Most az következne, hogy dióvásárlási tanácsokat osszak. De nem teszem, elméleti és gyakorlati okból.

Mint azt mindannyian tudjuk Marx A Tőke c. művének első kötetéből, a vevők általános, teljeskörű ismeretekkel rendelkeznek az áru tulajdonságait illetően. A vevőnél okosabb én se lehetek.

Praktikusan pedig azért nem mondok semmit, mert könyvem korábbi, az elmúlt tíz évben közreadott változataiban bármit írtam ebben a témában, annak semmi foganatja nem volt.

Ezért csak röviden: Ha csak lehet, ne vásároljunk diót. Saját kertünkben úgyis jobb dió terem, ha magyar fajtájú diófát ültettünk. A legszuperebb vagy leghiperebb marketekben gyakorlatilag nincs dió. Ami mégis, az olcsó, gyenge import. Talán a piacon néha.

De a nagybani piacot kerüljük. Ott csak éjszaka lehet vásárolni, nejlonzsákos dióbelet, hogy a vevő ne lássa, mit vesz.

Esetleg kisebb hazai termelők kispiacon is árulhatnak. De próbáljuk kiszűrni, nehogy kereskedőtől vásároljunk. Kérdezzük meg, hol termett ez a dió. Erre a kereskedő azt válaszolja, hogy a fán, mert a kereskedők ilyen vicces emberek. A termelő pedig meg tudja mondani a termőhelyet. Az országban minden termőhelyen jó dió terem.

Kérdezzük meg, milyen fajtájú a dió. Egy elfogadható válasz van csak: Nem tudom. Mert a magyar diófajtákat - tisztelt dióskönyv-olvasó Kollégámon kívül - tényleg nem ismeri senki.

Elfogadhatatlan válasz a „papírhéjú”, mert ilyen fajta nincs, és a jelenleg termesztésben lévő fajták leírása szerint egyik se papírhéjú. Ez a jelző legfeljebb a törhetőségre utal, de a telepítésre leginkább kerülő fajták mindegyike jól törhető. Talán egyes házikerti, magról kelt diók lehetnek valóban papírhéjúak. A papírhéjú dió könnyebben férgesedik.

Most már tényleg abbahagyom az észkiosztást, mert nekem sincs sok. De egy-két bosszantó tapasztalatot nem hagyhatok szó nélkül.

Soha ne vegyünk csomagolt darált dióbelet, pláne cukorral keverve, mert abban a selejtet, az egyébként eladhatatlant kapjuk. Ha diót akarunk venni, pláne ne vegyünk Dejót, mert az nem dió.

Van olyan nagy kereskedelmi áruház, amelyik a tasakos, félkilós dióbélre - valószínűleg szemérmességből - nem írja fel az árat. Még a nettó árat se. Még a polcra se. No, az ilyen dióbelet sem ajánlatos megvenni, mert még csak nem is szép.

Ha az eladó vegyszermentesként kínálja a diót, (bio-dió), azt csak akkor higgyük el, ha Biokontroll-igazolást ad róla! Egyébként csak annyit jelent az állítása, hogy a magas diófája tetejéig nem ért fel az a vegyszer, amit a szomszéd gyümölcsfákra szórt.

Otthon a diót lehetőleg száraz, hűvös helyen tároljuk. A jól szárított, helyesen tárolt dió a jövő évi termésig minőségromlás nélkül eláll. A mélyhűtőben bármeddig. +1-+4 C° között, 60-70 % relatív páratartalom mellett egy évig a legszigorúbb kritikát is kibírja a tárolt dióbél minősége, legalább egy évig.

Ez így rendben is volna, de miben tároljuk otthon a diót? Természetesen Rottler Ádám iparművész úrtól rendelt fonott diótárolóban:

Ha olyan sok otthon a dió, hogy művészi diótárolónkban nem fér el, nyugodtan öntsük föl az asztalra.

Úgyis elfogy hamar, mert mindenhez, még a kávéhoz is azt fogjuk enni.

Ha a vevők saját józan belátásuk alapján nem vesznek meg valamit, akkor a kereskedők reklámokkal próbálják befolyásolni, tudatát tudat alatt módosítani, és végeredményben arra rábírni, amit egyébként nem tenne meg, vagyis azt vásárolni, amire semmi szüksége.

És mire nincs szüksége a vásárlónak?

Tisztelt vállalkozó Kollégám a megmondhatója, ugyanolyan jól tudja a választ, mint én. A vevőnek mindenre szüksége van, kivéve pontosan a mi árunkat.

Nem tudom, tisztelt Kollégám, Ön volt-e már piaci árus. Én voltam, kicsiben is, nagyban is. És elkeseredetten tapasztaltam, az én árum hiába szebb, jobb és olcsóbb, mint a másé, a standom előtt úgy ment el a nép, hogy oda se néztek, sőt, egészen másról beszélgettek.

A reklám hiányzott. Az, hogy egy dézsa diót készítsek oda, amikre a vállalkozásom logója van lézerrel bemarva, és minden arrajárónak adjak belőle egyet. Mert a lézermarás megmarad a vevő agyában, és később majd visszajön.

Próbálja csak ki, tisztelt vállalkozó Kollégám!

Szerintem a jó magyar diónak is szüksége lenne reklámra. Sokan nem tudnak róla itthon és külföldön, hogy a magyar dió milyen jó. Itt egy dióreklám, piros-fehér-zöldben.

Nem magyar. Nem is olasz, ha a színeket visszafelé nézzük. Amerikai. A színválasztás valószínűleg tudat alatti az amerikai reklámszakember részéről, hiszen legbelül ő is tudja, hogy a magyar dió jobb, mint az amerikai. Vagy egy amerikai magyar reklámszakember munkájával találkoztunk. Nem tudjuk.

Akármennyire kerestem, magyar dióreklámot nem találtam. Ezek szerint a magyar ember mégis bölcs, nem szorul reklámra, reklám nélkül is tudja, hogy a dió milyen jó és egészséges, ezért a kiskertből összeszedi a diót, és elfogyasztja. És kiegészítésként vásárol is ünnepek előtt egy keveset.

Nem így külföldön, ahol bizony a diót is reklámozni kell, amint a mellékelt ábrák mutatják.

Dióolaj reklám:

A francia frissdió reklámja:

Francia diótermékek reklámja német fogyasztóknak:

Japán dióreklám:

Két amerikai dióreklám:

Amint azt tisztelt Kollégámmal mindketten tudjuk, Amerika a reklámok hazája. Itt van még 8 amerikai dióreklám, amelyektől azt remélik, hogy a kaliforniai dió kelendőbb lesz általuk Németországban:

Végül is, a sok reklám között elbizonytalanodva, melyik is a legjobb dió a világon?

1929-ben a francia, grenoble-i dió volt.

Ma pedig a magyar dió, de erről senki se tud, mert nincs reklámja.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább