Tartalomhoz
Előző vers
Következő vers

Mudra Csaba: Suttogva könyöklő

Magányom megszűrte
itt-ott egy koppanás,
diót hullajtó makacsság.
Könyöklő asztalon,
pihenő fapadon,
suttogva lopta be magát
anyai türelem,
ölelő kedvesség.

Zavartalan így a pillanat.
Megható sóhaj szavai
- könnyesek -,
mégsem mozdulok.
Oly sóvár létem.
Magam akarok lenni,
de most csak könyöklök,
zavaromban sóhajtásig
mindent megköszönök.

Következő vers