de a siker nem átütő. Mégis érdemes tovább vizsgálni. A japán dió jól hibridizálódik a közönséges dióval, és a hibridek kompatibilitása a közönséges dióval már lényegesen jobb. És hidegtűrők is. Sőt, ezek bujtással is szaporíthatók. A hibridek a savanyú talajt is jobban bírják.

A szívdió alanykénti használatát még nemigen vizsgálták, pedig érdemes lenne. Például Kaliforniában paradox alany és közönséges dió nemes fajta között szívdió törzset alkalmaztak. Kísérleti állományban alacsony faméretet, és emellett kiváló terméshozamot értek el.

MANDZSÚRIAI DIÓ, KÍNAI DIÓ

A mandzsúriai dió európai kipróbálásra is érdemes, a közönséges dió alanyaként, amire nemcsak észak-kínai, hanem csehországi, bulgáriai, németországi kísérletek eredményei is biztatást adnak. (Ha eltekintünk a kevésbé biztató francia kísérletektől.) A diófajok közül a leginkább hidegtűrő, és olyan közel áll genetikailag a mi diónkhoz, hogy nemcsak jól kereszteződik vele, hanem oltási összeférhetetlenséggel (inkompatibilitással) se kell számolni.

Alanyként is jól bírja a hideg teleket. Életerős fa nevelhető rajta, elég gyors termőre fordulással. További előnye, hogy a folyók által rendszeresen elöntött, gyakori vízborítottságú területek is jól hasznosíthatók diótermesztésre, amennyiben a mandzsúriai dió az alany. Természetes élőhelyén, a Távol-Keleten is jól tűri az elöntést, vízborítást.

A kínai dió (J. cathayensis) még ismeretlen ebből a szempontból. Az eddigi néhány próbálkozás kiábrándító.

TEXASI DIÓ

Előfordul még a texasi dió (J. microcarpa) is a közönséges dió alanyaként. A Juglans-diókon belül a texasi dió is a feketediók közé tartozik, így a más feketedió-fajoknál elért eredmények bizakodásra adnak lehetőséget. De még nem kellően ismert.

Mivel a texasi dió kisnövésű diófaj, a kutatók intenzív ültetvényeket képzeltek el segítségével, az almához hasonlót.

Magyarországon Szentiványi Péternek vannak texasi dióra oltott oltványai, abból az elgondolásból, hogy a texasi dió alany hazai viszonyaink között is csökkent növekedésű nemes diófát nevelne, így az intenzív ültetvények alanya lehetne. A hosszú kísérletezés azonban nem hozta meg a várt eredményt.

Oroszországi tapasztalat szerint a texasi dió alanyként közepes vagy nagy növésű oltványfát produkál. Téli hidegtűrésük nem kiemelkedő, de megfelelő, akkor is, ha elmarad a közönséges dió alanyok hidegtűrésétől.

ARIZONAI DIÓ ÉS HIBRIDJE

A J. major szintén a feketediók közé tartozik. Tapasztalat szerint alanyként a tulajdonságai nem nagyon különböznek a (közönséges) feketedió alanyokétól. A csemete erős főgyökere lehetővé teszi, hogy mészköves, kiszáradásra hajlamos talajon is jól megéljen az oltvány.

Az arizonai dió és a közönséges dió hibridjei közül az MJ209-esként jelölt klón, amit erdészeti, dióerdő-nevelési célra használnak általában, szóbajöhet alanyként is a mi közönséges diónk számára. Sok tapasztalat nincs vele, de nagy előnye, hogy ezt a klónt erdészeti célra mikroszaporítás útján szaporítják, tehát egyöntetű az állománya. Hans-Sepp Walker svájci szakértő - sok más alany mellett - az MJ209-eset is kipróbálta, a képen a szakértő saját diófajtájának, a Walwal-nak a szemzése látható, MJ209-es alanyra.

SZÁRNYASDIÓ FAJOK

Még a szárnyasdiókat is kipróbálták, Franciaországban. Nagyon is sokat kísérleteztek velük, vagy tizenöt éven át. Némi eredményt a kínai szárnyasdió (Pterocarya stenoptera) adott, talán kár volt a próbálkozással felhagyni. A közönséges dió alanyaként a kínai szárnyasdió jól bírja a tömörödött, vizes talajokat, ellenáll a nematódáknak, a fitoftóráknak, csak az armilláriára fogékony. A közönséges dióhoz, sajnos, nem volt megfelelő a kompatibilitása. Sok tősarjat hozott, és a nemes dió fejlődése lassú volt. Igaz, hamarabb fordult termőre. Bujtással, dugványozással jól szaporítható. Talán mégis létezik olyan klónja, amelyik a közönséges dióval megfelelő affinitást fog mutatni. Mert például Kaliforniában találtak olyan kínai szárnyasdió klónt, amely a kaliforniai fajták közül az Eurékával és a Concorddal jó affinitást mutatott.

Hollandiában Frans Geraets-nek vannak már többéves oltványai szárnyasdió-alanyokon. Kínai szárnyasdión többszáz, kaukázusi szárnyasdión kb. ötven. Ennek a két fajnak az előnyét abban látja, hogy gyökerük jól bírja a levegőtlen, vízzel teli altalajt, nem fullad meg. Ez Hollandiában fontos szempont. Alanynak nevelt szárnyasdiói:

A francia vizsgálatok során a kaukázusi szárnyasdiónak (Pterocarya fraxinifolia) az igen korai kihajtása, nagy növekedési erélye bosszantóan sok tősarjban jelentkezett. És oltási inkompatibilitást tapasztaltak, amint a képen látszik. És végül nézzünk még egy képet: Közönséges dió négyféle alanyon.

Végeredmény: a diótermesztőknek továbbra is várniuk kell az ideális alanyra. Vagy pedig maguknak kell kísérletezniük. Néhány lehetőségre rámutattam.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább