3. TÓTH CSALÁD
Talán elnézi nekem tisztelt hazai Kollégám, hogy a Tóth család Fülek melletti diótelepítését a hazai dióskertek között veszem számba. Igen, valamikor egy ország voltunk, és igen, Unióban vagyunk Szlovákiával. Úgy járhatunk hozzájuk, mintha hazamennénk, meg se kell állni a határon. (Elnézést a személyeskedésért, itt, Somoskőújfalunál léptem át először a határt, 1968-ban. Máig ható élmény.)
Elismeréssel kell a Tóth-család ültetvényéről szólni, mert a dióültetvényt igyekeznek szakmailag is, anyagilag is jól megalapozni, és egy nagyobb diótermesztő gazdaság kifejlesztése a céljuk. Az első ütemben 33 ha-t telepítettek, 5x8 m-es térállásban, amiben benne van a későbbi 10x8 m-es térállás szándéka.
A következő fénykép a hosszú gyújtótávolság miatt erősen torzít. Egy 8 m széles sorközben állunk, és messzire tekintünk. Ilyen távolságból egészen sűrűnek látszanak a sorban a csemeték, valójában 5 m-re vannak egymástól.
A dióskert Fülektől északra, az Ipoly-völgy dombjai között található, túlnyomó részt egy széles, lapos dombhát enyhén délre néző felszínén, kisebb részben a dombhajlat északiba is átfordul. A következő évi telepítést pedig egy szélesen lapos, sík felszínű patakvölgyben fogják végezni. A község területére lekért középtávú (10 éves) időjárási adatok szerint májusi, dióvirágzáskori fagy az elmúlt 10 évben nem fordult elő. A talaj középkötött erdőtalaj, jelentős homokfrakcióval.
Annál is inkább hazainak számít az ültetvényük, mert hazai diófajtával, a Milotai 10-essel foglalkoznak. Porzónak A-117 fajtából 1 % van az ültetvényben, véletlenszerűen elszórtan.
A telepítést a rákóczifalvi faiskolás, Szőke Antal igen jól fejlett, erős oltványaival végezték. A 8000 db csemete túlnyomó többsége suháng, kevés koronás oltvány is van benne. A második éves telepítésben kap szerepet a család saját faiskolájában nevelt mintegy 3000 db oltvány is.
Sőt, a faiskola még a harmadik évben is nagyban üzemel, a további telepítések céljából.
Az őszi telepítéskor kimaradt oltványokat átmenetileg egy sorba húzott árokba vermelték, tövüket mulcsozták, törzsüket törzsvédőzték. Erősen visszametszve egy évi kényszer-nevelés után remélhetőleg újra telepíthetők lesznek.
Az eltelepített csemetéket rögtön a telepítés után papíranyagú törzsvédelemmel látták el, dróttal a törzsre kötve. Ez a módszer még javítható, a sietséget a közeli tél indokolta.
Amíg a tél be nem állt, karókat is szúrtak a csemeték mellé, erőseket. A karózást tavasszal folytatni fogják.
Részben a törzsvédelemnek, részben a gyorsan felállított kerítésnek köszönhetően az első télen semmilyen vadkár nem jelentkezett a területen, annak ellenére, hogy a vidék jellemzően vadjárta.
Az első évben a kitelepített csemeték gyakorlatilag ülve maradtak, de a másodikban már megindult a fejlődés.
Esős nyár volt.
A fiatal csemeték már korán mutogatják termésüket.
Jégverés is volt idén.
A füleki diótermő táj egyre bővül. Már a szomszédnak is van diósa. Képet nem csináltam róla, mert eléggé elhanyagolt. De Tóthék ültetvényéből már látszik a távlat, a születő diókörzet.
4. MONOK SÁNDOR
Monok Sándor tanár úr dióültetvénye Kőrösszakál belterületén, egy kb. egyhektáros kertben terül el. A diófákat, az értékesebb egyedeket a valahai román pap kezdte gyűjteni, és mára változatos, érdekes, értékes gyűjtemény alakult ki. Oldalrügyes és fürtös diókkal. A kert mai tulajdonosa folytatja a gyűjtő és szelektáló munkát. Monok Sándor felvételei következnek.
Út a dióskerthez:
Az értékes, szelektált diófák:
Monok Sándor "diófajtái". (Az idézőjel azt jelzi, hogy nem hivatalosan elismert fajták, de attól még jók.)
Öntözés:
Fagykár Kőrösszakál határában:
A kert fái télen:
Körösszakáli tavasz:
A kert szép fái:
Hangulatos kertrészletek. Jó lehet Körösszakálban élni.
A kert utánpótlása:
Sajnos, épp akkor esett az eső, amikor ott jártam.
Ezen a képen a kert egyik értékes fájának a jellegzetessége látszik. Ez a fa a hajtásait a végük felé jellemzően kétfelé ágaztatja, így két csúcsrügye fejlődik. És mindkettő jellemzően ikerterméseket hoz.
Esős hangulat Körösszakálban:
5. KEZDŐ DIÓTERMESZTŐ
Így nevezi magát szerényen Kovács Levente. Ő Biharnak a romániai részén él, és telepít diót. Ha Szlovákia diótermesztőit hazaiaknak tekintem, ugyanilyen joggal mondom hazainak a romániaiakat is, hiszen megvalósult az 1848-as forradalom egyik legfontosabb követelése, létrejött az Unió Erdéllyel.
A diótelepítéssel ezt várta meg Kovács Levente. Magyar diófajtákat telepített, debreceni faiskolából rendelt 2006-ban szaporítóanyagot, és bölcsen kivárta 2007. tavaszát, amikor már vámmentesen vihette át a csemetéket a határon.
A telepítést enyhén dombos vidéken végezte, és május elején már így néznek ki fiatal diófái:
Az első betelelés előtt:
A második évben:
2009 tavaszán:
2009 nyarán:
2010-ben tovább fejlődött az ültetvény. Szépen nőttek a fák, és újabb terület is betelepítésre került. Milotai kései fajtával, 7x4 m-re. Ebben az évben rendkívül sok volt az eső. A gyomok ellen nem lehetett mit tenni, a föld mindig sáros volt.
A tavasz mindig kelti a reményt, 2011-ben is.
Bár egy enyhe májusi talajmenti fagy meglátogatta Bihart is.
Júniusban már szép az állomány.
A 2012-es év képei idősorrendben:
