A magyarországi diófa-állomány főleg szórvány diófákból áll. Ezek adják a diótermés túlnyomó részét és a házi diófogyasztást. Csak helyeselni lehet a magyar nép bölcs szokását, hogy szinte minden kertben áll legalább egy diófa.

A házikerti diófa telepítése nem igényel tervezést. Egyedül azt vegyük figyelembe, hogy a diófa nagy fa.

A fának nagy korában is legyen kellő helye. Oldalirányban is minden irányban, de főleg fölfelé.

Például ez a diófa csak 3,5 m-re esik a közforgalmú úttól. Látjuk, hamarosan le kell vágni az út felé induló ágait.

Villanyvezeték alá, közelébe semmiképpen ne telepítsük! Belterületen se:

Tehát nemcsak Törökbálinton és Jászberényben, hanem vidéken, tanyán se!

És külterületen, magasfeszültségű vezeték alá se!

A diófa gyökerére is gondoljunk! Oda ne ültessünk diófát, ahol a későbbiekben vízvezetéket vagy szennyvízelvezető csövet fogunk fektetni. A következő 50-60 évben.

Ezt szereti a diófa, ha minden irányba nőhet:

Valóban látni ilyent, hogy a szántóföldön egy diófa áll magában. Csak az a probléma, hogy a traktorral ki kell kerülni.

Tisztelt traktoros Kollégám, így kell ezt csinálni, ahogy Ed Buziak összeállítása mutatja. Elmegyünk a diófáig, és akkor állunk meg, amikor a permetezőgép eléri a diófát. Ugyanazon a nyomon tolatunk vissza, és akkora sugárban kerüljük ki a diófát, amekkora a kinyúló keret. Amikor beálltunk újra az egyenesbe, visszatolatunk pontosan a dióáig, és akkor kapcsoljuk be a permetezőt. A diófára vigyázunk a legjobban.

Itthon is, külföldön is elterjedt szokás a szőlőskertek végébe, szélére diófák telepítése. Nagyon helyes szokás. A szőlőmunkás a diófa alatt találja meg déli árnyékát, a szőlősgazda pedig saját termésű dióját kóstolhatja borához.

Szőlőskertek diófával Franciaországban, Bordeaux mellett:

A diófák kisebb, néhány darabos csoportját úgy helyes telepíteni, ha a fák egyenlő oldalú háromszögeket alkotnak. Ha van helyünk, 10 m-nél nagyobb legyen a fák távolsága.

A diófákat fasorba is ültethetjük, például birtokhatárra.

És mit csináljon az a gazda, akinek hosszú, keskeny parcellából áll a földje?

Örüljön. Egy sor dió, egy fasor létesítésére ideálisak a feltételei. A diótermő diófának fény kell. Fasorban, főleg ha nem túl sűrű a fasor, ideálisak lesznek a korona fényviszonyai, akármelyik égtáj irányába nyúljon is a parcella. A fasort eső után átfújja a szél, a lombozat hamar megszárad, a gomba- és a baktériumfertőzés nem terjedhet, ha benne is van a lombozatban.

A mezőgazdasági termelésből kieső, apróbb területek jól hasznosíthatók diófákkal. Leginkább faanyagtermelési célra, de diónak is. Ilyen esetben természetesen nem beszélhetünk komoly diótermő ültetvényről, mert a termésmennyiségünk nem lesz akkora, hogy kereskedők komolyan vegyenek minket, de aki kis tételben meg tudja oldani az értékesítést, nyugodtan megcélozhatja ilyen helyen is a diótermelési célt. A többieknek inkább a diófaanyag-nevelést ajánlom ilyen esetben.

Félreeső területen:

Eddig csak a szántót, szőlőt, gyümölcsöst és a házikertet említettem, mint a diófa szóbajöhető termőhelyét. De ne feledkezzünk el a legelőről se! Nagy melegben nagyon jól esik a teheneknek néhány diófa árnyéka. Itthon a szatmári síkon lehet legelőre telepített diófákat látni. De ne intézzük el a kérdést annyival, hogy ez csak felsőtiszai sajátosság. Nézzünk körül Svájcban, a Genfi-tó keleti végénél, és ott ugyanúgy megtaláljuk a diófákat a legelőn, mint Szatmárban. Vagy Franciaországban. És állítólag Kínában is.

Ha gyepes, fűtermő területet nem legeltetünk, hanem fűtermését szénaként hasznosítjuk, az ilyen terület is jó a diófának, ha az egyéb termőhelyi szempontoknak megfelel. Franciaországban - a stílus hazájában - stílszerűen jellemzően franciaperjéből készítenek szénát füves-diófás ligetekben.

Hazai példa is van a dióskert fűtermésének bálázására, takarmányként való hasznosítására:

Úgy kerek a legelő és a diófa kölcsönhatásának vizsgálata, ha az utolsó lehetőséget is megemlítjük, erre is van példa. Az üzemszerű dióültetvény területén nőtt fű legeltetésére. Például juhokkal. Nemcsak Amerikában, amit a kép mutat, hanem itthon, Tiszakóródon is. Lovak és tehenek is tarthatók a diósban.

Sőt. A diótermesztés és az állattenyésztés lehetséges kapcsolatát hazai példa is mutatja. Telepítsük körül dióültetvénnyel az állattenyésztő telepeket, amint azt Kaszaperen és Kevermesen is látni. A telepek körüli fásítás ha elöregszik, váltsuk le gyümölcstermő diófákkal. Nagy előny, hogy művelésből kivett területet hasznosíthatunk.

Ennél a módszernél egy előzetes talajvizsgálat mindenképp ajánlott, főleg ott, ahol korábban trágyakazal állott, vagy ahova hígtrágyát engedtek ki. Nincs rá bizonyíték, csak tapasztalaton alapuló gyanú, hogy a talaj szennyezett lehet. Vagy a diófa nem nő meg rajta, vagy a termésben, a dión belül látható szokatlan elszíneződés.

Lehet a diótermesztés sikeres köztestermesztés mellett? Ezt a kérdést járta körül Anne Oosterbaan kutató és Huub Schepers diótermesztő, holland viszonyok között.

Főleg a diófák életének első öt évében nagy luxus lenne holland viszonyok között a terület terméséről lemondani.

Hollandiában pázsitfüvek, gabonák, zöldségek, dísznövények jöhetnek számításba.

Nincsenek irodalmi adatok arra, hogy a diófák és más haszonnövények együttes termesztéséből milyen előnyök vagy hátrányok származnak. Azt ajánlják, figyeljük az ismert diófák alatt, illetve közelében növő növényeket, így állapíthatjuk meg, a mi vidékünkön mely növények bírják a diófa közelségét, és nem károsodnak a diófa juglonjától. De vannak előnyös kölcsönhatások is. Néhány példát mindenképp találunk, ha körülnézünk.

Például Hollandiában 1996-ban valaki létesített egy másfél hektáros bio-dióültetvényt, mogyoró és varjútövis köztessel. A varjútövis termését erdei gyümölcsként adja el. Lének, lekvárnak, bornak egyaránt jó, ha nyersen ehetetlen is. A diófa biztosítja számára az erdei körülményeket. Közöttük a mogyoró is jól terem.

A holland kutatás eredményeként leginkább a legelőre ültetett diófákat ajánlják, ha valaki köztestermesztéssel kíván foglalkozni. Az ország déli részén Buccaneer és Broadview fajtájú diótermő fajtadiókkal jelenleg is végeznek ilyen kísérletet. A fákat 10 m-nél távolabb, de legfeljebb 20 m-re ültetik egymástól. Nem a diótermés a lényeg, hanem a köztes fűtermés, aszerint értékelik a kísérlet sikerét. A diófák egyedi törzsvédelmet kapnak, a legelő állatok miatt. Összehasonlítják a juhászatot, a tehenészetet és a lótartást. Mindegyik esetben a fűtermés értékét emelik ki, akár a diófák tízéves koráig is.

Búzavetést gyakran látni a dióültetvényekben, a diófák között. Más egynyári növény is előfordul, például kukorica:

De érdekesebb a tartós társítás.

Nagyobb házikertben vagy külterületi gyümölcsösben a diófákat más gyümölcsfélékkel kombináltan is ültethetjük. Ha abból indulunk ki, hogy mintegy 15 év kell ahhoz, hogy nagy fákká fejlődjenek, természetes a következtetés, hogy a leendő dióskertet addig más gyümölcsökkel hasznosítsuk.

Délebbi országokban, például Olaszországban naranccsal való besűrítést is látni. Az olajfa ugyan még a diónál is hosszabb életű, de azt is vegyítik a dióval. Olaszok is, görögök is. Kréta szigetén hivatalosan is ajánlják ezt a módszert. Kiemelik, hogy a magas diófák között jobb a mikroklíma, nemcsak az emberek és az állatok, hanem az olajfák számára is.

A besűrítés céljára nálunk is kiválóan megfelel a meggy, a sárga- és az őszibarack.

Cseresznyét is ajánlanak, bár annak szerintem túl nagy a fája. De málna, ribizli, sőt földieper is számításba jöhet. Alma azért nem jó, mert érzékeny a juglonra.

A mogyoró viszont nálunk is jó. 15 év alatt leterem, amire a diófáknak szükségük lesz a megnövelt tenyészterületre. És vannak olasz betakarítógépek, amelyekkel a mogyoró ugyanolyan jól összeszedhető, mint a dió. Ezért is gyakori arrafelé a dió mogyoró köztessel.

Nagyon jó megoldás a kiöregedő, néhány éven belül kivágandó szőlő betelepítése dióval. Amíg a szőlő terem, a diócsemeték a sorában szépen növekedhetnek.

Ugyanez vonatkozik a kiöregedett gyümölcsösre is. Annál inkább ajánlott ez a módszer, mert sok gyümölcsös már be van rendezve öntözésre. A következő két képen öreg sárgabarackosba telepített fiatal diófák láthatók.

A diófákkal vegyes gyümölcsöskert nem mai találmány. Tisztelt irodalmár Kollégám is meg tudja erősíteni, hogy már Stendhal is írt róla a Vörös és feketében: "Nyolc vagy tíz gyönyörű diófa volt a gyümölcsöskert végében; hatalmas lombjuk 80 láb magasra nőtt."

De egyről ne feledkezzünk el, tisztelt tervezgető Kollégám! A dió dióval is sűríthető. Sőt, ha az ültetvényben kipusztulás van, pótolható is. De nemcsak fiatal ültetvényben. Idős fák is pusztulnak, kivágásra kerülnek.

A helyük ne maradjon üresen, ültessünk a helyükre csemetét! Így idővel változatos állományú dióligetünk alakulhat ki, amint az alábbi, franciaországi képen is látszik. Az állomány vegyes korú, folymatosan újul, gyakorlatilag dió-monokultúráról beszélhetünk.

Hasonló megoldással találkozunk, bár szervezettebbel, Lengyeltótiban. Amikor a ritkítás után maradt faállomány is kiöregszik, egyes sorokat egyben telepítenek újjá. A diófát itt is diófa követi, mint a francia példában.

És mostanában már a megmaradt sorokból is ki kell vágni egyes fákat. Valóban vegyes korú állomány alakul ki.

Tisztelt tervezgető Kollégám, ha komolyabb ültetvényben gondolkozunk, először is azt kell megtervezni, tervezzünk-e diót telepíteni! A válasz sokféle lehet, mert a legtöbben abból indulunk ki, hogy a dió - ültevényben is - túlél minket, és majd jó lesz az unokáknak. De. Ha mi vidéken élünk, az unokánk is ott akar-e majd letelepedni, és folytatni akarja-e diósgazda-foglalkozásunkat, avagy városon, talán külföldön találja-e meg jobb megélhetését.

Egy-két diófa telepítése nem pénzkérdés, jövedelmezőségi szempontok nem jönnek számításba.

Többszázas nagyságrendű telepítés még nem nevezhető komoly ültetvénynek, de többezres már igen, ahol nagyon nem mindegy, hogy megéri-e a telepítés és a sokéves ápolás költsége a majdani várható eredményt.

A következőkben ezért az esetleges nagyobb telepítések költség- és jövedelem-viszonyait próbálom körbejárni. Természetesen minden diósgazda, minden termőhely és ültetvény helyzete más. Mindenkinek magának kell egy ilyen nagy beruházás előtt elgondolkoznia és számolnia. Úgy gondolom, ez nem takarítható meg, és inkább tervezgetéssel, számolgatással, az ismeretek összeszedésével teljen el egy-két év, mintsem hogy meggondolatlanul vágjunk bele egy nagyobb beruházásba.

A helyes sorrend tehát először a diótermesztési ismeretek összeszedése, a megismert szakirodalom kritikus elemzése, saját viszonyainkra adaptálása. Tehát nyugodtan gondolkozzunk, tervezgessünk évekig, és csak azután szánjuk el magunkat.

A második lépés annak megvizsgáltatása, hogy a tervezett terület alkalmas-e dióskertnek. Ennek véleményezésére szak-laboratóriumot kérjünk fel. Meg kell vizsgálják a talaj típusát, a mélyebb talajrétegeket, kötöttségét, kémhatását, szervesanyagokkal (humusszal) és a legkülönbözőbb makro- és mikroelemekkel való ellátottságát. Javaslatot kell adjanak a telepítés előtt esetleg szükséges tápanyag-feltöltésre, talajfertőtlenítésre.

Ha ezután is kitartunk diótelepítési tervünk mellett, következnek a hivatalos aktusok. Ha a tervbevett területen korábban nem volt gyümölcsös, valószínűleg nem szerepel az országos gyümölcs-kataszterben. Fel kell vetetni. Az érdi kutató-fejlesztő kht-nál lehet az eljárást elindítani. A területileg illetékes jegyzőtől telepítési engedélyt kell kérni. Ha a jövőben még lesz telepítési támogatás, - amit kétlek, - arra pályázni kell. Itt is elég sok követelménynek kell megfelelni. Ha kerítést, öntözésberuházást, kiszolgáló épületet szánunk a dióskerthez, ennek mind külön hatósági eljárási igénye van. Mindez sok-sok hónapot - évet - igényel. Nem baj, mert a szükséges szaporítóanyagot is legjobb több évre előre megigényelni és leelőlegezni, hogy a szükséges időben rendelkezésre álljon. És az esetleg szükséges feltöltési műtrágya, talajjavító anyag beszerzése is elhúzódhat.

Mekkora dióültetvényt tervezzünk létesíteni?

Hát, minél nagyobbat! Akkorát, amekkora földünk van, vagy amekkorát - lehetőleg egy tagban - meg tudunk venni. Ha árutermelő ültetvényben gondolkozunk, véleményem szerint kicsiben nem szabad gondolkoznunk. A hazai átlagos ültetvénynagyság jelenleg 3 ha. Ez nem lehet gazdaságos. Az árutermelő diósnak annyi nagyértékű beruházás-igénye van (traktor, munkagépek, a növényvédelem és a betakarítás gépei, a dió mosásának, szárításának, áruvá készítésének gépei, öntözőberendezés, stb.), ami csak nagyobb területen térül meg. Magam - közel 11 hektáros gyakorlattal - gépesített családi méretként a 20-30 hektár területű dióültetvényt tartom ideálisnak. Erre már lehet gépesíteni, meg is térül. Üzemi árutermelő ültetvényként pedig ennél nagyobbat.

(Csak zárójelben jegyzem meg, biztos forrásból jutott tudomásomra, hogy egy vállalkozó Moldáviában 3500 hektáros dióültetvény megvalósításán fáradozik. Hazai viszonyok között az 5000 hektáros diós nagyüzemet tartom elfogadható felső határnak.)

Külföldön látni egészen apró dióültetvényeket is, akár néhányszáz négyzetmétereseket is. Ha valaki kiegészítő jelleggel, csekély árutétellel akar diót termelni, azt is lehet. De nem lesz árualapja, a kereskedők nem fogják komolyan venni, csekélyke áruját vagy el tudja adni, vagy nem. Az ilyen apró ültetvényeknek olyan célja lehet, hogy a más célra nem alkalmas kieső területeket hasznosítsa a gazda, és ezeken a darab-földeken például diófaanyagot termeljen. Ilyen művelésmódot lehet látni Olaszországban Nápoly környékén, ahol eleve faanyagtermesztési céllal mintegy 2 m-es magasságban oltják csak be a magoncot - a végleges helyén - nemes, diótermő fajtával. A törzs jó lesz faanyagnak, a dió csak alkalmi ráadás.

Jelenleg (2002) a magyarországi dióültetvények ültetvénynagyság szerinti megoszlása a következő:

Ültetvénynagyság.....Összterület, ha
25 ha-nál nagyobb.......800
20-25 ha................250
15-20 ha................300
10-15 ha................320
.6-10 ha................380
..3-6 ha................450
..1-3 ha................450
1 ha-nál kisebb.........200

A dióültetvény térállását, a sorok irányát és hosszát jóelőre tervezzük meg. A sorok égtáj szerinti irányának nincs jelentősége. A leghelyesebb, ha a sorok a terület hosszabb oldalával párhuzamosak, legalább az egyik telekhatárral. Fontos viszont a sorok hossza a - fejlődéskori és termőkori - gépi munkák elvégezhetősége szempontjából. Ha a terület 500-600 m-nél nem hosszabb, nem indokolt a sorokat keresztutcával megbontani. Ha hosszabb, 400 m-enként ajánlanak keresztutat. A sorirány, a kötés és a talajfelszín gyommentes állapotban tartásának követelménye összefügg. Ha öntözőcsövek nem gátolnak, a talajművelés vagy fűkaszálás keresztben is végezhető. Ha füves a terület felszíne, szóba jöhet az egyenlő oldalú háromszöges kötés is, ami a diófa kör-alapterületű koronájának leginkább megfelel, a területet a legjobban használja ki. Sűrűbb ültetés esetén ez esetben 15-20 év után minden második sort szedjük ki, majd néhány évvel később a megmaradt sorokban minden második fát. Ekkor újból helyreáll a kör-alapú koronának leginkább megfelelő térállás. A sorok hosszának és a telekhatártól való távolságának tervezésénél gondoljunk arra, hogy a traktornak a sor végén meg is kell fordulnia.

Akinek már van gyümölcstermelési tapasztalata, egy nagy hátrányát és két nagy előnyét fogja tapasztalni a diónak más gyümölcsökhöz viszonyítva. Hátránya, hogy a dióliget egy jó évtizedig nem fog érdemi bevételt hozni. Addig csak költségek vannak, amik kérdéses, hogy mikor térülnek meg, ha megtérülnek. De előnye, hogy a diósgazda életében gyakorlatilag nem kell számolni az újratelepítés költségeivel, az ültetvény termőre fordulásától a gazda élete végéig teremni fog.

A másik nagy előnye az értékesítés. Aki már termelt valamilyen gyümölcsöt, az tudja, milyen kiszolgáltatott a termelő helyzete a gyümölcs értékesítésekor. A felvásárló, a kereskedő diktálja az árat, és örülni kell, ha gyümölcsünket el tudjuk adni, mert az őszibarack, a kajszi, a szilva, a meggy, stb. másnap-harmadnap már semmit nem ér. Még az alma, ami hűtőben tavaszig-nyárig is eláll, hűtőből kivéve erősebben folytatja az érést, és rövid időn belül romlásnak indul. El kell tehát adni, ahogy veszik. Mindezekkel szemben a dió szárítás után károsodásmentesen eláll egy évig is - hűtési költség nélkül, - van időnk az árura vevőt találni.

És jelenleg a dióból nincs túltermelés, a világ legnagyobb dióimportőre, a német piac itt van a szomszédunkban.

A diónak van piaca. De miért van?

Azt hiszem, a helyes választ Poór József fogalmazta meg. Szerinte azért, mert a diótermesztés nehéz ágazat, ezért kevesen szánják rá magukat.

Szociológiai tanulmányt érdemelne, hogy Magyarországon kik foglalkoznak diótermesztéssel. Azt hiszem, igen meglepő eredmény, igen vegyes összetétel jönne ki, a hagyományos, kisparasztinak tekinthető, képzetlen rétegtől a magas végzettségű, nagyüzemi gyakorlattal rendelkező agrár- és kertész-szakembereken át a mezőgazdaságon kívüli vállalkozásokból jövedelmet szerzett, a diófát befektetésként kezelő, a diófát szerető rétegig. Ez utóbbiak közül ismerek kereskedőket, elektronikai szakembereket, külföldön dolgozókat is.

Franciaországban már volt ilyen felmérés. Ott a diót 90 %-ban főhivatású diótermelők termesztik. Egy részük kisebb mellékjövedelemmel is rendelkezik, de nagy általánosságban kijelenthetjük, hogy a francia diótermesztők a dióból élnek meg. És jobban, mint mi.

Konkurencia-elemzés: A kaliforniai diótermelők már most is tarolnak, Európában is. Termésátlagaik a magyar átlagoknak legalább a háromszorosa. Dehát gyakorlatilag a világ túlsó végén vannak, a szállítási költség - és idő - figyelembevételével a német piacon versenyképesek tudunk lenni. A török és a kínai dió bár olcsó, még szállítással is, de rossz minőségű, és csak arra kell ügyelni, hogy nehogy a kínai diószállító hajó hamburgi érkezése után közvetlenül akarjunk mi is eladni, mert akkor alacsonyak az árak. A török diót a nem kielégítő tisztasága miatt nem látják szívesen a német piacon. Törökország ugyan dió-nagyhatalom, de inkább a mediterrán térséget, az arab piacot látja el.

A francia diónak - különlegesnek mondott, de a magyarnál gyengébb minősége miatt - nimbusza van. Az biztos, hogy jó áron kel el, de több megy belőle az angolokhoz, mint a mi német és osztrák célpiacunkra. A román és a moldáv dió nagy konkurenciát jelent, de a románnak lényegesen rosszabb a minősége. Az olasz diótermelés pedig nagyon visszaesett, és az olaszoknál a belső fogyasztás is nagy, az exportpiacon nem versenyezhetnek.

Most már, az Európai Unióban, újabb pozitívummal számolhatunk. Jelenleg már az Unió belső diótermelőinek tekinthetjük magunkat. Az Unió a saját termelőit védi a külső beszállítókkal szemben, és bár a dióból nincs túltermelés Európában, a belső termelő helyzete mégis biztosabb, mint aki kívülről akar diót behozni. Már tavaly is előfordult, hogy - más okok miatt - amerikai árukra többletvámot vetett ki az Unió. Ez az intézkedés - mellékhatásként - a kaliforniai diót egy időre megdrágította az európai piacon. Ilyen intézkedés a jövőben is előfordulhat. Az olyan nagyobb beszállítók mint Moldávia, egy ideig még piaci hátrányban lesznek a magyar dióval szemben, és az amerikai dióra jelenleg is 10 %-os vám van érvényben.

Számolnunk kell a délkelet-európai diótermelők konkurrenciájával, nemcsak az ukrán és szerb, hanem a már uniósnak számító román és bolgár dióval is. Ezekre mindegyikre jellemző a gyenge minőség, továbbá az olcsó munkabérek miatti alacsony ár. A német piacon árleszorító hatásuk jelentős, rájuk hivatkozva a német kereskedők a mi minőségi diónkat se kívánják megfizetni. Pedig diónk versenyképes.

Bolgár házikerti dió:

Mire alapozhatjuk, hogy a magyar dió versenyképes a német piacon?

Három tényezőre. Először is a nemesített magyar diófajtákra. Méretük nagy, az összes szelektált és keresztezett magyar fajta átlagos mérete megüti az EU-szabvány szerinti extra minőséget. Alakjuk tetszetős, és ez a körülmény a fogyasztó választását nagyban befolyásolja. A héjas dió színe és a dióbél színe világos, megfelel a fogyasztók igényeinek.

Hazai nemes dió:

Másodszor a magyar dió minőségére. Köszönettel tartozunk a néhány, igazán nagyüzemi diós gazdaság vezetőinek, hogy - exportra dolgozva - a termesztés és a feldolgozás során a minőségre mindvégig ügyeltek, és ezáltal jól bevezették a magyar diót a német piacra. Mit is értünk minőség alatt? Amit az EU-szabvány ért. A német piacon megjelenő magyar dió minden minőségi vonatkozásban megfelel az extra minőségnek.

A harmadik versenyképességi tényező pedig a koraiság. Erről nem tehetünk, ez természeti adottság és fajtaadottság. A magyar dióból az első kamionok szeptember végén Németországban vannak, és ezzel előbb tudunk megjelenni, mint a Grenoble-i dió, ahol a diókereskedés - rendeletileg - csak szeptember 25-én kezdődhet. A kaliforniai dió pedig október 10-e után jelenik meg Németországban, ezen belül favoritjuk, a Hartley október 20-a után.

A dióültetvény megtervezése során egy kérdésről nem szóltam, szándékosan. A porzófákról.

Más gyümölcsfajoknál az ültetvény tervezését a termő és a porzó fák arányának tervezésével kell kezdeni. Na, a diónál nem. Egészen a közelmúltig pedig minden szakmai ajánlás kevés porzófa telepítését is ajánlotta. Tíz éve, amikor a diótelepítést elkezdtem, már csak 1 %-ot ajánlottak. Ma már vezető diónemesítőnk, dr. Szentiványi Péter - hosszú vizsgálatok után - azt az álláspontot hirdeti, hogy hazai fajtáinknál nemcsak hogy nem szükséges, hanem káros is, ha a nővirágok nyílásával egy időben pollent szóró diófák virágoznak az ültetvényben.

A dióvirág ismertetésekor utaltam a túlporzásra. A dió esetében ez a nagyobb veszély, nem a beporzás elmaradása. Egyrészt hazai fajtáink nő- és hímvirágainak nyílási ideje egyébként is kis mértékben egybeesik. Másrészt a kárpáti diórassz többi egyedére is jellemző, nemcsak a jelenleg köztermesztésben lévő hazai fajtadiókra, hogy bizonyos, kisebb százalékban megtermékenyülés nélkül is fejlődik a nővirágból diótermés (ez az apomiktikus terméshozás).

Tehát én a magam részéről nem ajánlok külön porzófát. Egyébként is az az általános, hogy csemetehiány vagy más ok miatt amúgy is több fajta kerül egyidőben eltelepítésre, és idővel pótlásként is kerülhet be más fajta. Már sok a pollen.

Dr. Szentiványi Péter ajánlotta a következő egyszerű módszert, amivel gyakorló diósgazdák vizsgálhatják, fellépett-e a túlporzás miatti termésveszteség diófáik között.

Néhány fa alatt számoljuk meg a lehullott terméskezdeményeket május végén. És számoljuk (becsüljük) meg a fán lévő terméskezdeményeket is. A kettőt vessük össze, és ha a hullás arányát túl magasnak tartjuk, pl. 30 %, gondoljunk a túlporzásra.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább