Előző-------------------------------- Tartalomhoz----------------------------------- Következő

KEDVES DIÓFÁM ALATT

Mottó:
"Mert nincs szebb halál, mint egy diófa alatt, a borospince előtt, ősszel, közvetlenül a szüret után, amikor az újbor már szunnyad és erjed a hordókban, a diót leverték a fáról, s a napnak szelíd ereje van még, mint az öreg ember szerelmének."
(Márai Sándor: Magyar borok)

Csak ülök kedves diófám alatt, és gondolkozom.

Mert nem mindegy, milyen fa alatt ül az ember. Mikszáth Kálmántól tudjuk, hogy a 19. századi felvidéki nemesség rangját az jelezte, hogy otthon milyen fa alatt szokott üldögélni.

"A szegény tót megyékben a fák után igazodott el a földi nagyság mércéje: a báró Révayak, Justhok hársfák, fenyőfák alatt ültek, azoknak csak árnyék kellett; a Lehoczkyak, Rakovszkyak diófát tartottak, mert ez adja a sok árnyékot, és egy kevis gyümölcsöt is; a kisebb famíliáknak ellenben szilvafájuk volt, aki adja kevis árnyékot, de sok szilvát."

Hogy igazán mire való a diófa, azt leginkább Krúdy Gyula tudta. (Szindbád, Három éjszaka)

"ama emlékezetes diófa állott az udvar sarkában - dehogyis állott, hanem uralkodott -, amilyen diófát azzal a messzilátó szándékkal szoktak elültetni, hogy legyen valaki a háznál, aki a rajongásig szeretett gyermekeket, az imádott unokákat a kellő időben, a rossz gondolatok idején fejbe veregesse a lehulló gyümölcseivel. A diófa alatt asztal, amelyen kártyát vetni vagy szent bibliát is szokás olvasgatni, amikor elkövetkezik a hosszú őszi nap, de már nincs foga a napsugárnak."

Csak ülök kedves diófám alatt, és gondolkozom. Már két óra, hamarosan három lesz. Azt várom. Mert amint itt áll előttem, diófába vésve kedvenc mottóm, három órakor már túl késő, illetve még túl korai bármit is csinálni.

Csak ülök kedves diófám alatt, és gondolkozom. Mintha szőlősgazda lennék, és a saját pincém elé sajátkezűleg ültetett diófa alatt merenghetnék. Mint Szende Gábor villányi hegybíró.

Azon, hogy a szőlőbe ültessük-e a diófát, vagy a szőlőt ültessük-e a Diófa-dűlőbe. Mert kezembe került egy palack kitűnő spanyol bor, a címkéje szerint is a Diófa-parcellából. No, vizsgáljuk csak meg közelebbről! Van időm ülni és gondolkozni, míg a borból tart.

Igen, érdemes volt várni. Már az asztalomon áll a következő üveggel. Kóstoljuk meg alaposan, fenékig ezt a Cabernet Sauvignont! Ez is a Diófa-dűlőben termett, de a világ másik végén, Újzélandon.

Már a harmadik üveg bor is elfogyott! Milyen jól csúszik ez a diós rozé! Pedig nem is igazán diós, csak a neve az. A kastély neve, amihez a szőlő tartozik. A Dió-kastély, Franciaországból.

Csak ülök kedves diófám alatt, és gondolkozom. Azon, hogy micsoda emberek vannak!

Tisztelt autós és gyalogos Kollégám, Önök is meg tudják mondani, a motorosok úton-útfélen mennyi bosszúságot okoztak már a nem motorosoknak. És tessék megnézni, még köztük is vannak rendes emberek. Amikor nincs motor alattuk. Ha leszállnak a földre, ők is ugyanolyan rendes diósgazdákká tudnak válni, mint Önök, vagy én. A képen látható francia motoros még ráadásul repülős is. Hát, erről már nem tudok mit mondani, ezen tovább kell gondolkoznom, kedvenc diófám alatt.

Csak ülök kedves diófám alatt, és gondolkozom. Ide kéne ebédre hívni az egész családot, a diófa alá. Az összes rokont. Hátha eljönnek a kedvemért. Hogy végre egyszer jót beszélgessünk.

Mert itt, a diófa alatt a legutóbbi családi összejövetel 1930-ban volt.

A diófa még itt van, a család már nincs.

Csak ülök kedves diófám alatt, és gondolkozom. Azon, hogy hol tartsuk meg az óvodai ballagást. Nehéz kérdés. Mert amíg megvolt a diófa, mindig alatta szerepeltek a gyerekek. Mint Hevesen, 1970-ben.

A gyerekek megnőttek, lassan az unokák is, a diófa pedig nincs már meg. Mi lesz így velünk?

Csak ülök kedves diófám alatt, és nézelődöm. A diófa alól más növényeket is látni. Azokat is, amik nem diók. Pedig magyarul diónak hívnak olyasmit is, amit nem kéne annak hívni.

Jaj, össze ne keverjük a dióval!

Most ezekről néhány szót.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább