Míg - az előző fejezetben - az urak szenvedélyüknek, a diófafegyverek használatának hódolnak, a hölgyek otthon maradnak, és - jobb dolguk nem lévén - felkeresik a konyhát, és előveszik a diófából készült könyhaeszközöket.
Tisztelt, diófát szerető Kolléganőm, az imént tekintettük át a lakóhelyiségek diófabútorait. De a diófa nem ismer határokat. A diófából készült eszközök a konyhát is elárasztják - egy rendes háztartásban. Most ezek következnek.
A diófából készült konyhapulton - mihez is kezdhetnénk máshoz - természetesen diós süteményt készítünk először. Íme a receptje:
Végy elő egy diófából esztergált diótörőt, és törj diót. Végy elő egy diófából készült cukortartót, és keverj cukrot a dióhoz. Kóstold meg, és ha úgy találod, végy elő egy diófából készült sótartót, és egy csiptenyi sóval ízesítsd a süteményt.
Most a liszt következik. A jobb minőségűt diófadobozban tartjuk.
Ízlésed szerint fűszerezd a diós süteményt egyéb fűszerekkel is, de azokat is diófából készült fűszertartóban tartsd.
Tésztádat diófából készült spatulyával, vagy más, ugyancsak diófa-anyagú konyhaeszközzel kell kevergetni.
Ha hígabb, féldrágakő-berakásos diófa-kanállal.
A félkész süteményt diófából készült, faragott mintás nyomóhengerrel nyújtsd ki.
Utána pedig végy elő a diófából készült késtartó dobozból diófanyelű kést, a koronásat, a királyit, azzal vágd fel a kinyújtott süteményt. Diófaanyagú vágódeszkán.
De véletlenül se a kenyérvágón. Annyi a konyhában a diófaeszköz, hogy már nem is tudjuk, hol tartunk.
Mert ez a vágódeszka csak húsokhoz használatos.
A késválogatásnál vigyázzunk, másféle diófanyelű kések is vannak, többféle is, de a diós süteményhez a koronás illik. Nem az, amire az van írva, hogy böker. Az nem is böker, mifelénk bökőnek mondják.
A diófanyelű bicskák is idekeveredtek, a diófanyelű kések közé. A bivalyos is, a kutyás is. Nem baj, ők is a családba tartoznak, ők is a mi kutyánk kölykei.
Igor Charon iparművész diófanyelű bicskái annyira szépek, hogy a konyhában nem is merjük használni.
Tudnánk mi is ilyen szépeket faragni? Persze, tudnánk. De egyelőre csak ilyen sikerült, mint ez a horvát túlélőkés. Ami - látszik - a vadonban készült, túlélés közben.
Aztán kisütjük a süteményt. De amikor kivesszük a sütőből, nagyon forró. Diófából készült süteményfogóval szabad csak hozzányúlni.
Amíg a diós sütemény hűl, megérdemlünk egy pofa sört. Diófakupából. Félpintes, egypintes és nagyobb is van minden háztartásban.
A kihűlt diós süteményt legszebb diófa-tálunkon szervírozzuk. Hogy melyik a legszebb? Szerintem ez, de van választék bőven, a fejezet mellékletében, az Edényboltban.
Igazi iparművészeti remekek a "dióhéj-tálak". A név a kidolgozott diófaanyag vékonyságára utal. A fény felé tartva még a fény is átdereng rajtuk.
A diófatálak a diós sütemények kínálásán túl a főfogás felszolgálására is alkalmasak. Egy levesestál:
Pekándióból készült diófatálak gyűjteménye:
Alma Allen diófa-tálai claro-dióból készültek.
A tálaláshoz a diófatálca és a diófa-alátét se nélkülözhető.
Mit igyunk a diós süteményhez? Természetesen diólikőrt. Palackját a diófából készült palacktartóról vegyük le, és diófa-kupába töltsük ki.
Esküvőre kétgyűrűs fakupából kínáljuk a dióbort.
A dióbort, a diólikőrt vissza is kell dugaszolni. Diófa-dugasszal.
A diólikőr után kávé illik. Akkor a legfinomabb, ha diófából készült kávédarálón daráljuk le. A Peugeot gyár darálóját ajánlom elsősorban figyelembe. 1876-1915 között gyártották, de a gondosabb háztartásokban máig megvan.
A lekicsinyítettek közül pedig a középsőt. Török gyártmány. A hosszú nyelv a stabilizálásra volt hivatott.
A kávédarálót - vigyázzunk - ne keverjük össze a szinte ugyanolyan, ugyancsak diófa-anyagú borsőrlővel. Peugeot gyártmány az is, csak az ízhatása más. Vagy, biztos, ami biztos, a borsra használjunk kézi borsőrlőt. Ilyen nagyformátumút.
Talán észrevette tisztelt konyhaművész Kollégám, hogy hiányosak a diófaedényekről szerzett ismereteim. Sokszor nem tudok különbséget tenni a vázák, tálak, kupák között.
Például ezt a szép feketedió-deszkalapot minek mondjuk? Lapnak, tálcának? Nekem azt mondták, svédasztal a neve. Nem tudom, én már láttam svédasztalt, nem így nézett ki.
A diófaeszközök megnevezésének bizonytalanságával nem vagyok egyedül. Itt áll például Jean Dominique Denis művész úr, saját esztárgálású diófa-táljával. Mit táljával? Dézsának is megfelel. Ő mégis kupának nevezi. Szóval, annyira változatosak a diófaedények, hogy már nem találunk rájuk szavakat.
Egy rendes háztartásban a vázák is nagyon fontosak. Legyenek diófából azok is.
Itt csak néhány szebbet mutatok, de az Edényboltban a többi is látható.
Alma Allen diófa-vázája (claro-dió):
Garry Bowes vázái feketedióból:
Ben Carpenter művészi diófa-vázái:
Laurent Chesseret diófa-vázái:
Russ Fisher munkája:
Dennis Laidler vázája:
Vázák türkizberakással. Martin Littleton és Bill Evans munkái.
Sibille Olivier diófavázái:
Lynne Yamaguchi diófaedényei:
Tony Cortese feketedió- és vajdió-vázája:
Ezek meg már annyira művésziek, hogy nem is látszik rajtuk. Mintha roncsok lennének. Töredékek. Mondhatnám, ennél feljebb vagy lejjebb már nincs is művészet.
Annyiféle diófaváza létezik, hogy már nem férnek. Még ide legalulra, a padlóra is kerültek. Padlóvázák.