Vissza-------------------------------- Tartalomhoz

Moldávia

Mint említettem, Moldávia dió-nagyhatalom. Tehát teljesen jogosan ért egy tisztelt Kollégám kritikája, miszerint a moldáv diótermesztésről írt fejezetem a nullával egyenlő. Egy mentségem van csak, Moldávia egy másik világrendszerhez tartozik, nemigen jönnek információk.

De mivel nemcsak kritikát, hanem lehetőséget is kaptam, elmentem megnézni a moldáv diótermesztést. Az alábbi szövegrész már a javított változat.

Kisinyov éghajlata - azt mondják - a magyar szegedinek felel meg, vagyis a hőmérsékleti viszonyok kiválók a dió számára, ha eltekintünk a rendszeresen, néhány évtizedenként biztosan előforduló igen kemény téli hidegektől, mint amilyen 2011-12 tele is volt, amikor -37 C° hideget kellett elviselni. Bár az átlaghőmérséklet nem nagyon tér el az itthonitól, gyakrabban fordulnak elő negatív kilengések. Ilyen volt például az 1952-es év, amikor igen későn, május 21-én és 22-én -3,5 C°-os fagy károsított.

És a talajok is jók. Nagyonis jók. Klasszikus csernozjomok, magyarul feketeföld. A morzsalékos szerkezet az évezredes fűtakaró gyökérzetének talajképző hatásából és az alapkőzet kellő kalcium-tartalmából adódik. A helyenként előbukkanó meszes tengeri üledék alapkőzetet igen vastag talajréteg fedi.

A domborzati viszonyok is jók, hosszú, széles, lapos dombhátak váltják egymást az egész országban, köztük enyhe lejtőjű völgyek. Sajnos, a völgyekben szinte nincsenek is vízfolyások, a folyóvizek csak határolják az országot, és a tavak is hiányoznak.


Kép helye

A víz a moldáv diótermesztés legszűkebb keresztmetszete, mert a helyi előírások szerint kutakból nem szabad öntözni, csak természetes vízfolyásokból, vagy víztározókból, ez utóbbiak szintén hiányoznak.

Kép helye

Nemcsak szántóföldi növények termesztésére hanem az összes kertészeti kultúrára is jók a feltételek, és nagyon olcsó bérű, nagyon hozzáértő nép a moldáv nép. Szőlő-bor-konyak kultúrájuk kiemelkedő, almatermésükkel nemcsak Dnyesztert, de nagyobb folyókat is lehetne rekeszteni, és sok, másfajta gyümölcsöt is termesztenek. A szovjet időkben Moldávia volt a Szovjetunió gyümölcsös- és ezen belül dióskertje.

Egy pici visszatekintés: Moldáviában nem a moldávok kezdték a diótermesztést. Nem is mi, magyarok, amikor Etelköz részeként a hazánk volt. Jóval előbb, i.u. 100-200 körül Etelköz akkori lakói - nem tudom, kik - már telepítettek diófákat. Az odesszai régészeti múzeumban őrzött képek tanúsága szerint.

Egy 1994-es összeírás szerint Moldáviában 2,2 millió diófa volt, legalább évi 25-27 ezer tonna terméssel.

Moldáviában három fő formája van a diótermesztésnek. Az első, még jelenleg is legfontosabb, az útmenti diófasorok termése. Az országutak nagyobb részét sűrű diófasorok szegélyezik, a falvak bekötőútjait sok helyen még sűrűbb, az úton átívelő koronájú diófák, ahol szinte diófa-alagútban folyik a közlekedés, végül a községi földutak is ugyanilyenek.

Kép helye

Az útmenti diófák magoncfák. Termésük több-kevesebb, jobb-rosszabb. De rengeteg. Diótermesztési költség csak a diószedő és a diótörő kézi munkája, ami szinte ingyen van, valamint a fák bérleti díja.

Kép helye Kép helye Kép helye

A kiépített országutak diófáit az állami közútkezelő adja bérbe magánszemélyeknek, meghatározott fától másik, meghatározott fáig terjed egy személy bérlete. Láttam, ha egy bérlet felszabadul, a fasorban tábla jelzi, melyik szakasz vehető bérbe. Jó üzlet ez a közútkezelőnek is, a bérlőnek is. Ezért ahol egy diófa kipusztul, a közútkezelő rögtön ültet a helyére egy csemetét, nincs foghíj a fasorokban. Egyéb művelés nincs, se metszés, se növényvédelem, semmi.

Kép helye

Ugyanígy folyik a "termesztés" a községi tulajdonú utak mentén is, csak a bérleti díj nem az államé, hanem a községé. (A képen látható hölgy nem bérlő, csak azt nézi, mikor érik már a dió.)

Kép helye

A városi, falusi utcák is diófásak. Egy városi fasor:

Kép helye

Kisinyovi városképek:

Kép helye Kép helye

A moldáv diótermés mennyisége erősen függ az időjárástól, és az árumennyiség zöme gyenge minőségű, heterogén. Nagy lehetőségeik vannak a felvásárló és feldolgozó vállalkozásoknak, amelyek ebből a rengeteg, vegyes dióból (dióbélből) nagy mennyiségű, szép és kevésbé szép, de egyenletes árut tudnak létrehozni, ami aztán könnyen piacra talál.

Ugyanezt lehet elmondani a moldáv házikerti diófákról. Turcanu diókutató szerint Moldáviában átlag minden házikertben van egy diófa.

Kép helye

Ültetvényszerű diótermesztés két formában folyik, a kisparasztok kisparcelláin, ezekből a kisültetvényekből jelenleg még kevés van, végül igazából a harmadik forma a diótermesztő nagygazdaságok megjelenése és térhódítása, amelyek többszáz hektárakat, ezer vagy annál is több hektárt telepítenek. A diótermesztésnek ez a formája most fut fel.

A moldáv állam a dióültetvények telepítésében látja a fejlődés útját. Ezért 1999-ben külön törvényt hoztak a dióra, ami szerint új ültetvényt csak elismert diófajtákból lehet ültetni. Ezek adják a jövőbeni minőségi moldáv diót, a 8.-9. évtől hektáranként 2-2,5 tonnát terveznek.

A nagygazdaságok mindent megtesznek, ami az eredményes diótermesztéshez kell, mindent megadnak a diófának, amire annak szüksége van. Kivéve a vizet, de ez nem rajtuk műlik. Ezeknek a földbirtokoknak a vezető agrárszakemberei egyetemi képzettségűek, a diótelepítés megkezdése előtt bejárják a világ nagy diótermesztő körzeteit Kaliforniától Franciaországig, stb., még a magyar diós nagyüzemeket is ismerik. Mindenhonnan hazaviszik, és otthon kipróbálják a legjobb diófajtákat, még szerbiai diófajtát (Tisza) is láttam náluk. Mondani se kell, csak fajtadiókkal, oltványokkal foglalkoznak.

Természetesen, és ez a lényeg, a hazai szelektálású diófajták, a kisinyovi kutatóintézet fajtái válnak be a legjobban. Calaras, Corjeuti, Cazacu, Kosztyuzsenszkij, Kisinyovszkij, Schinoasa. Mind vékony héjú, fehér húsú, nagyméretű diót terem. Olyan nagyot, hogy a nagyüzemek a héjas dió osztályozását 32 mm-nél kezdik, és 2 mm-es lépésekkel még 38 mm-es furatú osztályozóhengert is használnak, tehát 38 mm feletti méretválasztékot is tudnak kínálni, ha a vevő úgy igényli. Kiemelendő tulajdonsága a Cogalniceanunak, hogy termése csoportos-fürtös.

De a hazai diók mellett számításba veszik a világ legjobb dióinak honosítását is. A magyar fajtákat is, köztük a kiemelten kezelt Milotai 10-est, de a siker még várat magára, nem biztos, hogy a keleteurópai síkságon is úgy fognak viselkedni a magyar diók, mint a Kárpátoktól védetten.

Magam úgy láttam, a Milotai 10-es Moldáviában is szép diót terem. De az A-117-es dióbele nem tölti ki a héjat, lötyög benne. Az újabb Milotai-keresztezések (Bőtermő, Kései, Intenzív) pedig gyenge téli fagytűrésük miatt nem válnak be Moldáviában. (Hiába, apjuk a kaliforniai Pedro.)

A fejlesztéshez neves szakemberek segítségét is igénybe veszik, dr. Szentiványi Péter professzor is - 82 évesen - felkérést kapott.

(Hallottam egy időpont-egyeztetést:
- Professzor úrnak alkalmas lenne a jövő hét?
- Nem, nagyon hívnak a Dnyeszteren túlra, ott leszek a jövő héten, Moldáviában.
- Igaz, tényleg ráfér a moldáv diótermesztésre a fellendítés.
- Nem fog az menni egy hét alatt.)

A moldáv diótermesztés fejlesztése néhány nagyvállalkozás kezében van. A hét, elismert moldáv diófajtán kívül külföldi fajtákat is telepítenek.

Kép helye Kép helye

Az itt mutatott minta szép, de nem a mi kedvünkért válogatták ki. Egy magyar szakember a tulajdonos távollétében kért meg egy moldáv dolgozót a mintavételre, aki válogatás nélkül emelte ki ezt a néhány maréknyi dióbelet a csomagolás alatt álló dióból.

A nagyüzemi diótermesztés agrotechnikája nem eshet kifogás alá, mintaszerű. Egyelőre még csak fiatal ültetvényeket látni.

Kép helye Kép helye

Egy eltérés, amit máshol még nem láttam, az, hogy minden második sorközt füvesítik, a közbülső sorközöket pedig művelik. Bár ők a rétegvonalas műveléssel, az erózió elleni védekezéssel indokolják ezt, én úgy láttam, a sorok nem követik a rétegvonalakat, és az enyhe lejtőjű domboldalakon ennek úgyse lenne jelentősége. Szerintem. Hanem az az előny, hogy a füves sorközökben esős ősszel is tudnak szüretelni, felbecsülhetetlen. További előnye a félig művelt, félig füves területnek, hogy a művelt területen műtrágyázni lehet, nem kell a műtrágya bedolgozása céljából a füvet és a benne levő diógyökereket bolygatni. A sorokat pedig vegyszerezéssel tartják tisztán. (No, jó, itt nem a legtisztább, de máshol igen. Az pedig ne tévesszen meg senkit, hogy a füvesítés a képen végetér. Itt kezdődik balkéz irányába a sor, a pontosabb illusztrálást az idő esőssége és hiánya akadályozta.)

Kép helye

A nagy területű ültetvények alig néhány évesek, - a legidősebb hét éves, - de már építik a diófeldolgozás épületeit, telepítik a gépsorokat, amihez magyar segítséget is igénybevesznek. A moldáv helyzet félreértése lenne, ha feltételeznénk, hogy korábban minden munkát kézzel végeztek. Nem, komplett gépsorok eddig is működtek. Egy leszerelt, kaliforniai gépsor gépeit magam is láttam, két nagy ipari csarnokot töltöttek meg a gépek, egymásra dobálva is. Harminc éves kaliforniai szolgálat után még tíz évet dolgoztak Moldáviában, mire végleg kiselejtezték, és tíz éve porosodnak. Pedig új állapotúak is vannak köztük. Szinte ingyen megvehetők.

Kép helye Kép helye Kép helye Kép helye Kép helye

És hiba lenne azt feltételezni, hogy magyar feldolgozó gépek nélkül nem boldogulnának. Ugyanúgy vásárolják a francia gépsorokat is, én konkrétan a Sommier termékekről tudok.

Egy magyar feldolgozó-sor képei Moldáviából: (A sor a második éves működését kezdi.)

Kép helye

Föld alá süllyesztett fogadógaratról jön föl a dió a mosó-buroktalanító gépekre, majd kefés és szivacsos előszárítás után a szárítószekrényekbe. Három van kész.

Kép helye

Mellette még kilencnek van hely, és ha az is kevés lesz, ugyanekkora csarnokot építenek mellé.

Kép helye

A szárításhoz a hőt kisbálás szalma tüzelésével állítják elő.

Kép helye Kép helye

Hatalmas puffertertályra van szükség a termelt és a leadott hőmennyiség egyensúlyához. A puffertartály köbtartalmát meg se mertem becsülni, mindenesetre a tartály alja, közepe és teteje csak háromszorra fért a fényképre.

Kép helye Kép helye Kép helye

Természetesen, a csarnok legmagasabb pontján kiegyenlítő tartály is van.

Kép helye

A melegvíz hője nagy hőcserélőkön jut a szárítótartályokba, nagy teljesítményű ventillátorok levegője viszi be. Az egész fűtési, szárítási rendszer szabályozott, munka csak a szalmabálák kazánba rakásával van. Az automatikus szabályozó szerelése:

Kép helye

A faléces tárolószekrények már korábban is megvoltak.

Kép helye

A héjas dió osztályozására, valamint a diótörés, válogatás gépesítésére szolgáló gépek beszerzése a jövő év programja.

A nagyterületű telepítésekhez elsősorban csemetét kell nevelni, ezért a termesztést csemetekertek létesítésével kezdik. Anyatelepekkel, alanyneveléssel, (közönséges dió alanyt használnak), gépesített oltással. Izzasztókamrával, pincés tárolással. Szóval, a nemzetközi szinvonalnak megfelelően. Igaz, a legkorszerűbb sejtszaporításról, pláne géntechnológiáról nem hallani.

A csemete-előállítás elképzelhetetlen öntözés nélkül. Ezért az egész szaporítótelepet közvetlenül a Dnyeszter partjára telepítették, és a folyóból öntöznek.

Kép helye

Az anyatelepen az összes szóbajöhető diófajta megtalálható.

Kép helye Kép helye Kép helye

Az oltóvesszőket ebben az épületben oltják a megnevelt alanyokra:

Kép helye

Februárban oltanak, majd ugyanebben az épületben izzasztják az oltványokat, fűrészporos-homokos keverékben, végül pincében vermelik kiültetésig.

Kép helye

Első éves oltványok nevelése:

Kép helye Kép helye

Második évesek:

Kép helye Kép helye

Diócsemete-nevelésben is európai hatalom Moldávia, a felfutó ukrán diótermesztést moldáv diófajtájú csemetékkel látják el. Újabban Oroszországban, a krasznodári körzetben is nagy arányban telepítik a moldáv csemetéket. A keresletre jellemző, hogy a második éves oltványok már nyár közepén mind el vannak adva és ki vannak fizetve, és az első éveseknek is 60 %-a. Egyedül az a faiskola, amit láttam, évente 900.000 darab diócsemetét termel, kiültetve ez több, mint Magyarország diótermő területe.

A moldáv diófák termését sajnos, csak erősen fagykáros, egyben aszálykáros évben láttam. Adja Isten, hogy lássam normális állapotban is.

Kép helye Kép helye

A moldáv dió exportja koncentráltan kézbentartott, szinte monopolizált. Részben Franciaországba(!), részben Moszkva irányába, részben Németországba, főleg Hamburgba irányul. Dióbélként évente 7-10 ezer tonnát exportálnak, de a nagyüzemi ültetvények termőre fordulásával ez a mennyiség gyorsan fog nőni.

A német piacon minden marketing-lehetőséget kihasználnak, még bioként is hirdetik az árut, ami a moldáv körülményeket ismerve - mondjuk - kétséges. Nem azért, mintha az útmenti fasorokat bárki is műtrágyázná vagy vegyszerezné, hanem azért, mert hiányzik a bio-minőséget igazoló független tanúsító szervezet. Például a közutak mellett természetes, hogy a diófát az egyik oldalról a kipufogógáz éri, a másikról pedig az alma- vagy szőlőültetvény permetleve. És akkor még hol van a kézi törés, válogatás higiéniája, hiszen a falvakban még vezetékes víz sincs.


Kép helye
Kép helye
Kép helye

A moldáv diótermesztésben az AMG Kernel cég a legnagyobb, csemetekertjük is hatalmas. A céget Gutu (ejtsd: Gucu) Victor vezeti. Többszáz hektáros diótermesztő több is van, közülük Ogorodnyikovékat ismerem, akiknek hatalmas és egyre növekvő ültetvénye vagy itt van:

Kép helye

Vagy itt. Nem tudni, a dolog titkos, azt híresztelik, a KGB is érintett benne.

Kép helye

Még egy lelkes, hozzáértő moldován diótermesztő: Nikolaj Fedorovics Kiktenko:

Kép helye

Ukrajna

Moldáviából hazafelé autózván pedig Ukrajnán át kanyarodjunk Kárpátalja felé. Gyakori diófákkal találkozunk ott is. Kárpátalja egyébként is híres gyümölcstermesztéséről, és azon belül - az alma és a szilva után - a harmadik leggyakoribb gyümölcsfa a dió, ami a régió gyümölcsfaállományának 12 %-át teszi ki. De a kárpátaljai dió a szórványtermesztésnek köszönhetően igen heterogén, gyenge minőségű. De olcsó.

Gál Nikoletta kárpátaljai felvétele:

Kép helye

Ukrajna egyéb vidékein is a házikerti és szórvány dió a leggyakoribb, az ukrán árudió 95 %-át a szórvány és a házikert adja. A diófa az ukrán falvak elmaradhatatlan jellemzője, és az útmenti diófasorok is gyakoriak. Diófa a Harkov melletti elhanyagolt gyümölcsösökben:

Kép helye

Bár Ukrajnában nagyon régóta, a Kievi Oroszország ideje óta termesztik a diót, mégsincs a figyelem középpontjában.

Kép helye Léteznek ukrán diófajták is, főleg a pridnyisztrovszki nemesítő állomás jóvoltából. Bukovinai és más elismert diófajták is léteznek, de a nagyüzemi telepítések szükségletére nincs elég oltvány. Moldáv oltványokat hoznak be.

Új diófajták előállításáról érkeznek néha hírek Ukrajnából. Ilyenek például a poltavai körzet Pirjatyin városában az Ideál és Üzbég bőtermő fajták természetes magonc utódaiból szelektált kisméretű, igencsak bőtermő diófák, amelyek oldalrügyesek, fürtösek és elnyújtott virágzásúak. A csúcsrügy fürtjei 8-20, az oldalrügyek fürtjei 3-5 dióból állnak. Mivel a fák energiája a nagy termés kifejlesztésére szükséges, növekedésükre nem jut erő. Kistermetűek. Ezért sűrűbben ültethetők, megnő a területi termelékenység.

Még nem elismert fajták. Ezeknek a dióknak, mint minden fürtös diónak, a kicsiny dióméret a fő hibája, 10 g alattiak. Viszont nagyon jó a dióbél-kihozataluk. Magas a dióbél aránya a dión belül, 53,1—56,0%, és könnyű a törhetőség, válogathatóság. A bélarány is, a törhetőség is a dióhéj vékonyságának köszönhető, ez a tulajdonság jellemző a középázsiai, az üzbég természetes dióállományra. A pirjatyini fajtajelöltek mindegyikének világos dióbél-hártyája és jó íze van.

Fő erényük a diótermesztés északabbi vidékekre terjesztése. Jóval télállóbbak, mint szülőanyjuk, ugyanakkor az Ideál jó tulajdonságait nagyrészt megőrizték. A rideg 2006-os tél után csak kisebb mértékben csökkent termésmennyiségük, és később helyreállt.

Vagy a harkovi bőtermő diók is ilyenek.

A szovjet idők elmúltával már újból lehetőség van üzemi méretű magántulajdonú dióskertek létesítésére, egy Kiev melletti 50 hektáros fiatal ültetvényről magam is tudok.

Kép helye

A nagyüzemi ültetvények gyorsan bővülnek Ukrajnában. A termesztőknek már saját szak-egyesületük is van, és szakmai tanulmányutakat szerveznek a fejlettebb diótermesztő államokba. Kaliforniában 2011-ben jártak. Idén, 2012-ben pedig Dnyepropetrovszkban tartanak nemzetközi dió-konferenciát. Talán éppen most, amikor ezt írom.

Tavalyi konferenciájukat Csernivciben tartották, közel százan vettek rajta részt, hat országból. Nekünk nem szólt senki.

Kép helye

A konferencián 2025-ig tartó diótermesztés-fejlesztési programot fogadtak el, és 2012-t a dió évének nyilvánították Ukrajnában.

Az ukrán diótermesztők szövetségének létezik szervezett internetes publikációja is, ukrán és orosz nyelven, a szakcikkek bőségével.

Oroszország

Az orosz diótermesztésről nehéz átfogó képet adni, a nagy ország körülményei annyira eltérőek. Szibéria persze kiesik. Az orosz nyarak a diófa szempontjából kedvezőtlenek. Vagy szárazak, melegek, vagy hűvösek, vagy rövidek. Egyik se jó.

Diótermesztési szempontból Oroszország európai része három zónára osztható, a déli, a középső és a moszkvavidéki régióra, beleértve a zolotoje kolcó, az aranygyűrű városait is. Árutermelésről csak az európai Oroszország déli területein, a Kubáni-alföldön beszélhetünk. Délen, a Kaukázus előhegyeit is beleértve a diófa hagyományos kultúrnövény, és például Krasznodár körzetéből magam is hallottam hatalmas dióültetvény létrehozásáról.

A középső régió a Volga alsó és középső folyásának vidéke, ahol kiskertekben nevelnek néhány diófát, de állandóan küzdenek a kemény téli hidegekkel. Szamarától északabbra már házikertben sincs eredményes diótermesztés, mégis rendszeresen újra és újra próbálkoznak a diófa-neveléssel.

Helyi, természetes magoncokon kívül fajtadiók is számításba jönnek, amelyek közül az üzbég magashegyekben Sz.Sz. Kalmükov által fellelt Ideal nevű fajta keltette az egész országban a legnagyobb lelkesedést. Törpenövésű, az első és második életévétől termő, erősen fürtös dió. Elterjesztésével gyakorlatilag az egész országban megpróbálkoztak, általában inkább kevesebb sikerrel, de nagyszámú utódaival szinte mindenhol kísérleteznek.

Orosz házikertekben rengetegen szeretnének diófát nevelni, ennek a törekvésnek Moszkva közelében, Tulában kutatóbázisa is van, és bizonyos szervezettség is megfigyelhető. Ezen a vidéken a rendszeresen erős téli hidegek határoznak meg mindent. Olyan diófajtát, ami a -40 C° körüli hidegeket elviselné, még nem sikerült találni, ezért a próbálkozások hidegtűrő diófák termésének magonckénti elszaporítására irányulnak. Kalinovkai, Moszkva környéki képek helyben termett diókról és magonc-csemetékről:

Kép helye Kép helye Kép helye Kép helye Kép helye Kép helye Kép helye

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább