Előző-------------------------------- Tartalomhoz

ZÁRSZÓ

Mottó:
"a vén diófa is meghalt tavalyelőtt..."
(Dévai Nagy Kamilla: Fénykép az ágyam felett)

Tisztelt Kollégám, azt hiszem, alaposan körüljártuk a diót. Bár az is lehet, hogy mi csak egyhelyben ültünk, és a dió forgott előttünk. Mindenesetre már több oldalát láttuk.

Megpróbáltunk bele is nézni.

Azt hiszem, ha idáig eljutottunk, feltehetjük a kérdést, jutottunk-e elébb a dió megismerésében. Nem biztos. Minden új ismeret újabb kérdéseket vet fel, amikre nem tudunk válaszolni. Talán majd a további vizsgálatok után. Én csak odáig jutottam, hogy ha a diót figyeljük, az egész világot látjuk benne. Innen lehet folytatni.

Remélem, tisztelt Kollégám az olvasás során megtalálta a bevezetőben feltett nyugtalanító kérdésekre a helyes választ. Ha nem, kérem, írjon, mert úgyis ír, amikor véleményét közli a könyvről. Akkor megbeszéljük.

Tudom, az összeállítás még nem teljes. Még olyan fontos fejezetek hiányoznak, mint a dió a népdalokban és egyáltalán az előadóművészetekben (ld. Diótörő). Mert tisztelt színész Kollégám már hiányolja, hogy a világot jelentő deszkákat kihagytam. Nem hagytam ki, csak még nem került rá sor. Előzetesként mutatok is egyet, nem, nem diódeszkát, hanem színpadot.

És egyebek is hiányoznak, például a diós települések itthon és világszerte. A meglévő anyag hibáin is sokat kell még dolgozni. A bővítés lehetőségei pedig kimeríthetetlenek.

De egyelőre elfogyott a - mim is? Nem a tintám. Nem az anyagom. A cérnám.

Úgyhogy kérem tisztelt Kollégámat, kísérje figyelemmel a dióskönyv későbbi kiadásait, ha lesz rá időm, a könyv új fejezetekkel fog bővülni. A meglévők pedig javulni fognak.

Meg is kérem tisztelt Kollégámat, az összeállításról kialakult véleményét sziveskedjen velem közölni. Természetesen nem bírálatot várok, hiszen a könyv hibáit magam is eléggé ismerem, hanem őszinte elismerést. Az fog inspirálni, nem a kritika.

Köszönet

Mottó:
"Öregember vagyok, s hálát adok az Istennek,
hogy befejezhettem ezt az írásomat az öreg diófák alatt."
(Móra Ferenc: Öreg diófák alatt)

Isten után a második, természetesen, tisztelt olvasó Kollégám. Most neki köszönöm meg végtelen türelmét és azt, hogy silány fércművemet figyelmével tüntette ki.

Végül külön köszönetet kívánok mondani a következő hölgyeknek és uraknak azért a segítségért, amit írásuk elolvasása jelentett a képeskönyv összeállításakor, továbbá bölcs szóbeli útmutatásaikért vagy egyéb segítségükért. Nélkülük az összeállítás lényegesen szegényebb lett volna, vagy talán létre se jöhetett volna.

És még sokan mások... is úgy gondolják, helyük lenne a listán. Lemaradtak. Nem véletlen.

A végére maradt egy mottó és egy hosszú című rövid vers.

Utolsó mottó, amely kifejezi annak reménytelenségét, hogy a diófát valaha is kiismerjük:

Mottó:
"Bezárul a diófa,
leveleivel óva
magányát s titkait."
(Babits Mihály)

VERS, AMELYBEN AZ IDŐS SZERZŐ KEDVENC DIÓFÁJA ALATT ÜLDÖGÉLVE ELMERENG A DIÓRÓL MINT OLYANRÓL, S EKÖZBEN BÚCSÚZIK NYÁJAS OLVASÓJÁTÓL, ÚGY IS, MINT TISZTELT KOLLÉGÁJÁTÓL

A dió...
Adio!

No, itt már tényleg vége van. A diófának. A képeskönyvnek nincs, mert a téma kimeríthetetlen.

Biztatnám is a továbbgondolkodásra tisztelt Kollégámat.

---------------------------------------------- Fel