Bertók László: Diófa és kutya
Íme az örök nyugalom:
kitárt karú, öreg diófa,
zöld
levél-petrencét ölel,
és áll az ablakom előtt.
Mintha a pasztell
esti égre
festette volna valaki,
még Hérakleitosz
idejében,
hagyatékul és mementóként.
Nevetem hát a
berezelt
kutyát, ki a bokor mögül
neki-neki ütögeti
hangja ideges
kalapácsát.
