Mottó:
"Diófából van a babámnak ágya
Ha ráülök, hajlik mind a négy lába"
(Erdélyi magyar népdal)
Tisztelt Kollégám, odahagyva a stílbútorokat, áttérve a diófabútorok használat szerinti csoportosítására, a mottó stílusának megfelelően a babám ágyával kell kezdenem. A babámnak ágya tömör diófadeszkából van, elágazó diófatörzsből. A babám ebben szokott aludni.
És van egy másik ágya, amit csak dísznek tart.
A harmadikat pedig már megunta, kidobta. Pedig az is diófából van.
Francia babám pedig diófából készült franciaágyban alszik.
Most úgy gondolja tisztelt Kollégám, túloztam. Rendben van, de csak egy kicsit. Mert modern babámnak modern diófaágya van, de tényleg:
A többi diófaágyat a bútorraktárban helyeztem el, tisztelt bútorvásárló Kollégám onnan válogathat. Ajánlom átnézni.
Végignézve a diófaágyakat, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a legelső volt a legszebb, a tömör dió.
Itt van vége a diófaágyaknak, az ágyvégnél. Az is tömör dió.
És a diófaágy másik vége? Nem, az se kerüli el figyelmünket. Diófából készült rozetta van rajta.
Az ágy mellé, a fejünkhöz - vagy az ágy fejéhez, nem tudom pontosan - kell egy éjjeli asztalka, szintén olyan, amelyiknek a népdal szerint hajlik mind a négy lába. Vagy egy éjjeliszekrény. Mindegy, csak éjjeli legyen, és az éjjelinek legyen helye.
Az éjjeli igény már XV. Lajos korában is felmerült. Az ő stílusában tudom megmutatni az általam legrégebbinek tudott, diófából készült éjjeli asztalt.
Mert természetesen, van hasonló, újabb is, nem kell öreget, használtat venni.
És hova tegye a babám az ékszereit éjszakára? Ez is jogos igény.
Például a diófából készült életfa-karkötőt, vagy a varázserejű jin-jang gyűrűt? Tegye diófából készült ékszeres dobozba, mondjuk, egy 18. századiba.
Vagy ékszeres szekrénykébe.
Azért mutattam tisztelt Kollégám, a fenti ékszerdobozokat és szekrényeket, hogy babám - vagy az Ön babája - túlzásba ne essen, és ne igényeljen olyan diófa-ékszerszekrényt, mint amit Scholz Róbert babája igényelt, 1900-ban, és amit Nádler Róberttel kellett megterveztetni és Thurnherr Jánossal kiviteleztetni. Nem beszélve az ezüst ötvösmunkáról. No, nem azért, mintha nem érdemelné meg.
Most, hogy az ágyat körbejártuk, térjünk át a másik legfontosabbra. Ágy és asztal összetartoznak, más nem is kell egy jó házassághoz. Kezdjük az ebédlőasztalokkal.
De nem most. Azonnal, a következő fejezetben.
