Szent-Gály Kata: Érik a dió
Nagyálmú este. Fenn, a rozsdafoltos
diólevél közt sátrat vert a csend
és nézi, hogy jár imbolyogva lassan,
mint régi emlék, porbelepte dallam,
a köd pihéje lent.
És mintha távol vagy közel se volna,
az ég sötétje szinte fogható,
s ahányszor csillag kél a sűrű mélyből:
a csend fehéren-bársonyos kezéből
kihull egy-egy dió.
