Szükségünk van olyan diófa-bútorokra is, amilyenekre egyébként nincs szükségünk. De nem tudunk meglenni nélkülük.
Ezeket hívjuk kiegészítőknek. Diófa-bútorok mellé diófából készült kiegészítők illenek.
Tisztelt felnőtt Kollégám, Önnek sincs szüksége, nekem sincs szükségem bölcsőre. Tehát akkor senkinek sincs rá szüksége. Igazán szükségtelen egy mai lakásban, a gyerek úgy is felnő, ha nem ringatják. De azt mindketten elismerhetjük, hogy mihozzánk képest sokkal jobbak az életkezdési esélyei annak, akit diófabölcsőben ringatnak.
Tévedtem. Nem az életkezdési esélyei jobbak, hanem a kilátásai. A bölcső rácsán át.
A diófabútorok bevezetőjében mutattam már egy hangulatos diófabölcsőt, és itt a többi. Az első egy angol darab, viktoriánus.
Mint mindennek, a diófa-bölcsőknek is történelmük van. Jobb családok már az 1500-as évek közepén is ilyent készíttettek. Igaz, a gyereket beleszíjazták.
Szobainasra szükségünk lenne ugyan, de nem egy ilyen, fából faragottra. Még ha diófából van is. Mert másra se jó, mint a csizma lehúzására. Azt pedig feleségünk is megteszi.
Fali sarokszekrényre sincs szükségünk. Azért van a sarokba állítva.
A hintaszékek nemcsak fölöslegesek, hanem szerintem kifejezetten károsak is a lakásban, mert a hintázástól elszédülök. De a diófából készült hintaszékek kimondottan szépek. Csak beléjük ne kelljen ülnöm.
Könyvespolc is minek, ha mi, nemes magyarok nem írunk, nem olvasunk.
Márványlap-konzol. Legutóbb 1880-ban volt rá szükség, amikor a képen láthatót készítették, azóta csak útban van.
Mosdóállvány Franciaországból, Nimes-ből. Hát, igen, a franciák szoktak mosakodni.
Napozószéket se visz már senki a strandra.
Polc, polcállvány, sarokpolcok. Polc hátán polc, minek, ha nincs mit rátenni. Olyan üresek ezek a diófapolcok, hogy az 1950-es évek magyarországi boltjait idézik fel bennem. És az 1970-es évek lengyelországi boltjait.
Tévé-szekrények, műsor nélküli tévékkel:
Újságtartó újság nélkül. Ez nem újság. Régiség.
Ikebanaállvány és virágtartók, szóval csupa fölöslegesség.
Végül készítenek olyan bútor-kiegészítőket, amikről még a készítője se tudja, mi célt fog szolgálni. Fő, hogy diófából legyen, és szépen mutasson.
Ha szükség nincs is rájuk, nélkülük nagyon rosszul nézne ki még egy dióbútorokkal berendezett lakás is. Szóval, mégis kellenek.
