Czegő Zoltán: Nosztalgia
Csak ülsz a víz mellett, sárszínű
csonka lombokon babrálva.
Mire gondolsz?
- Magról növesztett a tövében
s aztán kiszáradt
kölyökkorom büszke diófája.
Hónapok óta nem írtál semmit;
mondd;
nem hiányzik a szavak zenéje?
- Egy asszony ment át
a gesztenyék alatt,
mint a nap,
úgy nézett a fia fejére.
