Előző-------------------------------- Tartalomhoz----------------------------------- Zárszó

VIGYÁZAT! NEM DIÓ!

Mottó:
"Minden dió dió,
Minden dió dió,
Csak a rádió nem dió"
(Gyerekdal)

Vázlat:
Argándió
Brazil dió
Kesudió
Kókuszdió
Makadámiadió
Mosódió
Paradió
Szerecsendió

Az igazi diót és a diófélék családjának dióit idehaza is sokan, de külföldön még többen tévesztik össze más héjas termésekkel. Mi már végigolvastuk a dióskönyvet, minket nem zavarhat meg Elizabeth Rice "Dió és egyéb diófélék" című botanikai tablója:

Arra kérem tisztelt tanult Kollégámat, segítsen másokat is ebben a nehéz témakörben eligazodni. Én például tegnapelőtt tartottam egy szóbeli felvilágosítást a kesudió mibenlétéről, a kesudióról, mint olyanról, ami nem tévesztendő össze a valódi dióval. És itt van néhány egyéb, a magyar nyelvben ugyancsak diónak nevezett héjas termés.

Argándió

Argania spinosa. Dél-Marokkó és Algéria félsivatagjainak fája.

Az argándió fő értéke magas, 80 % körüli olajtartalma, ami rendkívül egészséges az emberi szervezet számára. A marokkói konyha kenyérhez, kuszkuzhoz, salátákhoz általánosan használja. Az olaj ma már európai kozmetikumoknak is alapanyaga, gyógyhatású is.

Az argándió júliusban érik. Összegyűjtése, törése, feldolgozása a berber asszonyok dolga, egyben kiváltsága.

A dió külső húsos héja állati takarmány. A diót még ma is két kő között törik meg. A magbelet enyhén pörkölik.

Régebben az olajnyerésre kőmozsárban dörzsölték szét a dióbelet, majd kevés vízzel tésztává gyúrták. Az olajat kézzel facsarták ki a tésztából.

Néhány kép argándió-fákról.

1. Egy védett példány. A védettséget Marokkóban a fa töve köré rakott kőkör jelzi.
2. Egy igen idős fa. Az ösvény (fő közlekedési útvonal) a lombja alatt vezet.

3. Egy bőven termő példány
4. Ennek a szépen fejlett fának a habitusa éghajlatjelző, esős teleket jelez.

5. Az argándió termése.
6. Termőkorú argándió-fa kérge

Így törik az argándiót Dél-Marokkóban.

Argándió burkosan, burok nélkül, argándió bele, végül a dió olajából készült szappan.

Brazil dió

Az Ocotea porosa a babérfélék családtagja. Közönségesen brazil diónak mondják (brazilian walnut), helyi nevei pedig: imbuia, embuya, canella imbuia.

Brazília déli részén, főleg Paraná, Santa Catarina államokban lakik, kisebb részben Sao Paulo és Rio Grande do Sul államokban. A szubtrópusi, hegyi erdőkben. Előfordul Argentina és Paraguay csatlakozó vidékein is.

Jellemzően nagy magasságot (pl. 40 m) elérő fa, törzsátmérője is sokszor hatalmas, pl. 1,8 m-es.

A fa fő gazdasági értéke kiváló faanyaga. Az északamerikai faipari irodalom ezt a faanyagot nevezi "brazil walnut"-nak. Furnérja dekoratív, deszkája bármilyen célra jó. Padlónak, parkettának gyakori.

Nemcsak Brazíliában, hanem a Föld más, szubtrópusi vidékein is termesztik.

A másik brazil diót paradió név alatt említem.

Kesudió (Anacardium occidentale)

A trópusi Amerika, azon belül leginkább az egyenlítővidéki északkeleti Brazília diója. A trópusokon elterjedten termesztik, legnagyobb termesztői India, Brazília, Kelet-Afrika. Nyugat-Afrikában a termesztés lehetőségei még kihasználatlanok, de ott is gyors a termesztés növekedése. Meleg, nedves klímát igényel, évi 1000-2000 mm vagy több csapadékot. Az 1000 m-es tengerszint feletti magasság már a termeszthetőség korlátja.

Örökzöld bokor vagy fa, magassága legfeljebb 15 m. Levelei egyszerűek, hosszúkás-oválisak, 6-20 x 4-15 cm-esek, bőrszerűek. Virágai közül átlag 6 hímnős virágra 1 tisztán hímvirág jut. Húsos, megvastagodott termésképlete (a "kesualma") terméskocsányon nő. Vékonyhéjú, csillogó sárga, piros vagy vörös, mérete 10-20 x 4-5 cm. Magja 2-3 x 1,5-2,5 cm nagyságú, kinézetre vesealakú, nyomott, szürkésbarna. Olajtartalmú.

Erősen nő, az időszakos, legfeljebb 3-4 hónapos szárazságot jól elviseli, a fagyot nem. Szárazabb vidékeken is megnő, de nem terem. A csíráztatott magot helybe vetve szaporítják. Jó vízgazdálkodású, morzsalékony talajt igényel. Harmadik-negyedik évben kezd teremni, teljes termése 7 év után várható, a fa 30-40 évig termőképes. Terméshozásához rovarbeporzást igényel, de a helyi rovarállománytól függ, hogy az mennyire sikeres. Tanzániában gyakorlatilag igen, de Indiában mesterséges beporzásra van szükség. Gyümölcse termékenyülés után 2-3 hónap alatt érik meg.

Gyümölcsét teljes érésben szüretelik a fáról, vagy lehullás után a földről szedik össze. Száraz időben a gyümölcs a földön hagyva szárítható, de nedves időben naponta össze kell szedni. Dióit az almából kell elválasztani, majd szárítani kell.

Szárítás, majd pörkölés után a dióbelet a héjtól különválasztják, majd osztályozzák. A válogatást óvatosan kell végezni, mert a pörköléskor kifolyó lé csípős, maró. A válogatás hagyományosan kézi munka, de Indiában már géppel végzik. Vákuumcsomagolásban, zárt konzervdobozban értékesítik. Levegőtől elzártan tartva hosszú ideig eláll szobahőmérsékleten is, lefagyasztva pedig egy évig szokták tárolni.

A kesudió kb. 60 %-a sózottan kerül fogyasztásra. De cukrászatokban, pékségekben is használják. A pörköletlen, héjas kesudió ehetetlen.

Beltartalma: kb. 12,8 % fehérje, 46,7 % zsír vagy olaj, 18 % szénhidrát. Vitamintartalma magas.

Bár a dió bele magas olajtartalmú, olaját mégsem szokták kinyerni, mert a dióbél is megfelelő áron eladható. A pörköletlen, héjas dió mérgező savakat tartalmaz, amelyek hólyaghúzó hatásúak. A dió olajában polimerizálódó vegyület is található, ami vízhatlan anyagok készítésére alkalmas, és olaja kenőolajként is használható. Desztillálva és polimerizálva politúr készíthető belőle, az írógépszalag-festékeknek is alapanyaga. Továbbmenve, olaj- és saválló cement- és csempeadalék, tinta-alapanyag, és fékbetétek készítéséhez is használják. Stb. A trópusi gyógyászatban sok betegséget kesuolajjal gyógyítanak.

A kesualma leve fanyar hatású, de iható. Nyersen is, és borrá erjesztetten is. Húsa konzervben lekvárként, zseléként, szirupként, stb. élvezhető. Brazíliában a madeira-borhoz hasonló bort erjesztenek belőle. Ennek ellenére a kesualma-termés 95 %-a világszerte feldolgozatlan marad, kárbavész. Ipari célú alkohollá is fel lehetne dolgozni.

A kesudió fájának kérgéből csapolt léből kitörölhetetlen tinta készíthető. Fája épületfaként és bútorfaként hasznosul, de a trópusokon a termeszek erősen károsítják. De tüzifaként és faszénkészítésre is használják. Díszfaként is ültetik, és talajmegkötő célra is. Virágai jó mézelők.

Kókuszdió

Ez a világszerte ismert, elterjedt pálmaféle (Cocos nucifera) meleg tengerek mentén mindenhol megtalálható. Kiegyenlített klímát, jó talajt, a talajban elég levegőt és bő vizet igényel. Sótűrő.

Mérete nagyon változó, törpétől 30 méteresig. Levelei 4-5 méteresek, szeldeltek.

Virágzata mintegy másfél méteres. Éretlen termésének belét kókusztejként isszák.

Termése masszív, gömbölyded, jellemzően 25 cm-es. Héja kívül rostos, belül igen kemény, fás. A dió belül üreges, a héjra tapadó endokarpiummal, amit koprának neveznek.

A nagyobb pálmafák 6-10 éves korban kezdenek virágozni, 80-100 évig teremnek. A törpe pálmák adatai: 3 év, 30-40 év. Igen sok, eltérő fajtája van.

A pálmafák vegetatív szaporítása megoldott, és szövettenyésztésében is vannak sikerek. Egyébként magról is szaporítják. A fáról lehullott mag azonnal csíraképes. Csírázása vontatott, mintegy négy hónapos. Hat-kilenc hónapos korában szokták végleges helyére ültetni. Hektáranként 120-175 fát ültetnek, ha az ültetvény négyzetes kötésű. Ha háromszöges, 140-200-at.

Négy-hat éves koráig gondos ápolást igényel a jó fejlődéshez. A trágyázást nagyon meghálálja.

Fajtától függően az érett kókuszdió 0,75-2 kg közötti súlyú, amiben 20-60 dkg kopra van.

A kopratermeléshez szárítani kell az érett kókuszdiót.

A kopra 60-68 % olajat tartalmaz, aminek kétharmadára lehet kinyeréskor számítani. A szétvágott dióból kivájt koprát legtöbbször a napon szárítják, vagy ha a romlástól tartanak, azonnal feldolgozzák. Hagyományosan a reszelt koprát áztatják, főzik, habját leszedik. Ipari méretekben hidraulikus présekkel nyerik ki a pálmaolajat, amit például margarinkészítésre, szappangyártásra használnak, de felhasználási lehetőségei, különösen, ha beltartalmi anyagai szétválasztásra kerülnek, szinte beláthatatlanok. A huszadik századra a világ legfontosabb olajtermő növényévé lépett elő.

A kókuszolajban kevés a telítetlen zsírsav. Ezért az emberi egészségre gyakorolt hatása nem mérhető más diófélék olajához. Viszont kevésbé avasodik.

A kókuszdió külső rostanyaga (kókuszrost, kókuszháncs) lábtörlő, fonatok, kötelek alapanyaga. A termés és a fa minden része, a gyökereket is beleértve, sokoldalú felhasználásra kerülhet.

Makadámiadió

Macadamia integrifolia. Ausztrália diója, Queensland-ből és Új-Dél-Wales északi részéből. A szubtrópusi, síkvidéki esőerdők lakója. A világ mintegy húsz másik országában is termesztik.

Éghajlati igénye szubtrópusi, a lgemegfelelőbb hőmérséklet számára 25 C°, de rövid fagyokat is elvisel, akár -6 C°-ot is. Virágzás idején viszont érzékeny a hűvösre, legalább 20 C°-ot igényel.

Örökzöld, mintegy 10 m magas fa, szétterülő koronával. Levelei hármasával állnak, egyenként 10-28 cm hosszúak, fiatalon halványzöldek.


Virágai krémfehérek, de változatban piros színig elmehetnek. 10-15 cm hosszúságban 200 (esetleg több) virág található.

Diója gömbölyű, tizenkettes vagy hosszabb fürtökben terem. A diók 2-3 cm-esek, húsos burokban. Csonthéja nagyon kemény.

Széltől, fagytól védett termőhelyet igényel, mélyrétegű, jó minőségű talajjal, legalább 1200 mm esővel.

A magról kelt csemetéből fejlődő fa 7 éves kora körül kezd teremni, 15 éves korától 50 évesig jól terem. 23-75 kg közötti héjas termésre lehet számítani fánként. Ma már vegetatív úton szaporítják. A jó megporzás érdekében általában legalább két fajtát ültetnek egy ültetvénybe, rendszerint a szomszéd sorokba. Rovarbeporzású, a méhek jelenléte jó hatású.

Mivel igen elnyújtottan, 6-8 hétig érik, a makadámia-dió összeszedése a földről történik. A diószüret során a penészesedés megelőzése a cél. A lehullott dió 25-30 % nedvességet tartalmaz, amit mielőbb, lehetőleg naponta 10 %-ra kell szárítani. Tovább is szárad a tárolás alatt, 10 % alá.

A dió bele magas, 70 % fölötti olajtartalmú, főleg egyszeresen telítetlen olajat tartalmaz.

Általában olajban pirítva, sózottan fogyasztják, vagy süteményekben, jégkrémekben.

Mosódió

A Sapindaceae növénycsalád mintegy tizenöt tagjának élőhelye szinte az egész melegégövi világot átfogja. Örökzöldek és lombhullatók egyaránt vannak köztük. Közös tulajdonságuk, hogy termésük szaponint, egy természetes mosó- és tisztítószert tartalmaz. Közülük a Sapindus trifoliatus és a S. mucorossi az indiai és a kínai mosódió, amelyek nálunk is kaphatók, környezetkímélő bio-mosószer gyanánt.

A mosódiók egyben gyógynövények is. De, ezek a diók, sajnos, nem ehetők, így a mi diónkkal nehezen hasonlíthatók össze.

Indiai mosódió:

Kínai mosódió:

Paradió

A Bertholletia excelsa nevű, ugyancsak Brazíliában élő fát szintén brazil diónak hívják, de semmi köze az Ocotea porosa-hoz. Helyesebb is a másik köznapi nevén paradiónak nevezni. Rengeteg helyi és külföldi neve van (latin neve is volt már három), gyakran hívják gesztenyének, termesztett parcelláit pedig általánosan gesztenyéskertnek (castanheiro).

Tudományos körökben az egyik elsőként megismert fa az Amazonas-medencéből. Humboldt az 1799-1804-es expedíciója alkalmával részletesen foglalkozott vele.

Őserdei fa az Amazonas-medencéből. A meleg, párás éghajlatot kedveli, a 80-85 %-os páratartalmat. Az Amazonas-medence másik négy államára is kiterjed természetes élőhelye.

Közepes méretű, de többször inkább nagy fa (25-56 m). Törzsátmérője 1-2 méteresig vastagszik. A trópusi őserdőben sokszor csak a törzs felső részén maradnak meg ágai. Ötszáz-nyolcszáz éves fái gyakoriak.

Levelei 25-50 cm-esek, szélesek.

Az ötödik-hatodik évben kezd virágozni, teremni pedig 10-20 éves korában. Bár virágzását az évszakok kevéssé befolyásolják, általában októbertől márciusig virágzik. Virágai sárgászöldek.

Termése az állandó trópusi nyárban majd egy évig érik, a virágzástól számolva. Jellemző, hogy ugyanazon a fán virágokat és érőfélben lévő terméseket is lehet látni. Általában november és június között érik. Érett termése nagyobb grépfruit méretű. 12-24 db szögletes barna magot tartalmaz. A jól termő fák évente 200-400 gyümölcsöt teremnek, amelyekben 100-120 kg héjas mag található, ez a mennyiség az értékesíthető héjas paradióra vonatkozik.

A paradió exportját Brazíliából még az 1600-as években a hollandok kezdték meg.

A paradió összeszedése veszélyes tevékenység, mert a félkilós, háromnegyed kilós termések akár 50 m magasról hullanak le. A legnagyobb termések súlya meghaladhatja a két kilót. Az összeszedett termésben a magvak víztartalma 27-35 %. Felnyitás után mosni, majd szárítani kell, hogy elérje a légszáraz 12 %-ot.

A magok olajtartalmúak, ehetők, és olajkészítésre is használatosak. A 70 %-os olajtartalom mellett a 17 %-os fehérjetartalom is kiemelendő (főleg cisztein, metionin, glutamin, arginin). A paradió az amazóniai indiánok fontos eledele. Értékét jelzi, hogy pénzként is cserélték. Nyersen, illetve reszelten sűrű leves formájában ették.

A paradió olaja egészséges, elsősorban palmitinsavat, linolénsavat tartalmaz. Az első préselésű olaj étolaj, a második már csak szappannak vagy olajlámpába jó. A visszamaradt olajpogácsa takarmány.

A paradió ásványianyag-tartalma kiemelendő. Magas szeléntartalma gyógyhatású az emberre, antioxidáns hatású, rákellenes, rákmegelőző, főleg a prosztatarák ellen mutatták ki gyógyhatását. A szelén felszívódását a magas metionin-tartalom is segíti, de a mintegy tizenötféle nehézfém, amit még kimutattak a paradióban, felhalmozódhat az emberi szervezetben. Például a bárium-mérgezés veszélyére több évtizede felhívták már a figyelmet.

A paradió-fogyasztás másik veszélye a rendszeres aflatoxin-előfordulás, mivel a meleg, párás termőhelyen a penészesedés általános.

A diótermés héját eltüzelik. Maga a dió is meggyújtható, kis gyertyaként ég. A vastag héjat ivóedényként, valamint legyek ellen, állandóan égő füstölőszerként hasznosították, végül a gumifák latex-nedvének felfogására is.

Faanyaga kiváló minőségű.

A fiatal fák 5-7 éves korig az árnyékot igénylik. Brazíliában a paradió a jellemző fája az agroforestry-jellegű mezőgazdasági művelésnek, amelyben a mezőgazdasági parcellát a túlzott napsütéstől fasorokkal árnyékolják. Ebben a művelésmódban a paradió gyakorlatilag csak árnyékával használ, termésére nem lehet számítani. A virágok megporzását ugyanis csak olyan, nagytestű méhek végzik, amelyek a trópusi őserdőben élnek. Ezért a Brazíliából exportra kerülő paradió gyakorlatilag teljes egészében erdei begyűjtésből származik, ültetvényszerű termesztése nem eredményes. A lehetséges megoldás a közvetlenül az őserdő mellé telepített "castanheiro" lehet.

De nemcsak a paradiófa és megporzó méhe él egymással szoros kölcsönhatásban. A paradió egy ritka nagytestű patkányfaj, az agouti tevékenységére is rászorul. Ez a hatalmas, mintegy ötkilós patkány a paradió-magvakat a fák alól messzire elszállítva raktárba készletezi, és a maradékból kelnek új helyen a fiatal paradió-csemeték.

Szerecsendió

Myristica fragrans.

Hátsó-Indiában honos fűszercserje. Csak a neve dió, valójában egy burokkal körbevett mag. A mag is, burokhéja is rendkívüli aromaanyagokat tartalmaz.

A szerecsendiót oly sokan, olyan jól leírták, hogy nem akarózik írnom róla.

Egy biztos: Nem dió.

Csak mondják annak.

Azért, hogy kívánatosabb legyen.

Pedig így is elég szép. És ízletes.


Tisztelt Kollégám, áttekintettünk mindent, ami nem dió?

Biztosan nem. Véletlenül találtam egy angol nyelvű felsorolást a diónak nevezett növényekről. Többszáz ilyen van. Amit a világ valamelyik részén, valamelyik nyelvén a dióval azonosan hívnak.

Hát, igen, a dió szó jó hívószó.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább