Varga József: Tél
A diófa ágán még
csüng néhány levél,
csípős szél cirógatja,
síri hangja száll,
zenéje az elmúlás
bús fuvolája.
A tájra újra ezüst-
fehér hó terül.
Az ablaküveg furcsa
virágot terem.
Kályha mellé bújnak a
gyerekek, vének.
Babonás mesék élnek
a lelkük mélyén.
Kis Jézust váró szívük
hálával telik,
s boldog reménnyel várják
az új év jöttét!