A dióból készült italok eredete a többezer éves múlt homályába vész. Az emberek írni még nem tudtak, de dióbort, diólikőrt inni már igen. Írásos feljegyzés ezért nem maradhatott fenn a korai diós italokról. Legfinomabb italaikat már dióból, zöld dióból készítették.

Ebben a témában Európában a legelső hiteles feljegyzéseket a Római Birodalom légióinak katonai vezetői készítették, és jelentették haza, Rómába. Amikor az isteni Cézár légiói meghódították Britanniát, az egyik primitív brit törzsről feljegyezték, hogy harcosaik festették testüket.

Nem, tisztelt Kollégám, tetoválni nem tetoválták, annyira nem voltak primitívek.

Nos, ezeket a harcosokat, és rajtuk keresztül az egész törzset nemes egyszerűséggel "festetteknek", latinul Pikteknek nevezték el. Érdekességük okán szokásaik is pontos feljegyzésre kerültek. Tudjuk róluk, hogy vallási hiedelemvilágukban a természeti vallási formák közül különösen a fák iránt éreztek vallásos tiszteletet.

És itt jutunk el a diós italokhoz. Feljegyezték, és Rómába jelentették, hogy mit műveltek ezek a piktek a nyárközepi legrövidebb éjszakán. Nem aludtak, hanem összegyűltek az erdőség egy hatalmas tisztásán. Zöld dióval készült, fekete színű italt ittak nagy mennyiségben. (Szerintem gyengécske viszkijüket, gabonapálinkájukat javították fel zöld dióval.) Estétől hajnalig a hold fényénél énekelték balladáikat, az ütemet kovácsaik verték az üllőkön, akik eközben kardpengéket kovácsoltak, papjaik pedig a fegyverekre szimbolikus jeleket ütöttek.

Lobogó hajú fiataljaik se maradtak tétlenek, a dióital felajzotta kedvüket, és megkeresték kedvesüket. (Hogy ezután mit csináltak, arról nem szólnak a feljegyzések.)

Ilyen éjszakákon - az ital hatására - tündérek és manók keveredtek közéjük, és az emberekkel egy kehelyből itták a sötét diólikőrt. Minderről részletesebben olvashat tisztelt Kollégám Shakespeare "Szent Iván éji álom"-ában.

A későbbiekben, amikor a britek keresztényekké lettek, a papok megengedték ennek a pogány ünnepnek a megőrzését, és beillesztették a keresztény kalendáriumba.

A nyárközepi éjszaka ilymódon történő megünneplésének szokása nemcsak a pikteknek nevezett britek szokása volt, hanem Észak-Európa germán népeié is.

A római birodalom végnapjai idején, a VII. század környékén - írják az olaszok - Itáliát a longobárdok rohanták le. Bár én eddig úgy tudtam, hogy ezek a lerohanók a gótok voltak, dehát oly nehéz ezek között a korai germánok között eligazodni. Lehet, hogy az olaszoknak van igazuk, ők ott voltak, én nem.

No, mindegy, a lényeg az, hogy az akkor már keresztény Itáliába a longobárdok behozták pogány hitüket és rejtélyes szertartásaikat. Ezek között a nyárközépi éjszaka megünneplésének szokását is, amit a zöld dió szedésével kapcsoltak össze. Ekkor került Itáliába a Szent Iván éji szellemek, démonok és boszorkányok legendája.

A Szent Iván éji diószedés szokása gyökeret vert Itáliában, és tartotta magát a középkoron át, napjainkig is. Olasz vidékeken széles körben elterjedt hagyománnyá vált, hogy a diólikőr olasz változatát, a nocino-t Szent Iván éjszakáján szedett zöld dióból kell készíteni. Az év leghosszabb napjának éjszakáját az olasz gyógynövénygyűjtők "balzsamos időnek" mondják. Hagyományosan úgy tartják, a zöld dió ekkor a legalkalmasabb italkészítésre. Ilyenkor legerősebb az illata, szöveteinek ilyenkor legdúsabb a létartalma, és ekkor leggazdagabb az esszenciális olajokban, hatóanyagokban, vitaminokban.

Ezért sokszáz éven át az olasz falvak asszonyai létrákkal szerelkeztek fel Szent Iván estéjére, zsákszövettel bélelt fonott kosarakat vettek magukhoz, és így tűntek el az éj sötétjében. A falvak határában lévő szebb diófáknál találkoztak össze, és ki-ki szedett egy kosár diót. A létrára mezítláb mentek fel, hogy a párás éjszakában meg ne csússzanak a létra fokán, kiválasztották a legszebb, legépebb diószemeket, és enyhe nyomással, nehogy a hamvasságát vagy a harmatot letöröljék, kicsit elfordítva szedték le azokat, és óvatosan helyezték a kosárba.

Ezalatt a család többi tagjai a szérűskertekben örömtüzeket gyújtottak, és oda visszatérve az asszonyok földre terített zsákokra rakták ki a szedett diókat, hogy a hajnali harmat is érje őket.

Írásban csak a reneszánsz idején említik újra a diós italokat. Elsőként Castore Durante da Gualdo orvos ajánlotta a dióbort, "Tesoro della Sanitá" (az egészség kincsestára) című művében.

Az olasz diólikőr-készítés receptjei innen kezdve térnek el egymástól, de mindnek az a lényege, hogy a félbevágott zöld diót üvegedénybe rakják, felöntik alkohollal, és kiteszik a napra 40 napig, majd leszűrik.

Ez idő alatt a víz, de még inkább az alkohol minden hatóanyagot kiold a zölddióból, ami vízzel vagy alkohollal egyáltalán kioldható. A juglont is, amitől a kész ital fekete színét kapja.

Dióborra, diólikőrre és hasonló más italokra rengeteg, talán 1001 recept is van. A maga nemében mindegyik a legjobb. A dióbor és a diólikőr között különbséget talán csak az alkoholtartalom szerint tehetünk, de nincs éles határ.

Tisztelt Kollégám, Magyarországon inkább csak nosztalgiával beszélnek a diólikőrről, diópálinkáról, dióborról. Külföldön, például Belgiumban, Franciaországban ezeket az italokat ma is készítik. Tisztelt italkedvelő Kollégám egy sor receptet is találhat az interneten. De nem kell különleges receptekre gondolni. Nézzük csak meg a baloldalt látható pohár martinit! A közönséges kristálycukros édesítés helyett cukorszirupban eltett zöld dióval ízesítették. Hiába, ezek a kanadaiak - akik a képet közreadták - tudják, mi az a kulturált italfogyasztás!

A diós italok túlnyomó többsége koranyári zöld dió, esetleg diólevél felhasználásával készül. A "koranyári" jelző leginkább júniusit jelent. A dió tűvel - mint lejjebb látjuk, zsákvarró tűvel - átszúrható legyen, vagyis héja még ne induljon keményedésnek.

A zöld diót mintegy másfél hónapig borban, tömény italokban vagy tiszta szeszben áztatják. Cukorral édesítik, fűszerekkel ízesítik.

Recept sokféle van, az ízlések különbözők. Szerintem az olasz diólikőr, a nocino a diós italok legjobbika.

A délnyugat-francia diótermő tájon Correze megyében ma is él a diólikőr-készítés mestersége. A diótermelők Szent János (június 24.) és Szent Magdolna (július 22.) között nagyobb mennyiségű (50-100 t) zöld diót szednek, amikor a dió burka még vastagon leves. Egy, erre a célra szakosodott italgyártó vásárolja fel a nagy mennyiségű zöld diót, és ledarálja. Tömény szeszes italokkal (konyak, armagnac) elegyesen érleli, fűszerezi, majd lepárolja. A sokféle receptet titkosan kezeli. A receptekben több nemzedéknyi kísérletezés, gyártási tapasztalat rejlik.

Hogy a titokba mi is belepillanthassunk, közlöm, hogy diós italokat házilag a következő receptek alapján készíthetünk.

Kezdjük egy mai francia parasztrecepttel a Pirreneusok tövéből. Denise aperitifje. Különlegessége, hogy az alapanyag nem zölddió, hanem diólevél. Ötven diólevelet, egy darabokra vágott narancsot és némi fahéjat kell egy liter pálinkában áztatni, két napig. Aztán leszűrjük, hozzáöntünk egy liter vörösbort, és állni hagyjuk még két napig. Ezután már csak egy kiló cukort és három liter fehérbort kell hozzákeverni, és némi állás után megkóstolhatjuk diólevéllel ízesített borunkat. Hűtőben tartsuk, hogy zamata jól érvényesüljön.

Milyen az igazi dióbor?

Az igazi dióbor európai specialitás. Amerikai, ázsiai, afrikai lakosoknak halvány fogalmuk se lehet róla.

Így csodálkozott el egy amerikai turista, amikor a sötét, feketés itallal kínálták francia földön: "Valódi nektárt ittam. Sima, gazdag íze volt, hasonló a finom portóihoz, de annál több volt, valami egzotikum, talán a vaníliától vagy szegfűszegtől, a tetejébe egy csipet keserűséggel."

DIÓBOR

Hozzávalók:
1 l jóminőségű vörösbor
40 db zöld diólevél
40 db kockacukor
1 pohár pálinka

A hozzávalók - lefedve - legkevesebb másfél hónapon át ázzanak össze. Közben időnként ellenőrizzük. Ha letelt az ideje, szűrjük le. Hűtve fogyasszuk aperitifnek vagy libamáj mellé vagy sütemények mellé.

FRANCIA DIÓBOR

Hozzávalók:
40 db, Szent János napja előtti zöld dió, amikor a dió vastag tűvel még átszúrható
5 liter vörösbor
1 liter gyümölcspálinka
5 szem szegfűszeg
1 narancs lereszelt héja
1 rúd vanília
1 kg cukor
és még tehetünk bele 12 db egészséges diólevélkét is

A hozzávalók közül egyes fűszereket ízlésünk szerint el is hagyhatunk. A zöld diókat negyedeljük el.

Nyolc literes üveg- vagy kerámiaedénybe öntsük össze a hozzávalókat, zárjuk le, és tartsuk 6-8 hétig hűvös, sötét helyen. Közben ha eszünkbe jut, időnként keverjük meg.

Az ízek összeérése után szűrjük a dióbort szűrővásznon át üvegekbe. Feltétlenül kóstoljuk meg, és ha nem ízlésünk szerinti, adjunk még cukrot hozzá. Továbbra is hűvös, sötét helyen tároljuk.

Egyesek szerint elfogyasztásával meg kell várni a hűvösebb őszi napokat, mások szerint legjobb azonnal fogyasztani.

MÁSIK FRANCIA DIÓBOR

Szedjünk 14 db kifejlett, de még puha (késsel vágható) zöld diót. Vágjuk négyfelé, és öntsük 4 l 12°-os borba. Adjunk hozzá 1 l pálinkát és 1 kg cukrot. Tartsuk hűvös helyen - pincében - 1-3 évig. Fogyasztás előtt szűrjük le.

HARMADIK FRANCIA DIÓBOR

Alapanyagként olcsó francia vörösbort válasszunk, ami zölddióval feljavítható.

Hozzávalók 8 palackhoz:
35 db zölddió
7 palack száraz vörösbor, pl. Merlot
1 l vodka
4,5 csésze kristálycukor

Kalapáccsal üssük szét a zölddiókat. Tegyük őket egy akkora, széles szájú üvegbe, hogy a 7 palack bor is beleférjen. Töltsük fel borral, majd zárjuk le. Hűvös, sötét helyen tartsuk, 40 napig.

Ezután többrétegű textil-szűrőn keresztül szűrjük egy nagy, tiszta, száraz korsóba vagy más edénybe, a diómaradványokat pedig távolítsuk el.

Töltsük a vodkát egy nem fém edénybe, és oldjuk fel benne a cukrot. Tíz percig kevergessük, hogy biztosan feloldódjon. A cukros vodkát töltsük a borra, és keverjük jól össze.

Az így felerősített bort palackba töltéskor újból szűrjük le, úgy, hogy egy merőkanállal meregetjük szűrőtölcséren át. A palackokban hagyjunk néhány centi levegőt. Parafadugóval, vagy más módon zárjuk le a palackokat.

NEGYEDIK FRANCIA DIÓBOR

Hozzávalók:
11 db "tejes" zölddió
2 l vörösbor
1/2 l fehérbor
1/2 l gyümölcspálinka
1 narancs
1/4 citrom
1/2 kg cukor
egy 5 literes üveg

A zölddiót vágjuk apró darabokra, tegyük az üvegbe. Öntsük fel borral, pálinkával, cukorral, ízesítsük naranccsal, citrommal.

Hadd ázzon 4 hónapig, közben néhányszor keverjük fel. Eleinte, mondjuk két hétig napos helyre is kitehetjük, utána talán jobb a fénytől védett tárolóhely.

Kávéfilteren, vagy más, szűrésre alkalmas textilanyagon keresztül szűrjük le, és megkóstolhatjuk.

Képekben:

KÜLÖNLEGES FRANCIA DIÓBOR

Hozzávalók:
40 db zöld dió
5 l 13°-os vörösbor
2,5 g fahéj
1 vaníliarúd
2,5 g szegfűszeg
kevés tárnics
2/3 citrom
1 l erős (65°-os) pálinka

Szedjünk 40 db Szent János-napi zöld diót, amelyeknek a csonthéja még nincs kifejlődve, és vágjuk apró darabokra. Helyezzük egy csappal ellátott üvegballonba (franciául tourie). Adjuk hozzá a fűszereket. Öntsük fel 1 l pálinkával, és hagyjuk ázni 40 napig. Ezután szűrjük le a keveréket, de ne újholdkor, akkor várjunk még egy hetet. Öntsük hozzá az 5 l vörösbort és a cukrot. Újabb 40 napig hagyjuk érlelődni, és újból szűrjük le.

EGYSZERŰ DIÓBOR
(francia recept)

Szedjünk júniusban 24 db zölddiót, és egy liter gyümölcspálinkában áztassuk három hónapig.

A negyedév elteltével szűrjük le, és a pálinkát öntsük fel 5 liter száraz borral. Fehérrel vagy vörössel, mindegy. Ne felejtsünk el egy kiló cukrot belekeverni és feloldani.

DIÓBOR, DIÓBUROK-PÁLINKA (broux de noix)
(francia recept)

Két kiló zölddióhoz öt liter 12 %-os vörösbort számoljunk. Öntsük fel a diót a borral, és ízesítsük. Édesítsük egy kiló kristálycukorral, egy narancs héjával, valamint egy kávéskanál tealevéllel.

Először naponta egyszer keverjük fel, egy hétig. Utána hat hétig nem kell hozzányúlnunk.

Ötven nap elteltével szűrjük le, és öntsünk hozzá egy liter 50 %-os gyümölcspálinkát.

Ekkor üvegekbe töltjük, és tovább érleljük. Akkor lesz a legjobb, ha még két évig érik.

A dióburok-pálinkához a dió zöld burkán kívül csak jó minőségű 50 %-os gyümölcspálinka kell. Nég-öt dió szép zöld burkát egy hónapig áztatjuk a pálinkában, majd leszűrjük.

Édesíthetjük mézzel, akkor likőr lesz belőle, de édesítés nélkül is eltarthatjuk. Mindkét esetben várjunk még félévet a fogyasztásával, ha igazán jót akarunk inni.

ÉS MÉG EGY FRANCIA DIÓBOR

Hozzávalók:
80 db zöld dió
2 l vörösbor
1/2 l 96°-os tiszta szesz
2 db narancs
1,5 kg cukor

A zölddiókat négyfelé vágjuk, a narancsokat feldaraboljuk. Az összes hozzávalót egy üvegballonba rakjuk, lezárjuk, és kitesszük napos helyre. Ha módunkban áll, minden nap megkeverjük.

Hatvan nap után szűrjük le, de palackozás előtt még egy hónapig pihentetjük.

SUZY DIÓBORA

Suzy július első két hetében szedett zölddiókat használ dióborának elkészítéséhez. A magyar éghajlaton jobb, ha június utolsó hetében szedett zölddiókkal dolgozunk, mert akkor a legjobb a minősége.

40 db zölddiót félbevágunk. Öntsük fel 5 liter jóminőségű vörösborral, a bor minél erősebb, annál jobb. És még öntsünk rá 1 liter 45-50°-os pálinkát. Adjunk hozzá 1 kg cukrot, egy rúd vaníliát, sőt, egy tucatnyi diólevelet is! Fedjük le.

Legalább három hónapig hagyjuk állni. De ha elfeledkezünk róla, és egy évig se vesszük elő, az se baj. Jó viszont, ha időnként megmozgatjuk, már csak azért is, hogy a leendő dióbor érezze, hogy a gazdája törődik vele. Meg fogja hálálni.

A dióbort úgy töltsük üvegekbe, hogy egy igen sűrű szövésű szöveten szűrjük át. Vagy kávéfőzőhöz használt szűrőpapíron. Szépen címkézzük fel! Például úgy, ahogy Suzy címkézi, ld. oldalt.

Természetesen ha a barátainknak is akarunk adni belőle, ez a mennyiség nem elég. Annyiszor növeljük meg, ahány barátunk van.

És barátainknak is áruljuk el, hogy a dióbornak gyógyhatása is van. Vértisztító, tonizáló, gyomorerősítő hatása. De csak a dióbornak, más boroknak nem!

MARIE DIÓBORA
(francia recept, étvágygerjesztőnek)

Hozzávalók:
30 db zölddió
3 l vörösbor
3/4 l pálinka
50 dkg cukor

A zölddiókat vágjuk apró darabokra.

Az összes többi hozzávalóval együtt tegyük egy 5 literes üvegbe, és hagyjuk két hónapig állni.

Közben rendszeresen mozgassuk, keverjük meg.

Két hónap elteltével szűrjük le, és töltsük palackokba.

Várjunk a megkóstolásával további félévet, utána aperitivként fogyasszuk. Jóétvágyat!

Megjegyzés: Ízlés szerint vaníliával, fahéjjal, narancshéjjal, stb. is ízesíthetjük.

Házilag készített francia dióbor:

DIÓBOR BOR NÉLKÜL
(angol recept, 1954-ből)

Ez az igazi különlegesség, ilyen nincs máshol, csak Angliában. Nem is zölddióból készül, hanem diólevélből. Igaz, elég sokból.

Hozzávalók:
1 l friss diólevél (kéretik nem lazán, hanem tömötten mérni)
1,25 kg cukor
0,5 kg méz
1 evőkanál citromsav
1 evőkanál friss élesztő
7 l víz
borélesztő

Forraljuk fel a vizet, és oldjuk fel benne a cukrot és keverjük el a mézet. Amikor forr, vegyük le a tűzről, és merjük le a habot a tetejéről.

Egy lefedhető edénybe helyezzük a dióleveleket, és töltsük rá a forró cukros-mézes vizet. Fedjük le, és hagyjuk állni egy napig.

Másnap szedjük ki a dióleveleket, és szűrjük le mustunkat. Tegyük bele, és keverjük el a kétféle élesztőt és a citromsavat. Tegyük félre 5-7 napra.

Amikor az élesztő forrása lecsendesedik, töltsük át egy másik edénybe, és fedjük le, de csak annyira, hogy a keletkező gáz eltávozhasson. Tartsuk meleg helyen, amíg a gázképződés teljesen meg nem szűnik.

Ekkor töltsük át egy újabb, kiforrázott edénybe, és újból fedjük le. Tartsuk hideg helyen 6 hónapig, és néha ellenőrizzük. Végül palackozzuk ki, dugózzuk, és további 6 hónapig tartsuk a palackokban, mielőtt elfogyasztanánk.

Tisztelt pedagógus Kollégám, Ön jobban tudja, mint én, hogy a magyar lakosság szövegértése az egyik legrosszabb a világon.

De ez nem az én hibám.

Feltéve, de meg nem engedve, hogy a magyar lakosság nagyobb része csak a képeket nézegeti a diós Képeskönyvből, most képregényben mutatom be a dióbor készítését.

A dióbor készítése nagy élmény.

Tisztelt borpancsoló Kollégám, magam is így voltam vele, de, látom, mások is, hogy az ember nem tudja megállni, hogy közben ne fényképezzen. Annyira látványos.

Házilagos dióbor-készítés képei következnek, Belgiumból. Meggyőződésem, a képek több információt hordoznak, mint egy semmitmondó szöveg.

Dióbor állandóan készül, még most, 2012 júliusában, amikor ezt írom, napjainkban is. Szó szerint, még nincs kész, de augusztusban már leszűrhető lesz.

Manon készíti, aki most nyaral.

Mit tenne Ön, tisztelt ivós Kollégám, ha úgy járna, mint Manon? Elmegy nyaralni, és mikor megérkezik, tessék elképzelni, - elképzelni is szörnyű, - a szomszédasszonya nem kínálja meg aperitifként dióborral. Mert nincs.

Nincs mese, neki kell ugrani, akkor is, ha a dió már túlfejlett, fásodik.

Manon tehát amúgy mérgében nekiesett diót szedni, levelestől tépte le a fáról, annyira sürgős volt neki.

Gyorsan szétcsapta a diókat.

Tizenkét darabot rakott egy nagyobb üvegbe, és felöntötte két liter 13 %-os vörösborral, egyharmad liter pálinkával, félkiló cukorral.

Félárnyékba tette, negyven napra.

A negyven nap hosszú idő. És nyaraláskor úgyis van ideje az embernek. Hogy hasznosan teljen az idő, dióbornak való címkéket készített. Tervezett, képszerkesztett, printelt és vágott.

Szimpatikus ember ez a Manon.

Végül arról is jó tudnunk, hogy a dió barkavirágzatából barkabor készíthető, bár receptem nincs a barkaborról.

DIÓ PÁLINKA
Zilahy Ágnes Valódi magyar szakácskönyvéből

"Egy 3 literes bőszájú üvegbe tegyünk karikára vágott 20 gyenge zöld diót, 20 szem szegfűszeget, két darab fahéjat és fél kiló czukrot. Ezeket kevés vízzel felfőzve, öntsük az üvegbe és töltsük tele az üveget seprő, vagy törkölypálinkával. Az üvegeket időnként rázzuk fel. Pár hét alatt össze érik; gyomor fájdalom ellen igen hathatós gyógyszer."

Mai diópálinka recept:

DIÓPÁLINKA (Valójában zöld dióval feljavított bármilyen pálinka)

A diópálinka alapanyaga olyan természetes gyümölcspálinka, aminek nincs erős, kiabáló illata, íze, például nem felel meg a törkölypálinka. Ugyancsak ne használjunk gyümölcsaromával készült nagyipari pálinkát se. A pálinkát széles szájú befőttes üvegben a négybe vágott zöld dióra öntjük, hogy ellepje. Ízlés szerinti fűszerekkel fűszerezhetjük. Az üveget lezárjuk, 2-3 hónapig állni hagyjuk. A leszűrt diópálinka tiszta zöldes-barna színű, kellemes dióillatú és ízű. Étvágyjavító. Gyógyhatásáról a gyógynövény-fejezetben.

Megjegyzés: Készülhet más tömény italokból is, amelyeknek nincs túl erős, jellegzetes íze, illata.

A diópálinka készítés képei:

VALÓDI ÁGYAS PÁLINKA

"Hozzávalók: 5 szem félbevágott zöld dió, 1 tasak sáfrány, 12 g ánizs, 20 g szagosmüge, 20 g szegfűszeg, 5 g kakukkfű, 20 g borókabogyó, 20 g szerecsendió, 5 g komló, 10 db tojás, 3 db rozmaringhajtás, 40 db galagonya, 0,5 kg virágméz, 10 g édeskömény, 20 g Benedek fű, 28 g gyömbér, 20 g borsmenta, 20 g fehérüröm, 20 g édes gyökér, 10 g kálmos gyökér, 2 csepp korianderolaj, 15 db csipkebogyó.

Ezeket az anyagokat 10 liter 50 %-os törkölypálinkában feloldjuk.

Egy hét után fogyasztható."

MÉZES DIÓPÁLINKA

Hozzávalók:
1 dl tiszta alkohol,
20 dkg puha zöld dió,
50 dkg virágméz,
1 dkg szegfűszeg,
1 dkg őrölt fahéj.

A diót váltott vízben többször átmossuk, nagyon apróra összevágjuk, és beletesszük az alkoholba. Jól ledugaszolt üvegben legalább négy hétig hűvös helyen hagyjuk állni. Ezután beleszórjuk a megroppantott szegfűszeget és a fahéjat. 5 dl vizet felforralunk, belecsorgatjuk a mézet, de már csak egyet forralunk rajta. A tűzről lehúzzuk, és hagyjuk teljesen kihűlni. A tetején képződött habot gondosan leszedegetjük. A diós-fűszeres alkoholt (a diódarabkákkal együtt) jó nagy befőttes üvegbe tesszük, majd hozzáöntjük a mézes vizet. Jól összekeverjük, és letakarjuk. Hűvös helyen két hétig érleljük, időnként megkeverjük. Ezután először szitán, majd gézen vagy tüllön is átszűrjük. Kisebb méretű palackokba töltjük, és jól ledugaszoljuk. Akár azonnal is fogyasztható.

Megjegyzés: Remek ízesítő fagylaltokhoz, krémekhez, de magában is különleges. Viszonylag nagy alkoholtartalmú ital, gyerekeknek egyetlen cseppet se adjunk belőle!

HORVÁT ORAHOVICA PÁLINKA

Hozzávalók:
13-15 zöld dió
1 l pálinka
25-30 dg cukor

Június 24-e, a horvát naptár szerint Szent Iván napja előtti zöld diókat szedjünk. Ezek különösen gazdagak C és B-vitaminokban, ásványi anyagokban (kálium, magnézium, foszfor, vas). Ami a pálinkát illeti, az eredeti horvát recept törkölypálinkát ír, szerintem jobb egy vegyes gyümölcspálinka.

A zöld diókat vágjuk negyedekre. Az összetevőket egy széles szájú üvegben keverjük össze, zárjuk le, és tegyük a napra. Nyolc hét után mondhatjuk késznek, ekkor szűrjük le.

HORVÁT ORAHOVAC PÁLINKA

Hozzávalók kb. 1 literhez:
8 db zöld dió
1 l vodka
8 db friss citromlevél
4 db friss narancslevél
1,5 csésze kristálycukor
1 kávéskanál vaníliás cukor

Későtavaszi zölddiókat használjunk, amikor a dióbél még éppen csak kezd keményedni. Mossuk meg a zölddiókat, és vágjuk négyfelé vagy hatfelé. Konyhai őrlőgéppel aprítsuk fel a zölddiókat, anélkül, hogy meghámoznánk.

Mossuk meg a citrom- és narancsleveleket.

Az összes hozzávalót keverjük össze, és egy üvegben vagy zománcos edényben zárjuk le. Tegyük ki napos helyre, ahol 40 nap - 40 éjjel állhat. Ha azt tapsztaljuk, hogy nincs tökéletesen lezárva, és emiatt párolog, kevés cukorsziruppal töltsük föl.

A türelmi idő elteltével több réteg textilszövetből álló szűrőn szűrjük át. Töltsük palackba, és zárjuk le.

Ennyi az elmélete az orahovicának, a gyakorlatban pedig a meleg dalmáciai mészkőlépcsőre tszik ki az üvegeket érni, és amikor kész, megadják a rangját, és díszes üvegbe töltik a horvátok.

Most pedig olyan italrecept következik, amelyekben nem a zöld dió, hanem a dióbél az alapanyag.

NÉMET DIÓLIKŐR

Dióbélből úgy készítünk diólikőrt, hogy durvára vágott dióbelet egy hasas flaskában (széles szájú flaskában) felöntünk annyi pálinkával, hogy ellepje. Ízlés szerinti mennyiségben zselécukrot (befőző cukrot) adunk hozzá, szegfűszeggel és fahéjjal fűszerezzük. Jól lezárjuk, hat hétre világos, langyos helyre (napos ablakpárkányra) tesszük. Ezután a pálinkát - most már a likőrt - leszűrjük, palackozzuk, lezárjuk. Fogyasztás előtt még néhány hétig pihentetjük.

A pálinkás dióbelet se dobjuk ki, hanem vaníliafagylalthoz vagy pudingokhoz használjuk fel.

Német diósnapsz készítés képekben:

DÁN DIÓSNAPSZ

A dán snapszok világhírűek, de a diósnapsz kiemelkedik közülük. 4-5 éves korában a legjobb, de már egy évesen is tökéletes. Színe a mahagónié, szebb, mint a legszebb konyak.

Hozzávalók:
5-6 db júniusi zöld dió. Nagyok, hibátlanok.
1 l színtelen, nem ízesített, 40 %-os vodka

A megmosott zöld diókat vágjuk negyedekre, és helyezzük szorosan zárható, tiszta üvegbe. Színtelen, 40 %-os vodkát töltsünk rá. Hagyjunk az üvegben a vodka fölött kevés levegőt, és úgy zárjuk le.

Tartsuk öt hónapon át sötétben, szobahőmérsékleten (18-20 C°). Egy hónap elteltével, de később is havonta egyszer vegyük le az üveg fedelét, és egy kanállal kavarjuk fel, majd zárjuk vissza.

Az érlelési idő végén szűrjük át tiszta üvegpalackba, amit szintén szorosan zárjunk le. A szűrés azért szükséges, mert a zölddiókból kivált olaj a snapsz felszínén gyűlik össze. Nem káros, de leszűrve gusztusosabb.

Mielőtt fogyasztani kezdenénk, legalább még 7 hónapot várjunk, tehát jövő júniusban bontsuk fel. Ekkor még egyszer szűrjük le, és ha nem sürgős elfogyasztani, várjunk további négy évet vele. Megéri.

Fogyasztási tanács: Kristálypoharakból kínáljuk, szobahőmérsékleten. Akinek az ízléséhez képest túl tömény ital a diósnapsz, az hígíthatja, de legfeljebb tízszeresére. Viszont ha egyszer felhígítottuk, két héten belül meg kell inni, mert utána romlik az állaga.

DIÓS KONYAK (amerikai recept)

Hozzávalók:
25 dkg füge
12 dkg kimagvazott datolya
13 dkg dióbél
egy csipet fahéj
1 kávéskanál vaníliás cukor
4 db kardamommag
1/2 citrom héja
5 dkg cukor
0,75 l konyak

A hozzávalókat öntsük össze egy üvegben a konyakkal. Jól zárjuk le, és tartsuk sötét helyen három hétig. Szűrjük le, majd palackozzuk.

A diós konyak nemcsak kiváló ital, hanem különlegességénél fogva szívesen fogadott ajándék is lehet.

DIÓVÍZ

A diópálinkát és a diólikőrt dióvíznek is nevezik, francia nyelven. Itt csak néhány képet helyeztem el, a likőrkészítés ismeretei a következő fejezetben kaptak helyet.

(A reklámban a SERRES nem tévesztendő össze a seressel. Nem, sörrel nem jó a dióvíz.)

Mint minden lélek, a dió lelke is hófehér. Nem az a sötétbarnás, feketés, mint - most gondolkozom, hogy kinek a lelkét említsem, de nem vagyok lelkész, ezért maradok a diónál, - a diópálinka. Víztiszta. Áttetsző. Mondható a dió esszenciájának is.

Németül Walnussgeist, idehaza a legismertebb a Juglans Hungária Kft Diólelke készítménye. Receptje titkos, a Tisza grófok titka. De már többen is megfejtették. Egy amatőr diólelke-készítő Kollégától megtudtam ugyan, de nem hatalmaztak fel, hogy továbbadjam. Tisztelt szeszfőző Kollégám, lehet kísérletezni, rá lehet jönni a lélek rejtélyére. A diólélek ugyanolyan dizájnos címkét érdemel, mint - mondjuk - a nocino. Az alanti képen elfektettem, de csak a felvétel kedvéért, rögtön utána visszaállítottam, mert minden cseppjéért kár lenne.

Ugye, igazam volt, megdöntve mutat jobban a diólelke.

Lehet, hogy a régi francia nyelvhasználatban az "eau de noix", vagyis a dióvíz valójában diólelkének fordítandó? A dióvíznek nevezett ital régi-régi francia találmány. Pálinkában áztatott zölddióból készült. Magát az italt nem ismerem, lehet, hogy nem sokban tér el a mai diós italoktól, de a receptje megvan, itt olvasható. Nekem nem sikerült, mert a régiesen írt francia betűket nehezen olvasom. Az 1700-as években írták.

WALNUSSGEIST német diópálinka

Az egyéb diópálinkáktól annyiban különbözik, hogy a diópálinka háromszoros lepárláson megy át, és végül kb. 40 %-os szesztartalomra állítják be.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább