A fejlett országokban vezető halálokot képeznek a szív- és érrendszeri betegségek, amelyek egyik formája a vérfalon lerakódó koleszterin által létrejött érszűkület.

Mint tudjuk, a koleszterin olyan lipid (zsíranyag) az emberi szervezetben, ami részben szabad állapotban, részben zsírsavakkal alkotott észterek alakjában fordul elő. Élettani jelentősége igen sokrétű, elég csak arra utalni, hogy több hormon, köztük a nemi hormonok keletkeznek belőle.

De nem elég csak erre utalni. Utaljunk arra is, hogy az agyban lévő zsíranyag nagy része is koleszterin, a szürkeállományban 22 %, a fehérállományban 27 %. A táplálékból felvett koleszterin lipoprotein formájában, fehérjéhez kötve szállítódik a véráramban rendeltetési helyére. A fehérje és a lipid kapcsolata nem szoros, a lipoproteinek összetétele változó. A legnagyobb koleszterin-hányadot, mintegy 45 %-ot tartalmazó lipoproteineket nevezik kis sűrűségű, angol rövidítéssel LDL lipoproteineknek. A koleszterin károssá akkor válik, ha - egyéb okok miatt - a vérfalon lerakódik. Az érfal rugalmatlanná, merevvé, törékennyé válik, ami súlyos, sokszor halálos eseményekhez vezethet.

A vérben szokásosan keringő mennyisége 1,7 g/l, ez a mennyiség nemcsak a kortól és a nemtől függ, hanem az aktuális diétától is, hiszen a vérben szállított lipidek minőségét, összetételét a táplálékban felvett lipidek határozzák meg.

Általában feltételezik, hogy a vér koleszterin-szintje és a szív- és érrendszeri megbetegedések gyakorisága között összefüggés van. Erre alapozva végeztek és végeznek összefüggés-vizsgálatokat a táplálék összetétele és a vér koleszterin-szintje között, abból kiindulva, hogy koleszterin-szint csökkentése csökkenti a szív- és érrendszeri kockázatokat. Több ilyen vizsgálatot is lefolytattak.

Ezek során feltételezték, hogy a kis sűrűségű, LDL lipoproteinek arányának csökkentése, és a többi lipoprotein, a 19 % koleszterin tartalmú igen kis sűrűségű (VLDL), a 18 % koleszterin tartalmú nagy sűrűségű lipoproteinek (HDL), végül a 6 % koleszterin tartalmú chilomikronok arányának növelése lenne célszerű.

Itt bemutatok négy felvételt, négyféle koleszterinről. Talán tisztelt Kollégám meg tudja mondani, ezek közül melyik hasznos és melyik ártalmas, mert én nem tudom.

Dr. Luis Masana a Rovira és Virgili Egyetemen (Spanyolország) 70 gyermeken, 57 felnőtt férfin és 47 idős férfin 16 héten át végzett táplálkozási kísérlettel megállapította, hogy napi kis mennyiségű (2-3 dkg) dióféle rendszeres fogyasztása a vér LDL-koleszterin szintjét mindhárom korcsoportban, 2-10 %-os mértékben csökkentette.

A vizsgálat során az úgynevezett Mediterrán Diéta elnevezésű étrend volt a vizsgálatba bevont személyek alap-tápláléka, ami azt jelenti, hogy a lipidek (zsírok) felvételének fő forrását a növényi olajok képezték, állati zsír nem szerepelt a táplálékban. (Mellesleg - vagy nem mellesleg? - napi kis mennyiségű bor fogyasztása is szerepelt a diétában.)

Jelenleg a Barcelonai Egyetem (Spanyolország) és a Loma Linda-i Egyetem (Dél-Kalifornia, USA) 7-8 éven át tartó közös vizsgálatát tekintik alapvetőnek ebben a témában. Ez egy nagy méretű, jól szervezett vizsgálat volt. A vizsgálat idején Barcelonában a Mediterrán Diéta képezte a táplálkozás alapját, mivel eddig ez bizonyult a legeredményesebbnek az LDL-koleszterin szint csökkentésére.

Kaliforniában - nem lévén hagyománya a mediterrán étkezésnek - hasonlóan, állati zsíroktól mentes étrendet állítottak össze. A vizsgált - 28 és 72 év közötti - férfiakat és nőket két csoportra osztották, az egyik fél hat hónapon át a Mediterrán Diéta szerinti étkezésben vett részt, Kaliforniában pedig a hasonló Nyugati Vidéki Diéta (Western Countries Diet) szerinti táplálkozásban, a másik csoport pedig - Barcelonában is, Kaliforniában is - ezen felül elfogyasztott naponta egy marék dióbelet, olyan formában, ahogy óhajtották, salátában, desszertben vagy előételként.

A vizsgálat előtt is ismert volt, hogy a vér koleszterin-tartalmának 1 mg/l-es csökkenése megfelel 1 %-os kockázatcsökkenésnek.

Az eredmény a következő volt:

Amint azt várták, a Mediterrán Diéta, valamint a hasonló, állati zsírtól mentes étrend önmagában jelentősen, szignifikánsan csökkentette az LDL-koleszterin szintjét. És amit nem vártak, a többlet diófogyasztás mindkét országban tovább csökkentette az LDL-koleszterin szintjét, Barcelonában, ahol hagyománya van a mediterrán étkezésnek, 6 %-kal, Loma Linda-ban pedig 16 %-kal!

Dr. Ros, a vizsgálat vezetője szerint bár mindkét helyen megközelítőleg azonos arányban biztosították a táplálékban a (többszörösen) telítetlen zsírsavakat, a kiegészítő dió-tápláléknak más étrendi, orvosi hatása is lehet. Társa, dr. Juan Carlos Laguna hozzátette, hogy a többlet dió a vizsgálat 6 hónapja alatt nem eredményezett súlytöbbletet a vizsgált személyeknél.

A vizsgálatvezető tömör összefoglalása: „Egyen naponta egy marék dióbelet, és az Ön vérének koleszterin-szintje csökkenni fog!” A vizsgálatvezető az egy marék dióbelet napi 5 dkg-ban pontosította, amit otthon bárki bármilyen formában elfogyaszthat. De emellett takarékoskodni kell egyéb zsíranyagok fogyasztásával, ekkor a szívbetegség és az érrendszeri betegségek kockázata 11 százalékkal csökken.

Dr. Joan Sabaté, a Loma Linda Egyetem tanára szerint a dióbél az ipari országok vezető halálozási okának, a szívbetegségeknek természetes megelőző gyógyszere.

A Loma Linda-i kórház, ahol a vizsgálatot végezték:

A vizsgálat végeredményét 2000. április 4.-én tették közzé, de Magyarországon még most se tudnak róla.

Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ez a nagyszabású, összehangolt vizsgálat nem volt véletlen, egyes kutatók már korábban is feltételezték a dióbél olajainak pozitív hatását, és Loma Lindában már 1993-ban is publikáltak kezdeti eredményeket. A jelen vizsgálat jelentősége volumenében, időtartamában, eltérő hagyományú vidékeken élők összehangolt vizsgálatában van, vagyis az eredmény megalapozottságában.

A dióbél fogyasztása tehát bizonyítottan csökkenti a kis sűrűségű koleszterin mennyiségét a vérben, jelentősen csökkenti a szív- és érrendszeri kockázatokat, a növényi olajokon alapuló táplálkozás mellett is, annak jótékony hatásán túlmenően. Ez előtt a vizsgálat előtt a mediterrán diétát tekintették a legegészségesebb étkezésnek, a szív- és érrendszeri kockázatok csökkentése szempontjából.

Természetesen, a diófogyasztás sem tudja teljesen megszüntetni a kockázatokat, mert az étkezésen kívül más (genetikai, életmódbeli) tényezők is kockázati tényezőt jelentenek, de azok már kívül esnek stúdiumunk tárgyán. (Maradjunk szűken a dióhéjban!)

Az alapkutatást természetesen azóta igen sok kiegészítő vizsgálat követte, amelyek mind megerősítik a dióbél olajainak egészségvédő hatását.

Elaine B. Feldman például, a Georgia-i orvosi egyetemről, azt emeli ki, hogy a napi kismértékű diófogyasztás az érfalon lerakódott koleszterinek mennyiségét csökkenti, azokét, amelyek keményítik, rugalmatlanná teszik az érfalakat, főleg a koszorúerek falát. Eltömik az ereket, ezáltal a szívizom tápanyagellátását blokkolják. A kismértékű diófogyasztást napi 5-8 dkg-ban jelölte meg, vagyis kb. 1/4-1/2 csészényi dióbélben.

Feldman doktornő azt is kiemeli, hogy az olajos magvak közül a dió olaja a legalkalmasabb erre a célra, mert olajsavainak összetétele a legkedvezőbb az emberi szervezet számára.

Ugyanezt hirdeti Artemis P. Simopoulos is, aki a linolsav és a linolénsav nagy arányát tartja a dióbél fő értékének. És azt, hogy ezek a zsírsavak akkor se okoznak elhízást, ha fölös mennyiségben kerülnek az emberi szervezetbe.

Több mint 200 személyen végzett, ötször megismételt kísérlet eredményeit foglalta így össze Simopoulos doktornő.

2004-ben a Pennsylvania Állami Egyetem végzett ugyanebben a témában nagyobb kutatást. Azon túl, hogy a korábbi, hasonló kutatások eredményei újbóli megerősítésre kerültek, tehát, hogy a diófogyasztás, a dióolaj csökkenti az úgynevezett káros koleszterin szintjét a vérben, a lényeges új eredményt az képezte, hogy egyben, a diós diéta hatására csökkent a vérben az úgynevezett C-reaktív protein (CRP) szintje, amely fehérjét a gyulladásos folyamatokkal hoznak összefüggésbe. Dr. Penny Kris-Etherton vizsgálatvezető szerint ezért fontos, hogy a dió beépüljön étrendünkbe.

A vizsgálat alanyai magas szív- és érrendszeri rizikófaktorral rendelkező férfiak és nők voltak, az amerikai veszélyeztetett lakosságcsoport jellemzői szerint kiválasztva, a vizsgálatban és annak kiértékelésében pedig mintegy tíz kutató és professzor vett részt.

A dióbél-fogyasztás koleszterinszint-csökkentő hatása talán azzal magyarázható, hogy a dióolaj esszenciális, a szervezet számára nélkülözhetetlen olajsavakat tartalmaz. A szervezet értelemszerűen a számára megfelelőbb (mert nélkülözhetetlen) zsírsavak feldolgozását részesíti előnyben, és egyben igyekszik megszabadulni az ezáltal feleslegessé vált zsírsavaktól. Egy német tanácsadó (Eric E. deWitt) szerint a diófogyasztás eredményeként javul az érfalak rugalmassága.

Újabban az is bizonyítást nyert, hogy a dió olajsavai a véredényrendszer falainak gyulladását is visszafogják.

És ne feledjük, amit eddig is tudtunk, hogy önmagában az E-vitamin magas szintjén keresztül is érvényesül a dióbél szívvédő funkciója, és az ellagénsav szabad gyököket lekötő hatása által segíti az immunrendszert a sejtek védelmében.

Nem beszélve a dióbél rostanyagainak kedvező élettani hatásáról.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább