Bár a hagyományos dió-történetírás azt tanítja, hogy a római hódítás nyomán jutott el a diófa a Földközi tenger nyugati medencéjébe, így a mai Spanyolország területére is, az ibériai félszigeten új-kőkorszaki ásatások tanúskodnak arról, hogy már az ősember is fogyasztotta ott a diót. És ha fogyasztotta, elkerülhetetlen volt, hogy lakhelye közelében egy-egy hullott dióból diófa ne nőtt volna, akár tudatos volt a telepítés, akár nem. Tényként fogadhatjuk el, hogy az ibériai félsziget népeit nem kellett a diófával kívülről megismertetni.

Spanyolországban a helyi, szelektált fajták közül a Baldo II, Carcagente, Cerda, Escriva és a Villena fajtákat termesztik, de spanyol földön jól terem szinte az összes francia fajta, valamint a kaliforniai fajták, amelyek a mediterrán klímához jól adaptálódtak (Chandler, Serr, Vina, Sunland, Howard, stb.). A chilei fajták közül az AS-1-et termesztik. Mert a hazai fajták nem túl értékesek.

A spanyol diótermesztésben az elmúlt években komoly fejlődést tapasztalhattunk. A fejlődés motorja az unió, a növekvő spanyol életszínvonal húzza fel a lakosság diófogyasztását, a belföldi keresletet, amivel a termelés egyelőre nem tart lépést, bár diós nagybirtokok létesítéséről jönnek hírek az ország több körzetéből. Az elmúlt években az import dominált.

A felső vonal a spanyol diófogyasztás, az alsó a belföldi diótermesztés alakulását mutatja, a különbség igen nagy.

Az import - érthetően - nagyon megnőtt.

A növekvő kereslet húzta fel a belföldi termelői árakat, amelyek jóval meghaladják nemcsak a miénket, hanem az amerikait is. A héjas dió ára euróban:

Az ültetvényekben alkalmazott térállás változatos. Az extenzív ültetvények hagyományos térállása 10x12 m, 12x12 m. Az újabb, intenzívebb ültetvényekben 8x9, illetve 10x10 m-t alkalmaznak. A legintenzívebb ültetvényekben pedig 7x7 vagy 8x8 m-t.

Spanyolországban a termelés intenzifikálásával is foglalkoznak. Már léteznek úgynevezett karcsú orsó és szuperorsó dióültetvények is, amelyekben kaliforniai fajtákat használnak. A fák termőkorban mintegy 7 m magasak, igen szellős koronájúak, nagyon bőven teremnek. De a nagy termés miatt a diók mérete nem kielégítő.

A száraz Ibériában fontos termelési tényező az öntözés. Május-július között 40-50 m³, augusztus-szeptemberben pedig 30-35 m³ öntözővizet számolnak öntözésenként 1 ha-ra.

Metszési, műtrágyázási, növényvédelmi, betakarítási kérdésekben nem tudnak számunkra meglepően újat mondani, ezért ezeket a kérdéseket nem fejtem ki.

A termés 80 %-át héjasan értékesítik, a dió törése túl drága. A spanyolországi diófogyasztás nagyon időszakos, karácsony táján kulminál.

A dióbél fogyasztói ára Spanyolországban kb. 5 euro/kg.

A diótermesztésnek egy területén jár néhány lépéssel a világ előtt Spanyolország, a mikroszaporított diócsemeték köztermesztésbe vonásában. F. López úré az érdem, aki a világon elsőként, talán jelenleg is egyedüliként üzemi méretekben képes a mikroszaporításra. Spanyolországi ültetvényei Ronda és Calasparra helységekben találhatók, a portugáliaiak pedig Cano és Riba Tejo helységekben.

És amit máshol nem tapasztalni, a diótermesztő gazdák számára tálcán kínálják a dióültetvényeket. A Nueces de Vettonia nevű cég a megrendelő kívánsága szerint telepíti el az ültetvényt. Megtervezi a dióst, adja a szaporítóanyagot, elvégzi a telepítéskor szükséges összes munkát. A gépi betakarításhoz szükséges technikát is biztosítja. Sőt, értékesíti is a gazda helyett a diót. Képek az NV vállalkozás munkájából:

Egy diófeldolgozó vállalkozás Spanyolországban: Miro Nous, Barcelona. A cég kereskedelmi központját Barcelonában tartja fenn, de igazi tevékenységét vidéken, Vimbodi községben végzi. Vimbodi Lérida és Tarragona között fekszik, egy híres apátság mellett. A Miro Nous cégnek saját dióbirtoka is van, Franquette és Fernor fajtákat termeszt, emellett fel is vásárol diót. Diófeldolgozással is foglalkozik.

Van Portugáliában egy apró, 800 lelkes, de igen lelkes kis falu, Trevoes. Azzal dicsekszik, hogy Európa legnagyobb dióskertje a falu határában fekszik. Hallani még nem hallottunk róla, de ha mondják, biztosan úgy van.

A portugál diótermesztés nagyobb része a valóságban Beira tartomány területére összpontosul. Hagyományosan a Penela városi, Szent Mihály napi vásáron (feira de Săo Miguel em Penela) alakult ki a dió ára, a diósgazdák ekkor adták el éves termésüket. A dió a portugál őszi és téli ünnepek elmaradhatatlan kelléke volt.

A portugál diótermesztés története nagyjából azonos más mediterrán vidékek hasonló történetével. Régen csak a természetes diófa-állomány egyedeinek termését gyűjtötték be. Kertészeti gondozásban, növényvédelemben vagy öntözésben nem részesültek a diófák. A fák ágainak verése, rázása után a lehullott diót kézzel szedték össze. A diótermést napon szárították, kézzel törték.

A diófa gyümölcsészeti kutatására, nemesítésére a legutóbbi időkig nem fordítottak gondot, így a diótermés mennyisége nem nőtt, minősége nem javult. A diótermesztés fellendítésére az alábbi tanácsokkal szolgálnak a portugál diósgazdáknak.

Minden diótelepítés előtt meg kell ismerni a talaj jellegzetességeit, meg kell vizsgáltatni fizikai-kémiai jellemzőit. A diófa mély talajt igényel, és meghálálja, ha a talajszelvény teljes mélységében jó a talaj minősége. Az agyagos talajok előnyösek nemcsak a jó víztartóképesség miatt, hanem a tápanyagokkal való jobb ellátottság okán is, szemben a durva szemcsézettségű homoktalajokkal, amelyek nemcsak ásványi anyagokban szegényebbek, hanem a vizet is gyorsan elvesztik. A talaj mindenképpen legyen jó vízgazdálkodású, legalább 5 % mésztartalmú, kémhatása 6,5-7 pH között legyen.

Portugáliai telepítésre nem sok diófajtát ajánlanak, csak franciákat. A Larát és a Fernort. Porzónak a Lara mellé a Franquette-t, a Fernette-t és a Ronde de Montignac-ot. A Fernort pedig a Fernette-el és a Ronde de Montignac-kal poroztatják.

Ahhoz, hogy a Lara és a Fernor fajták jól teremjenek, fontos, hogy jó központi tengelyt neveljenek. Ezek a fajták természetüktől fogva a széles elágazásra törekszenek, nagy terméshez a fa megfelelő magassága is szükséges. Egyébként a metszés, nevelés során a természetes koronaalakra kell törekedni. 4-5 év múlva kezdik ezek a fajták első terméseiket megmutatni. Addig a nagy vegetatív növekedésre kell törekedni.

A tápanyagellátást a telepítés előtti talajvizsgálatra és a későbbi levélanalízis-vizsgálatokra kell alapozni. Főleg a makroelemek (nitrogén, foszfor, kálium), ezeken kívül pedig a magnézium mennyiségére kell figyelni. A talaj magas mésztartalma magas pH-értékkel párosulva blokkolja a vas felvételét, a vashiány a levélerek és a levéllemez elütő színében jelentkezik. Levélanalízissel a cinkhiány könnyen kimutatható. Az erősen lúgos talajok szervesanyaggal gyakran jól ellátottak, de ugyanakkor foszfor-túlsúly is kimutatható bennük. Az ilyen talajokon bórhiány gyakori, bór hiányában az asszimiláció szenved kárt.

A talaj hosszabb tavaszi vízborítottsága gyökérelhalást eredményez, ugyanakkor a talajok nagy része nyári vízhiányban szenved. Ezért a téli-tavaszi csapadék felfogása, nyári öntözésre való felhasználása ajánlott. A diófák mikroszórófejes öntözését ajánlják. Fánként két mikroszórófejjel, amelyek 2-4 m-es sugárban 50-100 l vizet szórnak ki óránként. Csepegtető öntözéssel óránként 4 l víz adható ki, a csepegtetőcső teljes hosszában. Mindkét rendszerben fontos a víz előzetes szűrése és az öntözés automatizálása, de főleg a csepegtetés esetén. Az öntözések számát a rendelkezésre álló víz mennyisége határolja be.

A Portugáliában ajánlott növényvédelem a bakteriózisra, a gnomóniára és az almamoly ellen irányul. A xanthomonasz ellen rügyfakadástól többszörös rezes permetezést ajánlanak. A permetezések az időjárástól függően nyárig tartsanak, de a teljes virágzás ideje maradjon ki. Gnomónia ellen szerves hatóanyagú növényvédőszereket javasolnak, almamoly ellen pedig feromoncsapdázást, kiegészítve egyéb rovarölőszeres permetezéssel.

Portugáliában is napjainkban terjed a gépi diószüret. A diófatörzs gépi rázása, a hullott dió gépi felszedése. Kopáncstalanításra (descasque) és diószárításra saját, hazai gyártású berendezéseket is kifejlesztettek, amelyek néhány éve már működnek is. A rázógép és a seprűs rendszerű felszedő nem újdonság számunkra, de a buroktalanítóra és a szárítószekrényre felhívnám tisztelt gépész Kollégám figyelmét, mert ilyeneket máshol nem láthat!

Olaszország hagyományos diótermelő ország. A világ első, nagyüzeminek nevezhető dióültetvényei a római korban a Vezuv tövében létesültek.

Az olasz diónak Európában nimbusza van. Az olasz diótermesztés a franciához hasonló mércét jelentett más országok, hazánk diótermesztői számára.

Álláspontom szerint azért hasraesni nem kell, de nem árt, ha vigyázunk, mert az olasz mérce nagyon alacsonyan van.

Árutermelő dióskert manapság nagyon kevés van Olaszországban. Az olasz diónak csak a hírneve maradt meg, termelési háttere eltűnt, importból fogyasztanak.

Az éves diótermés az utóbbi évtizedekben erősen lecsökkent, kb. olyan arányban, mint nálunk, de egészen más gazdasági (nálunk politikai is) okok miatt. A hagyományos olasz diótermelés más gyümölcsökkel vegyes kertekben történt. Az olasz gazdasági fejlődéssel ez a termelési mód veszteségessé vált. Az utóbbi években - az Európai Unió ösztönzésére is - specializált diótermelő ültetvényeket telepítettek, de ezek termése még nem számottevő.

A diótermelés csökkenésének tehát elsősorban gazdasági okai vannak. Magas munkabérek mellett a diótermesztés kézi munkáinak költségét nem viseli el a termesztés jövedelmezősége. (Teljesen hasonló a helyzet, mint a szomszédos Svájcban, ahol a déli területeken szépen díszlik ugyan a diófa, de a munkabérek növekedésével arányban csökken létszámuk, az 1951. évi 500.000 db-ról 2001-re 134.000 db-ra.)

Az olasz diótermés így oszlik meg tartományonként (2001-es adat):

Régió	Termés tonnában
Campania	11.500
Veneto	2.500
Basilicata	700
Lazio	550
Marche	530
Sicilia	480
Abruzzo	300
Összesen	16.500

Olaszországban hagyományosan délen, Nápoly tágabban vett környékén találni a legtöbb diófát. Campania hagyományosan a fő diótermelő körzet, itt a diótermesztésnek 1100 éves múltja van. Campaniában valóban több a diófa, mint az ország más részein, de ez főleg a házikertek, azon belül a parasztporták diófaállományára jellemző.

Diófa és házilagos "diófaiskola" egy olasz parasztportán:

Házikerti diófa Umbriában:

Egy grossettói kertben:

Újabban északon, Venetóban létesültek nagyobb, korszerű ültetvények. Látni néhány nagyon szép sövényültetvényt is, amelyekbe kaliforniai (Hartley, Chandler, Pedro, Serr) és francia (Franquette, Lara) fajtákat telepítettek.

A hagyományos dióültetvényekben a diótermelési cél mellett továbbra is fontosnak tartják a faanyagtermelési célt is, ez azonban sok esetben ütközik a diótermelés érdekeivel.

Olaszországban sokkal gyakoribb a diófa faanyagcélú ültetése, mint a diótermesztési célú. Meredek domboldalakat, a mezőgazdasági művelésből kivonásra kerülő területeket ültetnek be fájáért telepített diófával. Olaszországban folyamatban van a szántóterületek tudatos csökkentése, a renaturalizáció. A diófa ennek kapcsán kap fontos szerepet.

Faanyagcélú diótelepítés Olaszországban:

Olasz tapasztalat is, hogy a dió mélyrétegű talajt kíván. Olyant, ami nyáron is üde. De a talaj jó vízgazdálkodású legyen, mert - hangsúlyozzák - a diófa érzékeny a pangó vízre, a sok víz növeli a gyökérrothadás veszélyét. Kedvezőtlenek a gyenge homoktalajok is, és szeles vidékekre sem ajánlanak diófát telepíteni.

Arra hívják fel a figyelmet, hogy kaliforniai diófajtákkal csak olyan helyen szabad próbálkozni, ahol a téli hideg nem megy -10 C°alá.

Olaszországban látható már néhány intenzív, kaliforniai fajtákra alapozott dióültetvény, amelyek sövényművelésűek. Vannak 4x6 m térállásúak, de 2x7 m-esek is. Közös jellemzőjük a hektárankénti magas tőszám, az egyenletes falsík, a mintaszerű gondozás.

A következő sövénydiós 10 évesnél idősebb, a magassága mintegy 12 m.

Ugyanez a sövénydiós felülnézetben, néhány évvel korábban így nézett ki:

A hagyományos olasz diófajta a Sorrento, az olasz fogyasztók szemében a legelismertebb diófajta, ami - véleményem szerint - nem klónfajta, hanem tájfajta. Két fő típusa létezik, az egyik ovális, alapja felé kerekded, az alapja lapított, a másik megnyúltabb, kiemelkedő varrattal. Mindkét változatra jellemző a vékony héj, a kiváló, kissé olajos íz. A hosszabb változatot ízletesebbnek mondják, de a vevők a kerekdedet keresik inkább.

Észak-Olaszországban, Trentinóban a Bleggio városáról elnevezett Bleggiana a jellemző dió tájfajta. A trentinói diótermesztésről középkori kéziratok is megemlékeznek, amikor csatáztak is a dióskertekért. Manapság a szőlők és almáskertek szélébe ültetett kisebb dióligetekben termesztik leginkább errefelé a diót, a dombok déli lankáin, széltől védetten. A Bleggiana fajta termőterülete a huszadik század 60-as, 70-es éveiben volt a legnagyobb, 150-200 hektár.

A termesztés módszerei hagyományosak, ökológiainak nevezhetők. Gépesítés még diószüret céljára se jön számításba. A dió mosása folyóvízben történik, szárítása is a levegőn, hagyományos módon.

A Bleggio-i dió, a Bleggiana nem a méretével tűnik ki, - inkább csak annyiban, hogy feltűnően nem nagy, - hanem jó törhetőségével, valamint az ízével. Jellegzetes trentinói édességek alapanyaga.

Olaszországban - tudomásom szerint - nem folyik érdemi diónemesítés. Egy fajtaösszehasonlító állomás működik Casertában, azon belül Pignataro Maggiore helységben, ahol 69 diófajtát hasonlítanak össze, az olaszokon kívül a többi mediterrán fajtát, valamint a kaliforniaiakat.

Ami a diófa vízigényét illeti, Olaszországban 7-800 mm csapadékot elegendőnek tartanak, főleg, ha a tavasz csapadékos.

Az olaszok is sokat foglalkoztak a feketedió alanykénti használatának kérdésével, de végeredményben a közönséges dió alanyt tartják jobbnak. Francia tapasztalatokra hivatkoznak, ahol elterjedtebb a feketedió alany használata, és ahol a fák növekedése kisebb, termőre fordulásuk korábbi. De a fekete dió alanyhoz mélyebb termőréteg, gazdagabb talaj kell, és kimondottan nagy növésű nemes diófajta. A fatermesztési cél is ellentmond a feketedió alanynak, mert az oltásnál eltér a két faanyag. Ezért ha az értékes faanyagot is célul tűzik ki, igen alacsony, a talajszintnél nem magasabb oltást ajánlanak.

A tenyészterület megválasztására a következő táblázatot ajánlják (adatok m-ben):

Fajták..............Termékeny.......Közepes.........Gyenge
....................talajok.........talajok.........talajok
....................öntözéssel......szükség-........öntözés
....................................öntözéssel......nélkül
Európai fajták......10x10, 10x9.....9x8, 8x8........8x7, 7x7
Kaliforniaiak.......8x8, 8x7........7x7, 7x6........nem ajánlott
Magonc és
faanyagnak..........8x7, 7x7........7x6, 6x6........6x6

Nem ajánlják mélyre ültetni a diófát. A gyökérzet fölött 12-15 cm talaj elég.

Az első évben két zöldmetszést ajánlanak. Az elsőt akkor, amikor a hajtások 20-25 cm-esek, kiválasztani a leendő törzset, és leszedni az alsó 50-60 cm-ről az összes hajtást. A többinek a végét kell visszacsípni.

A második zöldmetszést pedig júliusban, amikor ellenőrzik, hogy a vezérnek kiszemelt hajtás hogyan nő, és ekkor karózni is kell, egy 2,5-3 m-es erős karóhoz. A konkurens hajtásokat kissé vissza kell csípni.

Ha a faanyagtermelés is cél, 3,5-4 m magas egyenes törzset kell nevelni.

A második és a következő években is évi két zöldmetszést ajánlanak, amelyek során a törzs és a korona kedvező kialakítását kell szem előtt tartani. Termőkorban nem kell metszeni, hanem a megfelelő, egészséges termőfelület kialakítására, növelésére kell törekedni a metszési beavatkozásokkal.

Szórvány magonc diófa elvirágzás után egy umbriai búzaföld szélén:

A műtrágyázást fontosnak tartják. Évente 60-90 kg nitrogénműtrágya kijuttatását javasolják hektáranként, az év során három részre elosztva: a vegetatív növekedés megindulásakor, a tavasz végén és szeptemberben, szüret után. A foszfor- és kálium-műtrágyázásról se feledkeznek meg, általában foszforból évente a nitrogén 2/3-át adják, káliumból valamivel többet, de legfeljebb annyit, mint nitrogént.

A dióültetvényekről évi 3 t/ha termést várnak. Hagyományosan a dióverés az általános betakarítási mód, ponyva kiterítésével, de az újabb ültetvényekben kizárólag rázó és felszedő gépekkel végzik a diószüretet.

Olaszországban a Sorrento fajta az uralkodó dió, egész Itália éghajlati viszonyainak ez felel meg a legjobban, de termesztenek kaliforniai és francia fajtákat is. A Sorrento nagynövésű, feltörekvő koronájú fa. Megbízható állandósággal terem. Középkorai kihajtású, az érés ideje inkább késői, délen is szeptember végére esik. Diója közepes méretű, a dióbél aránya 48 %.

Olaszországban a növényvédelmi problémák nem túlzottak a diósokban. Megemlítik a gyökérpenészen kívül a cincéreket és más farontókat. Természetesen vannak különböző lombrágó kártevők is, de nem jelentősek. Gombabetegség ellen a lehullott lomb 2-3 %-os bordói leves permetezését ajánlják, tavasszal, rügyfakadás előtt pedig lemosó permetezést az állati kártevők ellen. Almamoly ellen "Diflubenzuron", vagy "Phonosole" készítményekkel javasolják a permetezést júniusban és július második felében.

Technológiaváltás zajlik az olasz diótermesztésben. A kisüzemi, kézi diótermesztés a múlté. Bőtermő, oldalrügyes, gyakran sövénybe telepített diófák terjednek, gépesített ültetvényekben.

Rovigo a Po-síkságon, az Adige-folyó mellett fekszik, félúton Padova és Bologna között. Az autópályáról letérve a folyó partján egy korszerű diós gazdaságot szemlélhetünk meg, amelyben a hagyományos térállás mellett nagy területen folyik a sövénydió termesztése is. Képei:

Olasz dió egy kiállításon:

Olasz dió árukínálata egy olaszországi hipermarketben:

Az olaszországi nagyobb diótermesztők Nogalba néven termelői értékesítési szervezetet hoztak létre, amely feldolgozóüzemet is üzemeltet.

Görögország diótermesztéséről rendkívül gyéren csöpögnek az információk.

Pedig az ógörögöknek elévülhetetlen érdemeik vannak a diófa, de különösen annak jobb gyümölcsű fajtáinak európai terjesztésében. A diófához való affinitásuk a legkorábbi, ismert mondákig nyúlik vissza, elég csak az Akropolisz kariatídáira emlékeznünk, amelyek korábbi, diófából faragott, fiatal nőket ábrázoló, templomtetőt tartó oszlopok márványban megörökített változatai.

Krétán már a görögök betelepülése előtti időkben is nagy volt a diófogyasztás, a dió alapvető élelmiszer volt. A korai görögök pedig települések sorát nevezték el a diófáról.

A görög klíma kedvez a diófának, de a vízhiány nem. Eredményes diótermesztés Görögországban öntözés nélkül elképzelhetetlen. Házikertekben még megoldható a diófák öntözése, de külterületeken az öntözés nem jellemző. Diófa egy kertben, Fillyra faluban egy nagy eső után:

Látjuk, Görögországban a szép házikerti diófák neveléséhez az kell, hogy az udvar felszíne lefolyástalan legyen, az esővíz a diófa felé folyjon.

Az árutermelési célú dióskertek nem nagyok. Egy ilyen dióültetvény:

Ismert, elismert görög diófajtáról nincs tudomásom. Tájfajtáról se. A jelenlegi görög dió heterogén, nem mondható jó minőségűnek. Válogatott görög dióbél kínálat:

Két kép. Görög dió a zöldségesnél, a Peloponnézoszon. Hát, nem valami. Nem is csoda, hiszen a dió manipulálása is szó szerint manuálisan történik, a diósgazda a ház előtt, az utcán szedi le a burkot a dióról.

A görögök mégis nagy diófogyasztók. Salátákban, de főleg süteményekben sok dió elfogy náluk. A baklava, amihez tényleg sok dió kell, a görögöknek ugyanúgy kedvelt csemegéje, mint más mediterrán és közel-keleti népeknek. Az Amelia egy nagyon édes, erős görög ital, mézzel, dióval.

Horvátországban is tenyészik a diófa, elsősorban lakóházak mellett. Nagyüzemi termesztéséről nem beszélhetünk. Az ország tájegységei közül Szlavóniában a magyarországival azonos éghajlati és talajviszonyok között nő. Egyes falvakban a közút mindkét oldalát jellemzően diófával hasznosítják. Ezeket a fasorokat is megcsodálhatjuk, de ha Csontváry nyomait keresve a jajcei vízesést kívánjuk megbámulni, - érdemes, - Bosznia irányában Horvátországot átszelvén igazán nem nagy kitérő Pozsega felkeresése, ahol újabb, 2007 novemberi telepítésű üzemi méretű dióültetvényt láthatunk Elit, Šejnovo, Plovdivszki, Drjanovszki, Seifersdorfer és Franquette fajtákból.

Az ültetvény képe 2008 májusában és június végén:

Délebbre, Dalmáciában nem jellemző a diófa, elvétve fordul elő, hiszen gyakorlatilag hiányzik a gyökerének szükséges mélyrétegű talaj. Ahol viszont jók a talajviszonyok, szép diófákat láthatunk, például a Peljesac félsziget egyes falvaiban. Házikerti diófa Krk városban:

A tengerparttal párhuzamos hegyláncok mögött, ahol az erózió a talajt a hegyek közötti kisebb síkságokra, az ú.n. poljékra mosta le, a kellően mély talajban a mezőgazdaságilag művelt földek között szépen nőnek a diófák.

A hazai termelés alacsony szintje miatt Horvátország dióimportőr. Horvátországban jól nézzük meg, melyik élelmiszerboltban vásárolunk dióbelet, mert az itthon megszokott árszintű áru mellett háromszoros árfekvésűvel is találkozhatunk, pl. 3200 Ft/kg-nak megfelelő árúval. A piacon is 2800 Ft-nyit kérnek a ronda, feketés dióért is.

Horvátország nem mint diótermesztési konkurens, hanem mint diópiac jöhet számításba a magyar termelőknek.

Persze, él azért néhány diófa Horvátországban.

Sőt! Diótelepítés is előfordul. Például Kragujevác mellett, Jabucsje faluban 2010-ben ültettek egy bő hektárnyit. 7x7 m-re, Sampion fajtát.

Horvátországban a következő fajtákat ajánlják telepíteni: Šejnovo, Drjanovski, Plovdivski, Jupiter, Apolo, Saturn, Lake, Mars, Seifeldorfer, Šampion, Novosadski kasni, Elit, Maribor, Geisenheim 139, Franquette, Mayet, Milotai 10, Alsószentiváni, Tiszacsécsi 83, Tisza, Ibar. Sőt, két olyan fajtát is, amit soha, sehol más még nem említett: Sulfred, San Julian.

Horvátországban kiváló természetes telephelyei lehetnének a diófának a Száva, a Dráva és a Mura feltöltött síkságai. Szinte predesztinált a vidék nagyüzemi dióültetvények számára. A birtokviszonyok miatt, az elaprózottság miatt nem válhat valósággá. Ha volt hibája a titói gazdaságpolitikának, akkor az az, hogy nem hozott létre mezőgazdasági nagyüzemeket. Mert a közvetlen szomszéd birtokosok az emberi természetből adódóan képtelenek összefogni.

Ha már Horvátországban járunk, említést tehetnénk a szerb diótermesztésről is, de arról nem sokat tudunk. A jugoszláv időkben a Vajdaságban nemesítettek diót, most is van 6 új, elismerés előtt álló fajtájuk, de csak annyit hallottunk róluk, hogy termőképességük és termésbiztonságuk jó. Mást nem.

A vajdasági mezőgazdasági vállalkozók között diótelepítésre fogékonyak is akadnak. Egy pici szerb dióültetvény:

Jó lenne, ha Szerbia közelebb lenne az Unióhoz. De ha már a túlzott nacionalizmus, a testvérháború fontosabb volt, a diótermesztés hátrébb szorult. Fontossági sorrend kérdése.

Szlovéniában nem beszélhetünk árutermelő diótermesztésről. Az árutermelés történelmi kialakulása óta nem voltak Szlovéniában akkora birtokméretek, hogy komoly árutermelésre lehetőséget adtak volna. Most, 2013-ban nondják, hogy Brezsice határában egy gazda pályázatot készített 0,5 hektár dióültetvény eltelepítésére. Ha megvalósul, ez lesz az ország legnagyobb, összefüggő diótermő területe.

Pedig a szlovén éghajlat kedvez a diófának. Házak mellett, de még vad körülmények között is szívesen nő a diófa Szlovéniában.

A szlovén diónemesítés nem is a magas áruértékű diófajták előállítására irányul, hanem deklaráltan is csak az éppenhogy elfogadható minőségre. Az új fajták, fajtajelöltek diómérete is kicsi, és inkább béldiónak, mint héjasnak valók.

Szlovéniában a diónemesítésben fontosabbnak tartják a baktériumellenállóságot, mint a termőképességet. Most leálltak az új diófajták kifejlesztésével, a meglévő fajtajelöltek értékelésével vannak elfoglalva.

Tisztelt statisztikus Kollégám, rendkívül nagy szerencse, hogy itt lakunk Szlovénia szomszédságában. Mert odalátunk, és látjuk, hogy a szlovén diótermesztés színvonala, ami a termésátlagokat illeti, nem olyan magas, hogy a négyszerese lenne más országokénak. Mert ha Argentinában laknánk, és csak az ottani állami statisztikákat olvasnánk, akkor tévedésbe esnénk, és rohannánk a szlovén diótermesztést tanulmányozni.

Dehát, a statisztikusok a világon mindenhol tévedhetnek, én már Magyarországon is láttam statisztikusokat munka közben. Sőt, egyik volt munkatársamból megyei statisztikai hivatalvezető is lett.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább