A diófának vannak ismert és kevésbé ismert, gyakoribb és ritkán előforduló, hazai és külföldi lombrágó kártevői. Általában nem, vagy csak minimális mértékben kell ellenük védekezni.

Újabban kutatók is vizsgálják, hogy az egyéb fákon elhatalmasodó gyapjaslepke - ami egyébként jelenleg is megtalálható a dióskertekben, - mennyire tekinthető a diófa lombrágó kártevőjének.

Eddig még gyakorlatilag nem. Egyedszáma július első felében nő meg, de károsításáról még nincsenek adatok.

Állománya a dióskertben feromoncsapdával figyelhető, de ha a csapda csak heti 10-12 lepkét fog, védekezésre még nem kell gondolni. Ha egyéb rovarkártevők ellen permetezünk, utána rövid ideig nem található gyapjaslepke.

Szóval, jelenleg még nem veszélyes. De vannak jellemzőbb diólomb-károsítók, most ezek következnek.

Rengeteg araszoló hernyó, molylepke-hernyó fordulhat elő diófán. Erdők közelében lehetnek veszélyesek.

Kaliforniában károsít ez a piros púpos araszoló, a Schizura concinna.

Amerikában ismert, nálunk még nem károsít a Datana integerrima nevű lombrágó hernyó (angolul walnut caterpillar), itt feketedión látható.

Évente egy nemzedéke van. A fiatal hernyók az ág alján tartózkodnak. Fiatal korban pirosas, később feketés színűek. Védekező pozícióban:

A hernyók a diófa törzsén és megjelenési formájuk fiatalabb és idősebb korukban:

A levedlett ingekről augusztusban könnyen felismerhető. A diófa lombját képes teljesen lerágni, ezzel a fiatalabb diófák pusztulását okozni.

Európában a főleg tölgyfákon, de azon kívül sok más fafajon is megélő egyik bagolylepkét, az Amphipyra pyramidea-t a diófán ie megtalálták. A hernyó a levelet eszi, augusztustól látható maga a lepke.

Már említve a gyökérkártevőknél, ahol a lárvája károsít.

A kifejlett, kirajzott bogár a lombot nagy mértékben képes letarolni. A 3 vagy 4 éves fejlődés után megjelenő cserebogár tavasszal a talajból bújik elő. Mivel az egyes törzsek az egyes vidékeken eltérő években okoznak erős fertőzést, megfigyeléssel előre készülhetünk rajzásukra. A cserebogarak sokféle - enyhébb, erősebb - rovarölő szerre érzékenyek.

Védekezni csak nagyobb egyedszám esetén érdemes. Vagy ha fiatal diócsemetéket támadnak.

A zöld cserebogár esetében vegyszeres védekezés helyett feromoncsapdás begyűjtés is hatásos.

Érdekességként az áprilisi cserebogár imágója is előfordul diófán, de kártétele azért se jelentős, mert amikor megjelenik, a diórügyek még nem bomlottak ki.

Aceria erinea, Aceria erineus a régebbi nevei, Eriophyes erineus a jelenlegi. Mindhárom néven nevezik.

Kártétele idősebb, legyengült fákon lehet jelentős. Igen jellemző, könnyen felismerhető jelenléte a diólevél színének kidudorodásáról, a fonák-oldal nemezes-szőrös foltjairól.

Fejlett nőstény alakban telel a fán, 0,5-1,5 mm nagyságú, télen a rügyekben, a rügypikkelyek között bújik meg. Tavasszal a fakadó levelekre vonul, és a szívogatása okozza a levél szövetének jellemző burjánzását.

Évente 3-4 nemzedéke fejlődik ki, amelyek egyedei elhagyják a gubacsot, és új gubacsot fejlesztenek.

Védekezni nem szükséges ellene, mert károsítása nem súlyos. Nagyobb fertőzés esetén levélhullást is okozhatnak. Az alábbi képen a nemezes gubacsatka a következő atkával, a dió szemölcs gubacsatkával együtt károsít, a kártétel mégsem súlyos. Amíg lombhullást nem okoz, csak szépséghibának kell tekinteni.

Nemezes gubacsatka Törökországban:

Nemezes gubacsatka az amerikai kontinensen:

Eriophyes tristriata és Eriophyes tristriatus erinea. Két külön gubacsatka-faj. Az elsőnek pirosasak a gubacsai, a másiknak fehéresek.

Az atkák a levél fonákán lévő nyílásokon járnak be-ki. Arról ismerhető fel, hogy barnásan-vöröslően rücskös a diólevél, mintha rubeolás lenne, a rücskök 1-2 mm-esek. Ezekben az apró gubacsokban lakik az atka. A károsított levelek leszáradnak.

A károsítás a gyümölcsre is átterjedhet, de a gubacsok a zöld diókopáncson nem színeződnek el. Ha a termésre is ráterjed, a termést csökkenti.

Egy évben 5-6 nemzedékük is lehet.

Életmódjuk egyébként nagyban hasonlít a nemezes gubacsatka életmódjára, valamint a Phyllocoptes unguiculatus életmódjára, életciklusára is, azzal az eltéréssel, hogy az nem gubacsban, hanem a szabadban lakik (l. lejjebb). 3-4 hetenként fejlődik újabb nemzedékük, sőt Neda Pagliarini szerint 1-2 hét is elég lehet egy újabb nemzedék kifejlődéséhez.

Az atkák fejlett nőstény alakban telelnek a fán, 0,2-1,5 mm nagyságúak. Ha túlzottan elszaporodtak, rügyfakadáskor kell permetezni őket. A szemölcs gubacsatka atkafajainak kártétele csekély, jelenlétük nem nevezhető rosszindulatúnak. Általában nem kell ellenük védekezni, hasonlóan a nemezes gubacsatkához.

De ha akarnánk, se tudnánk ellenük védekezni, mert a diólevél atkái ellen nincsen engedélyezett növényvédőszer. Pedig a cihexatin hatóanyag jó lenne, de nem szabad használnunk. Ha atkaölőszert kérünk a mezőgazdasági boltban, ne mondjuk meg, hogy diófára kell!

Ezek voltak a szabad szemmel jól észrevehető atkák, de vannak másfélék is!

Panonychus ulmi

Esetenként súlyos károkat okoz, az utóbbi években felszaporodott.

A nőstény bíborpiros színű, 0,6-0,7 mm-es, a hím sárgáspiros, 0,3-0,4 mm-es. A nimfa-alakok narancssárgák, a nimfastádiumok közötti nyugalmi alakok opálos zöldek, mozdulatlanul ülnek. A tojások színe nyáron világospiros, télen sötétpiros.

A takácsatka hím és nőstény egyede és nyári tojásai:

A piros gyümölcsfa takácsatka téli tojásai - igaz, nem diófán (ott ne is legyenek), hanem almafán:

Kártétele a levél színén látható ezüstös foltokban jelentkezik. A fertőzés mértékének növekedtével a foltok megbarnulnak, összefolynak, a súlyosan károsodott levelek idő előtt hullanak le.

Az atka tojás alakban telel, az április-májusban kifejlődő lárvák még a tavasz folyamán nimfákká, majd kifejlett egyedekké alakulnak, amelyek korán petéznek. Évente 5-6, kedvező időjárásnál 7-9 nemzedéke fejlődik ki. Tömeges felszaporodásuknak a száraz meleg, a hőségnapok kedveznek. Augusztus közepétől a nőstények a petéket a fás részekre rakják, az érő hajtásra, vagy a fiatal vesszőre.

Az év első felében lehet a piros gyümölcsfa takácsatka nagyobb károsításával találkozni. Jelenléte a levelek felszínén látható elszórt, elszíneződött pontokról vehető észre. Később a levél felszíne szürkés matt, ólomszínű lesz. A leginkább tönkretett levelek idő előtt hullanak.

Legcélszerűbben akkor lehet vegyszeresen védekezni ellenük, amikor a kikelt lárvák tömegesen jelennek meg.

Ha az almamoly ellen megfelelő vegyszeres védekezést alkalmazunk, a takácsatka ellen nem kell külön védekezni.

Diólevélatka, Phyllocoptes unguiculatus

Ez az atkafaj csak a diófán él meg, 1897 óta ismerik. Szabad szemmel a levél megbarnulásáról ismerhető fel, az atka 20-30-szoros nagyításban látszik jól.

Télen a 0,1-0,15 mm-nyi fehéres, orsó alakú, megtermékenyített nőstény a rügypikkelyek mélyedéseiben és a felső pikkelylevelek alatt húzza meg magát. Rügybomlás után a barkákon és a fiatal hajtásokon vándorol, a levélen szívogat, és a levélkék ereinek mélyedésébe, az érzugokba rakja fehéressárga tojásait.

Károsítására megbarnul, ólomfényű lesz a levél. Jellemző tünet még a levélér barnulás, valamint a csúcsi levélke pusztulása.

Egy atka élettartama rövid, egy hónap. A petéből 8 nap alatt lesz lárva, ami 4-5 nap után nimfává alakul, majd 4-5 nap múlva kifejlett példánnyá. Egész életét a levélzeten tölti. A meleg, 25 C° fölötti idő kedvez fejlődésének. Meleg nyáron öt-tíz nemzedéke is lehet. Nyár közepére szaporodik fel, a megtámadott levél lehull. A diólevél elszíneződése kezdetben világos gesztenyeszínű, a levélereknél. Később az elszíneződés a levélerek mentén terjed, még később már kiterjed a levélfelület egészére. Nyár végére az egész lombozat elbarnulhat, szárad, korai lombhullás következhet be. Ebben az állapotban egy levélen az atka többezres létszámban található.

A diólevélatka életmódjának leírása főleg külföldről ismert, itthon még kevéssé kutatott. Valószínűleg helytálló Engelhart Lajos diótermesztő Kolléga megfigyelése, hogy a szőlőlevélatka életmódjára hasonlít. Ebben az irányban kellene keresgélni.

Rügyfakadáskor célszerű vegyszerezni ellene.

A hazai dióültetvényekben vagy nem fordul elő, vagy váratlanul elszaporodhat, meleg évjáratban. Hat évig nem látni, aztán egy meleg tavaszon sok van. A legkorábban kihajtó diófák elsőként kihajtott levelei károsodnak tőle. Jellemző tünet, hogy az A-117-es fajta első levelei fejletlenek, csavarodottak, világosak a károsításától, év közben már lehullanak. Utána ugyanannak a fának a későbbi levelei már normálisak, és a szomszéd, később hajtó, más fajtájú diófán egyáltalán nem látni.

Ezt a levéldeformálódást is a diólevélatka rovására írom. Szinte az egész fán ilyenek a levelek, amikor a közeli többi fának semmi baja. Érintésre egyes becsavarodott levélkék lehullanak, de a károsodott levélzet nagyobb része nő, erősödik.

Dr. Voigt Erzsébet kimutatta, hogy atka jelenlétére lehet következtetni akkor is, ha csak annyit látunk, hogy a fejlettebb zölddió felszínén parás pontok vannak. Ezek vagy levélatka, vagy még le nem települt szemölcs- vagy gubacsatka, esetleg más rovar szívásának begyógyult nyomai, amelyek semmilyen károsítást nem jelentenek. Ilyen, paraszemölcsös - helyesebben csak parapöttyös - zölddiót mindenki ismer, és nem is tekintjük károsodottnak. Nem állítom, hogy a következő képen atka okozta a parásodást, de valahogy így néz ki.

De más atkafajok is előfordulhatnak a dión. Véletlenül megtudtam, hogy Lengyelországban még a következő öt diókárosító atkafajt is leírták: Aculus fascigrans, A. meghriensis, A. juglandis, Phyllocoptes juglandivagrans, Anthocoptes striatus. Ezekről az atkákról azt hiszem, egyikünk se tud semmit, pedig itt élnek, közel a magyar határhoz. És Lengyelország csak egy ország, mennyi van még azon kívül!

Példának itt van Kalifornia is, ahol atka címszó alatt a Tetranychus urticae, a T. pacificus és a Panonychus ulmi fajokat ismerik. És még mennyi ország van!

A feketedió levele ugyancsak szenved az atkáktól. Jobbra egy feketedió-károsító atka képe látható.

Minden, levélkárosító atkára érvényes, hogy a ragadozó atkák erősen vissza tudják szorítani létszámukat. Ha nem permetezünk atkaölőszerrel.

Phyllobius fajok (P. oblongus, argentatus és pyri). A levélbarkók jellemző alkata:

Az ide tartozó mintegy 25 hazai faj közül a közönséges levélbarkó, az ezüstös levélbarkó és a gyümölcsfa levélbarkó szokott a diófákon előfordulni, legtöbbször együtt, május elejétől június végéig. Meleg tavaszon április végétől. Erdő közelében lehet erősebb a barkófertőzés.

3,5-6,5 mm-es ormányos bogarak. A lárvák (kukacok) a talajban élnek. Évente egy nemzedékük fejlődik.

A kifejlett bogarak a leveleket rágják. Megjelenésük, kártételük kiszámíthatatlan, meleg időjárásban képesek súlyos károkat okozni. Kárképük jellegzetes, a diólevelet a szélétől befelé karéjosan fogyasztják. Fiatal ültetvényben, intenzív diósokban és diófaiskolában lehet jelentősebb a kártételük.

Közönséges levélbarkó április végi diólevélen:

Májusi diólevélen:

Életciklusuk vége felé párosodnak, majd a nőstények petéznek.

Ezüstös levélbarkó:

Gyümölcsfa levélbarkó:

Sok szerrel szemben ellenállók. A Thiodan (vagy Thionex) jó ellenük és az Ultracid. Engedélyezve pedig egyedül a Zolone 35 EC van. A kifejlett bogarak ellen kell permetezni. Védekezni csak akkor kell, ha nagy az egyedszám, vagy ha fiatal telepítésű diósban lépnek fel.

Ormányos bogarak a dióskert területén, igaz, nem diófán (Monok Sándor felvétele):

Végül csak a szépség kedvéért hadd mutassam meg ezt az aranyos kis ormányos levélbarkót. És nem állom meg, hogy a Magyar Postát meg ne dícsérjem, mert ha odáig még nem jutott el, hogy a diólevelet károsító barkókat népszerűsítse, de a répabarkót már igen. Egyébként az is levélbarkó. (jobbra)

Igen, levélbolhák is előfordulhatnak.

Callaphis juglandis, újabban Panaphis juglandis. Magyar neve nem hasonlít az idegen nyelvű elnevezéseire, például a franciák nem tarka levéltetűnek mondják, hanem a levélerek levéltetvének.

Életmódja, kártétele és a védekezés lehetőségei szinte azonosak a sárga levéltetűével.

Egész életét a diófán tölti, a levélke színén, annak főere mentén sorakozva szívogat. A párás meleg éveket szereti. 1,5 mm-es fekete tojásban tölti a telet, a tojás a rügyek mellett található meg télen, nagyítóval.

Az áprilisban-májusban kikelő ősanyák szűznemzéssel, elevenszüléssel hoznak létre újabb nemzedékeket, amelyek között szárnyas nőstények is vannak, ezek újabb diófákra viszik át a fertőzést. Más fajú fákon a tarka diólevéltetű nem él meg.

Ősszel hímek is fejlődnek, és a télre lerakott tojások már ivaros szaporodásból származnak. A petéket a fás részek rejtekeibe rakja.

A szárnyas nőstény és hím egyedek 3,6-3,7 mm nagyok, a szárnyatlan nőstények kisebbek. Potrohuk citromsárga, sötétbarna foltokkal, szárnyuk sötétbarnán erezett.

A tarka diólevéltetű édes ürüléke, a mézharmat a hangyák kedvelt tápláléka. A mézharmaton fekete korompenész telepszik meg, ami a dióra csurogva azt elszínezheti. Csak küllemi hiba.

A levéltetű jelenléte a hangyák jelenléte miatt szembetűnő. Komoly kárt nem szokott okozni. Kártétele a tápanyagok elszívása miatt a diófa gyengítésében jelentkezik. Ha júniusban sok a levéltetű, a diók aprók maradhatnak.

Nem beszélve arról a káráról, hogy az édes ürüléket látogató hangyák állandóan a diósgazda nyakába hullanak.

Heves záporok a levéltetű-állomány egy részét lemossák a levelekről. Vegyszeres védekezésre a tavaszi megjelenésüket követő idő a legalkalmasabb, május végéig.

Rügybomláskor a tarka diólevéltetű által megsanyargatott diólevél:

Erős fertőzöttség tavasszal:

Néhány kép a tarka diólevéltetű és a hangyák kapcsolatáról:

Chromaphis juglandicola

A sárga diólevéltetű nálunk nem szokott súlyos károkat okozni, de Kaliforniában az egyik legveszélyesebb diókárosítóként tartják számon.

Egész életét a diófán tölti. A párás meleg éveket szereti. Fejlődésmódja eltér a tarka diólevéltetűétől, mert a lárvák szinte mindegyike szárnyas imágóvá fejlődik éven belül, és egy évben tíz nemzedéke is kifejlődhet. Ezért váratlanul tömegesen felszaporodhat, egy évben többször is, főleg meleg, párás időben. Lehűlés, száraz meleg idő, valamint záporok hatására állománya csökken.

Ezt a levéltetűt a hangyák nem látogatják, ezért nem feltűnő a jelenléte. Egyébként sem a levél színén, hanem a fonákán él, elszórtan.

Sárga diólevéltetű közelről:

Ha a sárga diólevéltetű a nyár közepére elhatalmasodik, közvetlen károsítása a zölddiók fonnyadásában és a dióbél sötétedésében jelentkezik.

Mindkét diólevéltetű-fajnak talán a járulékos kára lehet jelentősebb, az édes ürülékükön megtelepedő korompenész bevonja a diólevelet,akadályozza annak életfolyamatait (légzés, asszimiláció), és a diótermésre csorogva feketedést okoz.

Védekezni lehet éppen ellenük vegyszeresen is, de mindkét levéltetűfajnak tömegesek a természetes ellenségei. Zengőlegyek, fátyolkák, katicák, fürkészdarazsak, élősködő gombák. Ezekről részletesebben a biológiai védekezési módszerek taglalásánál.

Tetszik látni, tisztelt Kollégám, milyen szépen leírtam a két levéltetűfaj jellemző elhelyezkedését a diólevélen? Megjegyzem, a növényvédelmi szakirodalomban is mindenhol így olvasható.

Vannak mégis egyes tetű tetvek, akik nem olvassák az irodalmat, hanem azzal ellentétesen helyezkednek el, a diólevél színén, elszórtan.

Az ilyenekkel nem lehet mit kezdeni.

Amíg magam nem láttam, nem gondoltam, hogy sodrómoly is károsíthatja a diólevelet. De aztán hozzáértők felvilágosítottak, hogy igen.

Sodrómoly kártétel egy diófaiskolában:

Hyphantria cunea

Medvelepkének is mondják. Mindenki ismeri, nem kell vele sokat foglalkoznom.

A dióskertben általában nem állandó lakos, hanem úgynevezett berepülő lepke. A dió az eperfa mellett az egyik kedvenc fája.

Lepke formában telel odvakban. A nagy farontó lepke azért is káros, mert a lárva odvában áttelelhet a szövőlepke. A szövőlepke melegigényes, közepes páratartalmú meleg idő a legkedvezőbb a felszaporodásához. Évente két nemzedéke fejlődik ki.

Lárvái diólevélen:

Kártétele:

Vegyszeresen akkor a legcélszerűbb védekezni ellene, amikor a hernyók még kicsik. Más rovarok ellen is használatos szerekkel. Biológiai jellegű védelmet a Bacillus thuringiensis bevetésével érhetünk el, ez hatásos a szövőlepke ellen.

Fiatalkoromban a szövőlepkét még amerikai szövőlepkének nevezték. Itt a bizonyíték, hogy nem alaptalanul. A felvétel az Egyesült Államokban készült.

Lymantria dispar

Igen, a sokat emlegetett, félvilágszerte súlyos károkat okozó gyapjaspille is megjelenik diófáinkon. De jelentősebb kártételéről még nem szereztem tudomást.

Úgy látszik, a gyapjaspille hiába képes erdőket is kiirtani, diófáinkon nem fog elhatalmasodni. Legalábbis erre utal Szun és társai kínai kutatók megfigyelése, miszerint a mi diófánkhoz hasonlóan jó juglontermelő mandzsúriai diófák zöld burkának juglontartalmú kivonata permetezőszerként hatásos volt a gyapjaspille ellen. Érzékeny a diófa juglonjára.

Gracillaria rosciopenella

Nálunk még nem említették, de tőlünk keletre általános. A lepkék a levélbe petéznek. A lárvák a fiatal diólevelek belső sejtjeit fogyasztják, a külső kutikula-réteg gyakorlatilag sértetlen marad. Ezért a levelek zsugorodnak, torzulnak.

Felszívódó rovarölőszerrel védekeznek ellene.

Clytra laeviuscula

A zsákhordóbogár igazi különlegesség. Nevét lárvája egyedülálló tulajdonságáról kapta.

De előbb a kártételéről. A következő képen is látható fűzfa- vagy nagypettyes zsákhordóbogár kifejlett egyede fák és cserjék levelével táplálkozik, elsősorban fűzfalevéllel, de azon kívül 5-6 másik fa levelén is elél. Feltűnő színe, nagy pöttye messziről jelzi a ragadozóknak, hogy nem szabad megenni, mert mérgező. Részben a gazdanövényből raktároz a szervezetében mérget, például fűzfából szalicilt, részben maga termel méreganyagot, és azt a szervezetében gyűjti fel.

Petéit hangyaboly közelében a földre pottyantja.

A lárvák 2-4 évig fejlődnek a talajon. Elhalt rovarokból táplálkoznak, a hangyatojást előszeretettel eszik, és a hangyát is megtámadják.

A lárvák zsákot fejlesztenek ki saját váladékukból, és a zsákot vagy magukkal hordják, vagy kibújnak belőle, vagy teljesen belebújnak. Ilyenkor a zsák száját is összehúzzák. Ilyen állapotban hangyatojásra hasonlítanak, és a hangyák beviszik a bolyba.

Mondjam-e tovább?

Kártétele a diófán egyáltalán nem jelentős.

Feltűnően szép bogár.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább