Tisztelt dióerdész Kollégám, a dióültetvény nem azonos az erdőműveléssel. Annál sokkal gondosabb, költségesebb. Az ültetvény ápolása során mindig a jobboldali kép lebegjen a szemünk előtt. Ilyen feketedió fát kell nevelnünk.

Eltelepített feketedió-ültetvényünk műtrágyázása ajánlott, a gyorsabb növekedés érdekében. Bár Amerikában már nagyon sok kísérletet végeztek ebben a tárgyban különböző talajokon, különböző éghajlati és egyéb adottságok között, az eredmények nem mutatnak határozott irányba. Egy biztos, a műtrágyázott ültetvény gyorsabban nő, ezen belül a nitrogén-műtrágyára reagál a feketedió a legjobban.

A műtrágyaigény meghatározására laboratóriumi levélanalízis ajánlott, mert a levél optimális tápanyagösszetétele ismert, és az attól való eltérések jelezhetők. Ha kell, adjunk tápanyagokat, de ha a vizsgálat nem mutat ki nagy hiányt, ne adjunk.

Amíg feketedió-csemetéink kicsik, vigyázzunk a gyomirtószerek használatakor, mert a fiatal feketedió érzékeny rájuk.

Ha a talajt mechanikai eszközökkel tartjuk gyommentes állapotban, a művelő eszközökkel ne közelítsük meg a csemetéket. Ugyanakkor az is fontos, hogy a diófák gyökérzetét se károsítsuk, ezért a talajt legfeljebb 15 cm mélyen szabad művelni.

Ha a gyomokat vegyszeresen irtjuk, - amit szerintem az első három évben kerüljünk, - akkor részesítsük előnyben a preemergens szereket a perzselő vagy hormonhatású szerekkel szemben, nehogy diócsemetéink is károsodjanak.

Gondos vegyszerezéssel gyommentesen fejlődő egészséges csemetéket nevelhetünk.

A mulcs elnyomja a gyomokat és megőrzi a talaj nedvességét. Faapríték, szalma, fűrészpor, fakéreg, kukoricacsutka-őrlemény, stb. egyaránt jó, de sötét színű műanyag fólia is. A mulcsanyagot elég 3-5 cm vastagon elteríteni a csemete körül. Mivel a felsorolt szervesanyagok elbontásához a mikroszervezeteknek jelentős nitrogén-mennyiségre van szükségük, a diócsemete számára felvehető nitrogén biztosítása érdekében gondoskodjunk nitrogén-műtrágyázásról a csemeték körül. A rágcsálók szívesen fészkelnek a mulcs alá. Ősszel és télen pedig a diócsemete gyökerét rágják.

Erdőirtásban a gyomosodás problémája még nagyobb. Ezért a diócsemeték körül minden irányban 1 m-nyi tiszta területet tartsunk, és kapáljuk rendszeresen. Olyan területen pedig, ahol gyökérről jól sarjadó fafajok (akác, nyár, stb.) nőttek korábban, ne telepítsünk feketediót.

Gyomos területen helyes, ha minden diócsemetét feltűnő jellel látunk el. Így gyomirtáskor ki tudjuk kerülni.

Ennyire azért ne hagyjuk a fiatal feketedió-ültetvényt elfüvesedni:

Kísérleti eredmény, hogy 7 éves feketedió-telepítésben 94-99 %-os túlélési arány érhető el megfelelő gyomirtással.

Fiatal feketedió ültetvény képei:

A feketedió ápolása nemcsak gyomirtásból, hanem metszésből is áll. Metszési beavatkozásra már az első vegetációs éven belül is szükség lehet, megelőzve az első év végi metszést. Ha a hajtás elágazik, a csemete bokrosodik. Egy metszőollót kézben tartva minél előbb járjuk végig az ültetvényt.

A metszés alapszabálya: "Amerre a vessző áll, arra fog állni a törzs is."

Az első évi metszéskor kijelöljük a leendő feketedió-fa törzsét, az egyenesen álló vesszőn egy egészséges szemre metsszük. A szem alatt lévő, konkurrenciát jelentő oldalhajtásokat vágjuk ki, hogy a kiválasztott rügy magasságáig ne érjen fel oldalvessző. (1. kép)

Ha a meghagyott rügy nem hajt ki, rendszerint több, alatta levő rügy indul el, és mindegyik ferde hajtást hoz. Ilyenkor minél előbb csípjük vagy vágjuk ki a hajtásokat, és a legfüggőlegesebbet hagyjuk meg akkor is, ha az is ferde. (2. kép)

A feketedió - de a közönséges dió is - gyakran hoz erős tősarjakat fiatalon. Ha a leendő törzs mintegy felerészben károsodott, semmiképpen se hagyjuk meg, hanem a tősarjak közül válasszunk és hagyjunk meg egyet, a legegyenesebbet. (3. kép)

A második évi metszés feladata az első évben létrejött villázódások megszüntetése.

Ha a fiatal diófák korán villázódnak, a villázódástól egyik vessző se függőleges. Az egyenes törzs kinevelése érdekében be kell avatkoznunk. Ilyenkor hajlítsuk a domináns vesszőt a törzs tengelye fölé ragasztószalaggal. (4. kép és a másik két kép)

A képen látható módon metsszük le a domináns vesszőt. A ragasztószalag hosszabb ideig a csemetén maradhat. Ne féljünk attól, hogy a szalag alatt bevágódik az ág, mert idővel a törzs vastagodásakor ez ki fog egyenlítődni.

Vannak az első évben ferdén növő diócsemeték is. Ha úgy találjuk, hogy a csemete egyik oldalvesszeje függőlegesebb, mint a törzse, nyugodtan metsszük le a törzset az oldalvessző indulásánál (5. kép)

A súlyos törzshibával növő fiatal feketedió fát is megmenthetjük, ha közvetlenül a föld felett vágjuk vissza. Erős tősarjakról fog újra indulni.

A harmadik, negyedik, ötödik évben a metszések célja az erős, egyenes törzs kinevelése.

Az elhalt vagy betegség miatt elszíneződött vesszőket tőből szedjük ki. (6. kép)

A túl hosszú, túl erős oldalágakat vágjuk vissza. Azokat, amelyek fél méter- egy méter hosszúak, és vastagságuk a 3 cm-t meghaladja. És mindazokat, amelyek hossza eléri a fa teljes magasságának felét. A visszavágással késleltejük az oldalágak vastagodását, elhatalmasodását. Csökkentjük a hókár, szélkár veszélyét. Soha ne vágjunk le többet, mint a teljes lombfelület 30 %-a. (7. kép)

Minden olyan oldalágat, amelynek a vastagsága 4-7 cm között van, tőből vágjunk ki. A vékonyabbakat karos metszőollóval, a vastagabbakat fűrésszel. Fűrészeléskor egy alsó bemetszést vágjunk előbb, aztán vágjuk át fölülről. A 7 cm-nél vastagabbakat már nem ajánlatos kivágni, mindenképpen értékcsökkentő hibát jelentenek a törzsön. És tág teret a farontó gombáknak. (8. kép)

Azokat a fákat, amelyek semmiképpen se tudnak egyenesen nőni, közvetlenül a föld fölött kell elvágni a nyugalmi szezonban, lombhullástól tavaszig. Ezeknek már erős gyökérrendszerük van. Sarjakból fognak újulni, amelyek közül választhatunk törzsnek valót. (9., 10. kép)

A hatodik és a tizenkettedik év között folytatjuk az évente végzendő alakító metszést. A következő képeken - állítólag - tizenkét éves feketediósok láthatók.

Folyamatosan vágjuk ki a vezérnek konkurrenciát jelentő ágakat, vesszőket, amelyek esetleg magasságban megközelíthetik a vezért.

Az oldalágakat folyamatosan távolítsuk el a törzsről, mihelyt azok vastagsága az 5 cm-t eléri, vagy ha az elágazásuknál 10-12 cm vastagok.

A metszést a kívánt szabad törzsmagasság, tervezett rönkhossz eléréséig kell folytatni. Ez semmiképp se legyen 240 cm alatt. Sokan ennek a kétszeresét célozzák meg. A törzstisztító metszés görcsmentes furnért és deszkát eredményez.

Van olyan szakértő, aki szerint a metszéshez ne kezdjünk túl korán. Akkor kezdhetjük, ha a fák 3,5 m magasak, vagy inkább 8-10 cm törzsátmérőjűek. De még jobb, ha már 25 cm törzsátmérőt érnek el. Elég csak a potenciálisan később is megmaradó fákat megmetszeni, hektáranként fiatalabb állományban 350-400 db-ot, idős állományban 60-80 db-ot. Válasszunk egyenes törzsű, magas koronájú, átlagos vagy vastagabb törzsátmérőjű, kevés oldalágú, nem jelentős törzskárosodású fákat.

Egy másik szakértő szerint viszont nem baj, ha a törzstisztító metszést már korán, a fák fiatal korában elkezdjük. Véleménye szerint nem szabad az oldalágak megvastagodását megvárni, mert az 5 cm-nél vastagabb ágak lemetszésekor maradt sebeket a fa nehezebben gyógyítja be. A sokáig nyitva maradt sebeknél faanyag-elszíneződés tapasztalható, ami ront a rönk értékén.

Egy harmadik szakvélemény szerint a metszések gyakoriságát a lemetszeni kívánt ágak vastagodásához igazíthatjuk. Úgy tartja helyesnek, ha az ágak 4 cm-es vastagságban kerülnek lemetszésre, addig hadd nőjenek. Tapasztalata szerint egy dióültetvényben három alaposabb metszés elégséges. Először, mikor a fák 4 m magasak, 2 m-ig kell feltakarítani a törzset. Ha a fák elérik a 7 m-t, akkor 3-4 m-ig. Tízméteres korban pedig 5-6 m-ig. Ennél gyakrabban csak akkor, ha a fák nagyobb szabad térben állnak, ahol nincs konkurensük, ez esetben évente is szükséges lehet a metszés.

A feketedió-fát metszéssel is az egyenes törzs kinevelésére kell kényszeríteni.

Legalább 2,5-3 m magasságig tisztítsuk fel a feketedió fa törzsét, de ez csak az első metszésre vonatkozik, később 6-10 m magasságig. Ugyanilyen magasan kell a hibriddió törzsét is feltisztítani, a közönséges diónál elég 5-6 m. A fa teljes magasságának feléig végezzük el a törzstisztítást, és a levágott élő korona ne haladja meg a fa teljes koronájának negyedrészét. A fa teljes magasságának kb. 40-50 %-a legyen fölül a metszetlen korona.

Tizenkét éves feketedió fa metszés előtt és után:

Vágjuk le a villázódásokat, kampókat, a vékonyabb ágakat. A legvastagabb 1-2 ág megmaradhat, az 5 cm-nél vastagabbak, mert azok helyét már nehezen növi be. Akár megmarad az oldalág, akár nyílt seb, csomó marad a helyén, a rönk értékcsökkentnek tekintendő.

Mikor metsszünk? Német szakértők szerint vagy a nyár első felében, vagy a tél vége felé.

Ezzel szemben Amerikában azt ajánlják, csak a nyugalmi időben metsszünk, mert nyáron jobban fertőződik. A nyugalmi időben végzett metszés sebfelületét a fa a seb körüli alvórügyek kihajtásával is igyekszik lezárni. Faanyag-célú ültetvényben ezeket a hajtásokat megjelenésük után hamarosan távolítsuk el, hogy a későbbiekben a faanyag egyenletes, csomómentes maradjon. A minőségi faanyag követelménye nem tűri el, hogy a metszési felületet olajfestékkel vagy más, a sebet lezáró sebkezelővel kezeljük.

A metszés idejének megválasztásánál is fontosabb kérdés a metszési munka minősége. A magasban, létráról kell metszeni, mert távolról végezve csak rossz sebet kaphatunk. Éles fűrészt használjunk, a metszési felület ne vágjon a törzsbe, mindenképpen kerüljük a kéreg károsítását.

Metszett feketediótörzs és közönséges dió:

A sűrű állományban növő feketedió fa egyenes törzset nevel, alsóbb ágai fény hiányában elhalnak, lehullanak, a törzs a sebet szépen benövi. A sűrű állományt mégis néha ritkítani kell. Elsősorban azért, hogy a megmaradt fák fejlődési lehetőségei javuljanak, több tápanyaghoz, vízhez, fényhez jussanak, a törzs vastagodása továbbra is jó legyen. A legjobb fák kapjanak több lehetőséget.

Az állományt akkor kell kezdeni ritkítani, amikor a fák koronásodni kezdenek, versengenek egymással az életlehetőségekért, és növekedésük lelassul. Természetes erdőben az életerősebb fák nyerik a versenyt, beárnyékolják, megölik a gyengébbeket. A ritkítással meggyorsítjuk a jobb fák hozzájutását a tápanyagokhoz, vízhez, fényhez, növekedésük nem lassul le.

Ritkításkor a nem kívánatos egyedeket vágjuk ki. Azokat, amelyek rosszabbul fejlődtek, görbén nőttek, rossz az alakjuk, vagy olyan hiba van a törzsükön, ami jelentős értékcsökkentő. A beteg, károsodott fákat. A megmaradók adják a dióerdész hozamát.

Az első ritkítást akkor végezzük, amikor a fák lombkoronája már kissé átfedi egymást, és utána 10 évvel ismételjük meg. Ez az amerikai erdészeti ajánlás. Németországi ajánlás szerint az első ritkításnak 5 m-es koronamagasság elérésekor jön el az ideje. Ha az átlagmagasság a 8 m-t eléri, már 100-120 db/ha állománysűrűségig ritkítsunk. A végső ritkításra pedig akkor kerítsünk sort, ha közönséges dió esetében 13 m a koronamagasság, feketediónál és hibriddiónál pedig 16 m. Ekkor már csak 60-80 db fát szabad meghagyni egy hektáron.

Létezik a ritkításnak még egy módszere, John Gordoné. Ő 2,4x1,8 m-es kezdeti térállásból indul ki, és ezt növeli négy ritkítással kb. 70 m²-re fánként.

A ritkítás idejét a fák törzsátmérőjétől teszi függővé. A táblázatban az alsó sorból indul ki, és amint a faállomány eléri a jelzett vastagságokat, ritkít. Évi 1 cm-es vastagodással számol. 22 cm-es törzsátmérőnél ritkít először, 32 cm-nél másodszor, 45-nél harmadszor, 60 cm-nél utoljára. Mindig a fele faállományt hagyja meg.

A ritkítást úgy végezzük, hogy a hazai gyakorlattal ellentétben a meghagyni kívánt fákat jelöljük meg. Ezek legalább átlagos növekedésűek, egyenes törzsűek, lehetőleg a környező fáknál magasabbra növő lombkoronájúak legyenek. Ha a közvetlenül szomszédos fák magasabbak mint a kijelölt fa, azokat vágjuk ki, hogy legalább 3 m távolságban ne legyen magasabb fa, a kijelölt fa 4 szomszédjából legfeljebb csak egy lehet magasabb. Ezután keressük meg és jelöljük ki a következő meghagyandó fát.

Más fafajokkal vegyes feketedió-állományban még nem tisztázott a koronaszerkezet, az eltérő fajú fák koronaméretének, az árnyékolásnak a dióra gyakorolt hatása.

15 éves feketedió-ültetvény metszés után:

Sose ritkítsuk túl az állományt. Inkább maradjanak meg a nem tökéletes fák is ott, ahol nincs igazán kijelölhető fa, minthogy a fák törzsén sarjak törjenek ki a nagyobb bevilágítás hatására.

A következő kép túlritkított állományt mutat. A CT jelzi a meghagyni szánt fát.

Ritkított feketediós tavasszal:

Jól nevelt, közepes méretű feketedió törzsek:

A feketedió fákat - különösen Európában - kevés betegség és károsító szokta megtámadni. Környezeti károk viszont előfordulnak.

Széltörés okozta kárképek:

A rendkívül erős fagyok károsíthatják az ágakat, és elpusztíthatják a fát. A részben fagykáros fákon a fuzáriumos megbetegedés, a rákos burjánzás könnyebben fellép.

A nyári metszés sebein könnyebben fellép a rákos sejtburjánzás, ezért kerüljük a nyári metszést. Egyébként a fiatalabb feketedió fák törzsének súlyos megbetegedését, a törzs pusztulását fuzáriumos fertőzés szokta okozni, a többféle fuzárium-faj egyaránt fertőz. Ilyenkor a fa tősarjakról újul meg. A Nectria galligena az elhalt részeken keresztül fertőz és okoz rákot.

A közönséges dióval ellentétben a feketedió levélzetének baktériumos és gombás megbetegedései nem szoktak súlyosak lenni. Még a közönséges dió gnomóniás megbetegedése is enyhébb lefolyású a feketedió esetében, xanthomonaszos feketedió-fertőzésről pedig nem hallottam. Előfordul még levélkárosító gombabetegségként a Cristulariella pyramidalis kártétele, ami a nyár végén okoz korai levélhullást. Újabb felfedezés, hogy terjed a Mycosphaerella juglandis nevű levélkárosító gomba.

A faanyagcélú feketedió fákon összesen több mint 300-féle rovar kártételét figyelték már meg. Szerencsére súlyos, az állományt veszélyeztető kártétel nem szokott előfordulni. A lombrágó rovarok kártétele jelentős lehet. Amerikában a Datana integerrima (walnut caterpillar) kártétele a legjelentősebb, valamint a nálunk is gyakori fehér szövőlepke (medvelepke), a Hyphantria cunea (fall webworm). Mindkét faj hernyói a nyár közepétől nyár végéig okozhatnak nagyobb károkat, a következő két képen az előbbi kártétele látható.

Az Acrobasis demotella (walnut shoot moth) a tavaszi kihajtáskor pusztítja el a csúcsrügyeket. Lárvája kihajtás előtt a rügybe fúrja magát és megeszi. Ezzel elágazódik a törzs. Hozzá hasonló, a pekánfélékkel közös levélkárosítója a feketediónak az Acrobasis juglandis (pecan leaf casebearer).

A levéltetvek is károsítják a feketediót (Monellia és Monelliopsis fajok), de kártételük nem szokott súlyos lenni.

Ismeretes még egy Corythucha juglandis (walnut lace bug) nevű feketedió-károsító is, (jobbra) amelynek nimfái és kifejlett egyedei a feketedió-levél fonákán szívogatnak.

A kis farontó lepke megtámadja a feketediót is, de kártétele nem súlyos. Amerikában ismeretes még a Xylosandrus germanus (ambrosia beetle) nevű farontó is, ami a fuzáriumos megbetegedést is terjeszti fáról fára, valamint a Chrysobothris femorata (flatheaded apple tree borer) nevű farontó is, amelynek lárvája a faanyagot, imágója a levélzetet eszi.

Vannak feketedió-károsító madarak is. Az is kár, ha rászállnak a fiatal feketedió-csemetére, és ezzel legnagyobb értékét, a csúcsrügyét törik le. De vannak Amerikában olyan madarak is, amelyek kivájják a vékony kérget, és szívogatják a feketedió-fa nedvét. Az emlősök közül a nyulak, az egerek a fiatal diófák kérgét illetve gyökerét károsítják, Amerikában a szarvasok előszeretettel fogyasztják a fiatal feketedió fák rügyeit. Végül a háziállatokat is tartsuk távol a feketedióstól, nehogy így járjunk:

De ne keseredjünk el, ha minden előírást betartunk, ilyen szép feketedió-ligetünk lesz:

Vagy ilyen. Amerikai szakemberek szerint így néz ki egy kimondottan sikeres feketedió-erdő.

Így gondolták a kínaiak is, és hozzá is kezdtek a feketedió telepítéséhez. Mi meg le vagyunk maradva. Kísérleti feketedió-ültetvény Kínában:

Mert a kínaiak nemcsak mondják közmondásaikat, hanem aszerint tesznek is.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább