Mottó:
"a vén diófa is meghalt tavalyelőtt..."
(Dévai Nagy Kamilla: Fénykép az ágyam felett)
Tisztelt Kollégám, azt hiszem, alaposan körüljártuk a diót. Bár az is lehet, hogy mi csak egyhelyben ültünk, és a dió forgott előttünk. Mindenesetre már több oldalát láttuk.
Megpróbáltunk bele is nézni.
Azt hiszem, ha idáig eljutottunk, feltehetjük a kérdést, jutottunk-e elébb a dió megismerésében. Nem biztos. Minden új ismeret újabb kérdéseket vet fel, amikre nem tudunk válaszolni. Talán majd a további vizsgálatok után. Én csak odáig jutottam, hogy ha a diót figyeljük, az egész világot látjuk benne. Innen lehet folytatni.
Remélem, tisztelt Kollégám az olvasás során megtalálta a bevezetőben feltett nyugtalanító kérdésekre a helyes választ. Ha nem, kérem, írjon, mert úgyis ír, amikor véleményét közli a könyvről. Akkor megbeszéljük.
Tudom, az összeállítás még nem teljes. Még olyan fontos fejezetek hiányoznak, mint a dió a népdalokban és egyáltalán az előadóművészetekben (ld. Diótörő). Mert tisztelt színész Kollégám már hiányolja, hogy a világot jelentő deszkákat kihagytam. Nem hagytam ki, csak még nem került rá sor. Előzetesként mutatok is egyet, nem, nem diódeszkát, hanem színpadot.
És egyebek is hiányoznak, például a diós települések itthon és világszerte. A meglévő anyag hibáin is sokat kell még dolgozni. A bővítés lehetőségei pedig kimeríthetetlenek.
De egyelőre elfogyott a - mim is? Nem a tintám. Nem az anyagom. A cérnám.
Úgyhogy kérem tisztelt Kollégámat, kísérje figyelemmel a dióskönyv későbbi kiadásait, ha lesz rá időm, a könyv új fejezetekkel fog bővülni. A meglévők pedig javulni fognak.
Meg is kérem tisztelt Kollégámat, az összeállításról kialakult véleményét sziveskedjen velem közölni. Természetesen nem bírálatot várok, hiszen a könyv hibáit magam is eléggé ismerem, hanem őszinte elismerést. Az fog inspirálni, nem a kritika.