A ponyvára rázott dió összegyűjtéséhez a legegyszerűbb esetekben nem kell gép, a ponyva kézzel is felhajtható.

Ha rengeteg ponyvához jutottunk ingyen, - máshogy nem éri meg, - a dióültetvény nagyobb területét is lefedhetjük szüretkor. Hegyoldalban is működik. Rázni se kell, elég összeszedni.

Ezeknél a ponyváknál könnyű a kézi összeszedés, nincs szükség felszedőgépre. De többségében nem ilyen az üzemi gyakorlat.

Az ültetvény 20-25 éves koráig jól alkalmazhatók a rázógépekhez kifejlesztett ponyvák, gyűjtőernyők. Használatuknak a koronaméret növekedése, a felfogási veszteség emelkedése szab határt. A használt ponyvák mérete 5,5 m, illetve 7 m szokott lenni, de van 9 m-es is.

A baloldalt látható géphez hasonló az olasz Berardinucci gyár saját belsőégésű motoros gyűjtőernyője. Ez a gép jól kombinálható a köteles rázógépekkel, a ponyvára rázott diót helyben ládába gyűjti. A teljesítménye 15 fa, óránként.

A ponyvás rázógépeket előtisztító egységekkel is felszerelik, amelyek a lehulló leveleket kifújják, a gallyakat eltávolítják, de a kopáncs egy része a gyűjtő göngyölegben (láda, zsák, rekesz, pótkocsi) marad.

A rázással egy menetben történő gyűjtés esetén jelentős veszteséget és többletmunkát okoz a földre hullott dió, amit a gép előtt össze kell szedni. Ezért külföldön egyre inkább az önálló felszedőgépek terjednek.

A jobboldalt látható, Guillot-Blanc (GB) gyártmányú gép például igényes, minőségi munkát tud végezni. A gépben pálcás hengeres burokleválasztó egység működik, ami a burkot a táblán leválasztja a dióról, és más rendszerekkel szemben a diósban hagyja. Ez azért is előnyös, mert a kopáncs jelentős mennyiségű káliumot tartalmaz, amire a diósban szükség van.

Általában azok a felszedőgépek előnyösebbek, amelyek a dió közé került szemetet (por, rög, diólevél, dióburok, fű és gyom) minél előbb, még a diósban kiválogatják, és a helyszínen hagyják. Engelhardt Lajos találmánya a Schaumann rázógépre szerelt kisméretű pálcás henger, ami a helyszínen kiszórja a szennyeződés nagyját. A henger előtt egy ventillátor fújja ki a leveleket, könnyebb szennyeződéseket. Lovasberényben üzemel ez a gép.

Tehát házi megoldások is jók lehetnek.

A felszedőgépek használatának előfeltétele a gyepesített talajfelszín. Egyébként port, rögöt, sarat is felszednének a gépek.

Az önálló felszedőgépek traktorvontatásúak vagy önjáróak lehetnek. És érdekességként megjelentek a gyalogos, kézi irányítású apró felszedőgépek is, mint a mellékelt Bosco gyártmányú, kismotorral hajtott gép is. A Bosco gyár diófelszedő gépeinek sorozatából a jobboldali képen látható gép csak az első, a többi komolyabb. Már Budapesten is kaphatók.

Esetleg az tarthat vissza bennünket a Bosco-gépek vásárlásától, hogy elsősorban olivabogyó felszedésére szerkesztették őket. Igaz, dióra is hirdetik, de ahhoz előbb látnunk kellene ezeknek a gépeknek a munkáját.

A fentebbi gyalogkíséretű Bosco felszedő közelebbről:

A gyalogkíséretű gépekből a francia AMB-Rousset gyár háromfélét is gyárt, eltérő teljesítménnyel.

Hullott almára is használhatók ezek a gépek, ugyanúgy, mint a német Bäuerle cég gyalogkíséretű gépe. Műanyag dobozokba gyűjti a diót, amiket időnként ki kell üríteni, vagy cserélni.

Ebből a gépből kb. 5 db működik már hazai diótermesztő üzemekben, a tapasztalatok kedvezőek.

Hasonló, de egyszerűbb kivitelű és olcsóbb az ugyancsak német Feucht cég gyalogkíséretű diófelszedő gépe. Még csak most mutatták be, még nincsenek tapasztalatok.

De Feucht-ék és az őket képviselő mátészalkaiak engem is, - aki Andor Domokos nyomdokain járva tényleg elég sokat foglalkozom a dió gépesíthetőségével, - képzelje el tisztelt gépészkedő Kollégám, még engem is megtévesztettek. Vagy legalábbis megkísérelték. Feucht-gyártmányként reklámozzák a francia AMB-gépeket. Nemcsak az itt mutatott gyalogkíséretű felszedőt, hanem a diómanipulálás gépeiből is többet. Tessék csak összehasonlítani az előbb látott AMB-gépekkel!

Még hogy Auflesemachine! Ramasseuse a becsületes neve!

Az egyszerűbb önjáró gépek csak felszedik a termést, a válogatást később kell elvégezni. A jobbak - és drágábbak - a dió felszedése mellett a felszedett szennyező anyagokat különválasztják a terméstől. Kb. 95 %-os hatásfokkal csak a - kopáncsos, valamint kopáncstalan - diót gyűjtik be.

A legegyszerűbbek vontatott kivitelűek, szívó-elven működnek. Ilyen volt az Udine melletti Tonutti gépgyár gépe, amíg gyártották. Ennél a gépnél egy személy a traktort vezeti, a másik a gép gégecsövét viszi kézben, és azzal "porszívózza" össze a földről a diószemeket. A gép két szívócsöves változatban is létezett, működtetéséhez egy traktorosra és két "takarítóra" volt szükség. A gép csak a lombot távolította el nagyjából, a többi tisztítás későbbre maradt.

Valószínűleg azért hagyták abba a gyártását, mert az árához képest és a kézi munkaerő szükséglethez képest kicsi volt a teljesítménye.

Ugyanez lehet a hibája a Monchiero gyártmányú két szívócsöves vontatott felszedő gépnek is, azon túl, hogy elsődlegesen nem dió, hanem gesztenye felszedésére fejlesztették ki. A gép bonyolultságát is az okozza, hogy gesztenye héj-leválasztásra tervezték, nem dióra. De ajánlják, hirdetik diószüretre is, és Pesten is árulják.

A Tonutti- és a Monchiero-géppel azonos elven működik egy hazai gyártású, szívórendszerű, traktorvontatású gép is, de lényegesen egyszerűbb. Mondhatni, lecsupaszított változat. A gép ma már üzemszerűen működik, ha tisztelt Kollégámat érdekli, bővebb tájékoztatást személyesen adok, elég olcsó.

A következő képen pedig a felszedett dió ürítése látható.

Itt már az olasz Facma gyár kétcsöves, vontatott, szívórendszerű gépe látható, egy hazai bemutatóról. Az előző, hazai felszívóhoz képest annyival tud többet, hogy előtisztító egységgel is felszerelték. Budaörsön volt képviselete a gyárnak, de érdeklődés hiányában bezárták. Olaszországba, Latisanába kell utazni érte.

Vontatott, szívórendszerű felszedőgépek munkában:

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább